Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Caffe Trieste

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Go down

Caffe Trieste

Témanyitás  Lupo on Pént. Szept. 18, 2009 8:11 pm

First topic message reminder :

San Francisco legrégebbi kávézója.

avatar
Lupo
Admin - Fődémon
Admin - Fődémon

Titulus : A Gonosz
Kor : 586

Hozzászólások száma : 623

http://charmedrpg.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down


Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Adaline on Pént. Aug. 19, 2011 9:30 am

Anne

Túlzott tündérkeresztanya viselkedésemből csak is akkor veszek vissza, amikor a heves törölgetés közben meghallom amint felnevet. Ekkor hagyom csak abba a gondos tisztogatást és engedem el a szalvétát, hogy az a földre kerülhessen. Nem akarok paraszt módjára viselkedni, de ha már itt legyeskedik körülöttünk a takarító nő, akkor csak nem fogja már rossz szemmel nézni, hogy azt is fel kell szednie. Egyébként is borzasztóan fárasztó két napom volt, és nem hiszem, hogy ébren eltalálnék a legközelebbi kukáig.
-Akkor legalább csak egyet. Amit itt iszik meg velem. - Erőszakoskodom tovább, de persze mindezt csak is a túlzott "jótakaroktennimertazolyanjó" jellemem mondatja velem. A munka ártalma!
Az invitálására viszont szinte azonnal le is ülök mellé. A legfőbb oka ennek továbbra is a mérhetetlen fáradtságom.
Elnyomok egy ásítást, aztán zavartan elmosolyodom azon a megjegyzésén, miszerint utálta ezt a fölsőt.
-Akkor nem is aggódom annyira. - Jegyzem meg viccnek, habár soha nem volt valami jó a humorérzékem.
-Adaline Cortez, de csak Ada. - Fordulok kicsit felé, és ekkor már nyújtom is a kezem. A kávék megérkeznek én pedig mohón szagolok bele a levegőbe, és csukott szemmel, kiélvezve a pillanatot, gurítom le az első kortyot a torkomon.
-Tulajdonképpen én is csak egy kis koffeinért jöttem. Tudja... a meló meg minden. - Mondom el neki én is az álláspontomat.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Anne on Pént. Aug. 19, 2011 9:45 am

[ Ada ]

*Miután végre helyett foglalt már be is mutatkozott. Nos igen ezt utálom a legjobban. Az ismerkedés ártalma. Sosem maradhat el a hőn szeretet bemutatkozás. De most úgy őszintén mi olyan felemelő érzés ebben? Csak nevek, aminek a felét úgyis elfelejtem. Annak igazán örülök, hogy végre nem soroz a bocsánatkéréseivel, azonban nem értem, hogy minek mondta el a teljes nevét. Elfogadva a kezét próbálok az arcomra valami mosoly félét varázsolni. Kijelenthetem nem sok sikerrel. *
-Anne. –
*Nyögöm végül ki csak a keresztnevem elengedve a kezét. Amint a kávék megérkeznek én sem sokat, lazsálok gyors illat felfedezés után, belekortyolok.
-Értem én. Na és Ada hol dolgozol és mit? –
*Pillantok rá érdeklődő arckifejezéssel, miközben felemelem a csésze kávét és szép lassan kortyolgatom. A tegeződés nálam megszokott, így nem is zavartatom magam. Majd ő úgyis szól, ha zavarja. Bár meglepődnék, ugyanis nem tűnik idős öregasszonynak.*
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Adaline on Vas. Aug. 21, 2011 11:35 pm

Anne

Közben a nevét is megtudom, és némiképp megnyugodva veszem tudomásul, hogy ő sem híve a magázódásnak, így szinte rögtön a bemutatkozást követően tegezésbe vált. Ezért hálás leszek még neki!
Lassan, komótosan -csak semmi sietség- kavargatni kezdem a forrókávét. Nem akarok vele úgy pórul járni, mint ahogy azt minden álló reggelen is teszem és van, hogy még munka után is, amikor hazafelé tartok és beülök egy expresszóra. Ha az embernek már majd' lecsukódnak a szemei, akkor bizony hajlamos a figyelmetlenségre és mohóságra, főleg ha kávéról van szó, aminek "elvileg" az a funkciója, hogy ébren tartja az embert. Valamiért nálam ez nem sűrűn lép életbe.
-Ömm... mentőtiszti ápoló vagyok és éjszakás nővér a központi kórház intenzívén. - Kicsit hezitáltam, hogy milyen választ is adjak a kérdésére, de végül maradtam az egyenes válasznál. Az emberek többsége furán néz rám amikor a munkámról kérdeznek és megtudják, hogy mi is a foglalkozásom. Talán ezért is kételkedtem abba, hogy valóban elmondjam-e neki.
-És te milyen szakmának örvendesz? Vagy esetleg még tanuló vagy? - Miért is ne lehetne az? Lehet, hogy ő jól döntött -velem ellentétben- és tovább ment egyetemre, főiskolára.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Anne on Hétf. Aug. 22, 2011 12:13 am

[ Ada ]

*Szép lassan kevergetve a kávémat és néha-néha a kávézóban lévő órára pillantva várom Ada válaszát. Igazából meglep, hogy ennyire kedves és udvarias vagyok vele, főleg azok után, hogy miatta késlekedek most. De van valami benne, valami különleges és ezt a megérzésemet most nem vetem el. Meghallva, hogy mivel foglalkozik, elmosolyodom. Furcsa, hogy pont egy olyan jó lélekkel hozott össze a sors, mint ő. *
~ Az angyal és az ördög! ~
*Kuncogok magamban. Mikor rá kérdez, hogy én milyen szakmában helyezkedtem el egy kicsit, elpirulok. Főleg, hogy még a továbbtanulással se jöhetek elő. Átrágva a kérdését, próbáltam a legmegfelelőbb választ adni, amivel nem is hazudok, de a teljes igazsággal sem állok elő.*
-Fogalmazzuk úgy, hogy problémák adódtak, amikor a továbbtanulás következett volna. És ami a munkát illeti még nem találtam rá a megfelelő állásra.
*Pislogok rá, mint aki olyan kis ártatlan lenne ebben az egészben. Utolsó mondatomat azért gondolatban megcáfolnám, nehogy félreértsetek. Semmi kedvem nincs dolgozni. Persze nem járja, úgy sokáig, hogy apám tart el, így előbb utóbb tényleg állás után kell néznem. De ez inkább lesz utóbb, mint előbb. *
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Lilith on Szer. Aug. 24, 2011 1:51 am

[ROY]

- Rafael egy több száz éves démon. Nem a tudásotok kell neki... hanem a lelketek. *Súgom, s ajkaimat a csészéhez emelve aprót kortyolok. Tekintetem a számomra oly kedves arcot fürkészi, hogy vajon hogy reagál erre az infóra. Szavaim hidegen, közönyös tényként tálalják a dolgot. Lehet fel se fogja, mit jelent ez az egész...*
- Akármennyire is kegyetlenül hangzik, gondolom te is tisztában vagy vele, hogy egyedül a boszorka felem miatt vagy még életben. Rafael azt akarta megtudni tőlem, hogyan élte túl a két lélek, hogy egy testen osztozzanak, miért nem ölte még le a démon bennem a boszorkát... és most ő maga ezt a dolgot tovább szeretné vinni... egy erősebb démont akar létrehozni és nem fogja érdekelni, hány tiszta vérvonalú boszorkány lelkét kell a célja érdekében feláldoznia. *Bököm ki valahogy lekurtítva azt, amit nem akartam. Hogy hogyan is lettem én az, aki.*
avatar
Lilith
Boszorka
Boszorka

Titulus : Ledér
Kor : 33

Hozzászólások száma : 214

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Adaline on Csüt. Aug. 25, 2011 9:48 am

Anne

Igazából várom a megvető arckifejezést -amit általában olyankor kapok, amikor szembesítem a másik felet a foglalkozásommal- vagy egy lesajnáló pillantást, esetleg egy gúnyos, negédes beszólást, ami után itt is hagyna, de ezek mind-mind nem érkeznek meg. Előfordulhat, hogy már annyira fáradt vagyok, hogy már ezeket az egyszerű, nem tetszést tükröző jeleket sem vagyok képes észrevenni?Mindegy is igazából! Ha máskor, más véleménye hidegen hagy, akkor pont Anné miért ne hagyna hidegen? Igaz... eddig egy rossz szava sem volt, ami elég hízelgő tény.
-Szóval problémák... - Ezt mikor is kellene majd elhinnem? Fáradt szemekkel oldalra tekintek rá egy ravasz félmosollyal szám szegletében. Ebből a reakcióból már tudhatja, hogy valamiért nem tudok hinni neki, de ez már tényleg csak is a saját dolga. Ebbe már nem szólhatok bele, esetleg segíteni tudnék neki állást találni.
-Nos... és gondolkodtál már azon, hogy mi érdekel? - Persze, ha munkáról van szó, akkor az egyértelműen nem érdekel senkit, de egy próbát megér. Hátha kapok egy értelmezhető választ. Ameddig meg várok, iszom a kávémat.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Anne on Hétf. Aug. 29, 2011 7:44 pm

Ada

*Látva a ravasz mosolyt Ada szája szegletében rá kell jönnöm, hogy ez a problémás dolog nem volt valami meggyőző. Habár általában a szőke libáknál bejön, de ez a lány nem ilyen. Látszik rajta, hogy okos és művelt. Nem olyan, mint én. Egyszerűen elképzelni se tudnám, hogy csinált volna az életében bármi zűröset is. Képtelenség! A kávémat kortyolgatva kapom a következő kérdést, amire ismételten nehéz válaszolnom. El sem hiszem, hogy egy nyugodt kávézgatás ennyi kérdéssel jár. Nos igen! Talán ezért is kerülöm a társaságot. *
-Igazából nem. –
*Mosolyodom el, hisz most tényleg igazat mondtam. *
-Lenne esélyem beállni takarítónőnek, esetleg pincérnek elmenni, de mindez nem az én asztalom. És ugye a komolyabb állásokhoz több kell, mint egy érettségi. –
*Ennyit még én is tudok. Nem érdekel, de azzal tisztában vagyok, hogy mik lennének a lehetőségeim. *
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Lilith on Szer. Aug. 31, 2011 11:09 pm

ROY

*Hallgatom a szavait, és ajkaimon egyre szélesebb mosoly terül szét. Egy ragadozóé. Fejem kicsit oldalt biccentve, nevetős hangon jegyzem meg felé:*
- Roy te hízelegsz... *Majd kicsit komolyabban, némi rájátszással teszem hozzá:* És tényleg nagyképű vagy, ha ilyeneket feltételezel! *Kuncogom el a végét, hogy lássa, nem kell ezt komolyan venni. Vagy de. Minden esetre azt hiszem, hogy nem ettem még meg szőröstől-bőröstől az jelent valamit, nem igaz?*
- Rafael engem is meggyőzött, hogy áruljam el a titkom. Hidd el, válogatott módszerei vannak vallatásra... *biccentek is hozzá, majd aprót szusszanok, ahogy a kávém maradékára tekintek, majd onnét sűrű szempillaerdő alól Royra.*
- Csak vigyázz magadra és a tiéidre. *Mosolyodom el halványan. Kifejezetten emberinek tetszek jelen pillanatban, ahogy arca felé nyúlok, végigsimítok rajta biztatón, majd csendesen jegyzem meg:*
- És akármi lesz is, remélem, nem felejtesz el... *Terveim közt szerepel valami ilyesmi. Jöjjön akárhány nő, legyenek felejtősek Roy számára... ellenben velem. Önző vagyok, tudom. De élvezem.*
avatar
Lilith
Boszorka
Boszorka

Titulus : Ledér
Kor : 33

Hozzászólások száma : 214

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Lilith on Kedd Szept. 20, 2011 6:50 pm

* Elnézem a másikat, kedvem lenne hozzá bújni dorombolva, mint valami nagymacska, - lehetőleg minél kevesebb ruházatban, - s addig csókolni szerelmes-szenvedélyes hévvel, míg csak levegőért nem könyörög tüdeje. S aztán... de sem a hely, sem a szituáció nem ad erre okot, így kénytelen leszek beérni valami utamba akadó, naiv kis férfival később...*
- Tényleg, az utolsó találkozásunk óta, ami nem most volt... *nevetek fel akaratlanul is.* Nem is mesélted, mit gondolt a családod rólam. Az édesanyádnak nem loptam a szívébe magam, az tuti. *Nem is tervem, az öccsét viszont nem rugdosnám ki magam mellől, hogy őszinte legyek.*
avatar
Lilith
Boszorka
Boszorka

Titulus : Ledér
Kor : 33

Hozzászólások száma : 214

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Lilith on Kedd Szept. 20, 2011 7:29 pm

- Ajajj... annyi a pozitívum, hogy vagy te ferdítesz, vagy én kezdhetem magam szégyellni, amiért meghazudtolom önmagam. *Kuncogok fel édesen. Gondolom a lepedőgyűréseinket nem részletezte a kedves mamának Roy. Még jó... behalnék rajta, ha igen. A tekintetem az órára siklik, onnét vissza a férfira.*
- Szemét kérdés, de járművel vagy? *Mosolyodok el fesztelenül. Én annyira nem érzem szemétnek, vagy kihasználásnak, és különben is olyan emberi gyarló ténynek kell eleget tennem, mint a munkába menés.*
avatar
Lilith
Boszorka
Boszorka

Titulus : Ledér
Kor : 33

Hozzászólások száma : 214

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Lilith on Kedd Szept. 20, 2011 8:05 pm

- Látod, ez mindjárt jobban tetszik. Újabb ok, amiért már csak azért is keresem a társaságod. *Nevetem el a dolgot, hogy aztán elmosolyodjak szelíden.*
- A virágboltba. *Union Square... de hisz pontosan tudja a címet, ott botlott belém újra, először itt a városban.*
- Gondolkoztam már rajta, hogy felmondok, de sajnos természetben nem lehet a lakbérért fizetni. *vonok vállat, még csak el se mosolyodva. Totálisan komolyan gondolom a dolgot, azaz gondolnám, ha nem egy vén szatyor lenne a főbérlőm. Szomorú a démonsors. :K*
avatar
Lilith
Boszorka
Boszorka

Titulus : Ledér
Kor : 33

Hozzászólások száma : 214

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Lilith on Kedd Szept. 20, 2011 8:31 pm

* Még szép, hogy a sajátomon. Akármennyire lovag is Roy, ezek szerint túl jól ismer - remekül teszi, hogy nem ajánlgat semmit. Bár egy valamit igazán ajánlgathatna... azért érdemes lenne még a munkából is késni, ha hízelegne egy kicsit. De nyilván nem fogja tenni, túl büszke hozzá. Egy igazi oroszlán.*
- Hé! Ne mondd, hogy nem tetszenek a módszereim! *Nevetek fel.*
- A legtöbb férfi nyakát törné ilyen felajánlásért... *kuncogok, holott voltak idők-korok mikor szó szerint is vehettük a nyaktörést, vagy durvább dolgokat.*
- Ha elköltöznék, akkor az elkövetkező száz évben kereshetne mindenki, se találnának meg. *jegyzem meg csendesen, mivel elérjük a kocsit.*
avatar
Lilith
Boszorka
Boszorka

Titulus : Ledér
Kor : 33

Hozzászólások száma : 214

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Lilith on Kedd Szept. 20, 2011 9:07 pm

*Nem, tényleg nem bánnám. Jót tenne a lelkem nek egy kis duruzsolás, lényegében mindegy, kitől, de ha Roy tenné az külön öröm lenne számomra, mit tagadjam...
Mikor beszállok, azért nem állom ki, szórakozottan csókot hintek arcára, s aztán foglalom el helyem az anyósülésen. Nem vagyok én úri dáma, a legkevésbé sem... de remekül elő tudom adni, ha valaki arra vágyik épp.*
- Nem hely. *fejcsóválok aprón, szusszanva. Talán túlságosan ragaszkodom ehhez a testhez, ebben igaza van Rafaelnek, és abban is, hogy ez legyengít. Addig jó neki, míg ez így van. Ha egyszer megpattanok, ki tudja, mi lesz... neki irgalom az nem, ebben biztos vagyok.*
avatar
Lilith
Boszorka
Boszorka

Titulus : Ledér
Kor : 33

Hozzászólások száma : 214

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Lilith on Kedd Szept. 20, 2011 9:43 pm

*Nem tűnik fel a másik évődése, pedig talán még válaszolnék is neki a kérdésre. Alkalmas helyen és időben... most meglepő hirtelenséggel érünk a virágüzlethez. Bezzeg, ha sietne az ember, tuti dugó van, most meg mintha félreállnának a kocsik az utunkból.*
- Ugyan az még a számod? *firtatom, s választól függően biccentek, vagy elkérem az újat, hogy aztán arcára simítva azt magam felé irányolva csókoljak ajkaiba ráérős, keserédes ízzel. Majd kacér kis mosolyt villantok, melyből biztosra veheti, nem véletlen kérdeztem a számát... De aztán bizony tovalibbenek az autóból, be az üzletbe, vissza egy megjátszott, normális élethez.*

//Köszi. ^^ //
avatar
Lilith
Boszorka
Boszorka

Titulus : Ledér
Kor : 33

Hozzászólások száma : 214

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Delilah Jones on Vas. Ápr. 15, 2012 3:51 am

Adaline


- Hagyd, majd én! Biztos fáj már a lábad.
*Szinte még csak fél lábbal toppan be a kávézóba, máris mihamarabb váltani akarja a másik felszolgálót; melegen a vörös hajú nőre mosolyog; mire az csak a fejét csóválja rosszallóan, de már rég feladta, hogy Lilaht leszoktassa az állandó, túlzásba vitt törődéséről. Úgyis lehetetlen.*- Egy pillanat és főzöm is a kávéját Mr. Scott.*Ártatlan mosolyt villant az öregúrra is, aki egy fél perccel előtte tért be – mindig pontban fél ötkör érkezik, hétfőtől péntekig, a kávéját röviden, feketén, és méreg keserűen szereti. Az elmúlt két év alatt, mióta itt dolgozik, már volt ideje neki is bőven ellesni a törzsvendégek szokásait, úgyhogy Annabeth már ezzel sem vitatkozhatott…legyintve csoszogott ki a pultból, tényleg fájt már a lába, viszont sosem sietett feltűnően elhagyni munkahelyét, csak leült.*
- Ne nézz így rám, tudod, hogy én jobban bírom.*Lilah lehengerlő mosolyt küldött a nőnek, ledobta a táskáját, és mielőtt még kötényre cserélte volna a kabátját, és összekötötte volna a haját látott hozzá, hogy megtöltse a vénséges kávéfőzőt. Igaz, még csak fél óra múlva kezdődne a műszak, de annyi baj legyen. A mosoly viszont levakarhatatlan volt az arcáról, mindig is imádta ezt a helyet, már akkor is, amikor még csak látogatóba jött mindig a nagyapához. Nem is lehetett volna nagyobb szerencséje, mint hogy végül ide kerestek kisegítőt, és itt dolgozhat. Legalább nem olyasmit csinál, amit utál, valami mogorva helyen. A kávé aromája erőteljesen gőzölgött a pohárból, amit kis tálra tett, és azt a tálcára egyensúlyozva szervírozta azt az időközben Annabeth mellett letelepedő öreg úrnak.
Mindenesetre csendesnek ígérkezett a péntek kora este; már reggel óta lógott az eső lába, és még csak most kezdett szemerkélni valami nedvesség odafentről. Egy pillanatra hosszan kibámult az utcára…jaj, helyre kéne ráznia magát!*
avatar
Delilah Jones
Boszorka
Boszorka

Kor : 28

Hozzászólások száma : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Adaline on Hétf. Ápr. 16, 2012 2:51 am

Delilah

Újabb kimerítő napot tudhatok magam mögött, amin már igazából meg sem lepődök. A furcsa viszont az, hogy ma még sem volt akkora nyüzsgés az intenzíven -és mentő hívás sem érkezett be-, mint amekkora általában lenni szokott egy-egy átlagos nap alkalmával. Csak nem kezdik végre megtanulni az emberek, hogy az élet túl nagy ajándék ahhoz, hogy egy ügyetlen és véletlen baleset miatt csak úgy ripsz-ropsz véget érjen?
-Én végeztem mára! Vanessa, itt vannak a kartonok. Mr. Sandersnek a kettesben ma még van egy sebkötözése, és lázmérés is. Amikor legutóbb mértem 37.7 volt a hője. Adtam neki vénásan lázcsillapítót és gyulladáscsökkentőt a lábára. A többiekre elég, ha csak néha ránéztek. Igazából csak ő igényel komolyabb odafigyelést. - Hadarom el egy levegővel a már jól betanult szöveget, és nyomom az engem váltó nővér kezébe a betegkartonokat, majd egy intéssel, és vállamra dobott táskámmal sietősen elindulok a kijárat felé, mielőtt még a főnök megint elkapna, és kérdezősködésbe kezdhetne a hogy létem felől. Még mindig tabu témaként kezelem a pár hónappal ezelőtt történteket, és tudom, hogy ha beszélni kezdek róla, nem lesz jobb és könnyebb sem. Átmasírozok a parkolóba, beülök a kocsimba, és, hogy ne aludjak el a volán mögött, úgy döntök, hogy benézek a közeli kávézóba és rendelek egy jó erős feketét mielőtt megkezdeném a hivatalos ügyeimet intézni, amikre soha nincs időm a kórház miatt. Még a számlák befizetésével is csúnyán el vagyok maradva... A kedves, otthonosságot árasztó kis kávézó nincs messze a kórháztól. Kocsival mindössze csak tíz perces az út. Leparkolok előtte, az anyósülésről kiveszem a táskám, és azt magamhoz ölelve, meg is célzom a bejáratot. Öltözékem most sem áll másból, mint a megszokottból. Elegáns, nőies, de mégis visszafogott. Egy harang alakú, nem sokkal térd fölé érő fekete szoknya, egy gyűrött szabású, fehér, női ing, és persze az elmaradhatatlan magassarkú, ami a legmegfelelőbb ehhez az összeállításhoz a fekete blézeremmel együtt. Hajam most is hullámos tincsekben takarja a kíváncsiskodó szemek elől a nem túl szívesen nyilvánosságra hozott hallókészülékeimet. Kedvesen mosolyogva biccentek az ismerős arcoknak, majd egyenesen a pulthoz megyek, ahol felpattanok az egyik székre, és várok egy pincérre.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Delilah Jones on Kedd Ápr. 17, 2012 5:50 am

Adaline

*Minden olyan kellemesen ismerős itt. A legtöbb vendég, az illatok, a székek, a terítők, a csészék, a kávé és fánk illata, az ajtó nyikorgása, hogy átlát az utca túloldalára, a falon ücsörgő kóbor kandúrra. Az egész napos suliban való rohangálás után nem tűnik kicsit sem megterhelőnek, hogy be kell jönnie még dolgozni is, inkább olyan, mintha itt végre megállhatna egy pillanatra.
Pedig itt, megállni? Ugyan már…kirángatja az aktuális olvasmányát a táskájából, mielőtt berugdalná a szegény áldozatot a pult alá, a kabátját felakasztja, előkerül a fekete kötény is, amit magára kötöz; a zsebébe biggyesztett jegyzetfüzettel és tollal, noha rendszerint sosem írja fel a rendeléseket, meg tudja jegyezni őket. Kivéve persze, ha egyszerre három gyerek visong valamiért ugyanannál az asztalnál…annyira még az ő memóriája sem jó.
Éppen sötét tincseit vakarja ki az arcából, és igyekszik a haját szoros copfba kényszeríteni, amikor hallja, hogy vendég érkezik, oda sem kell fordulnia. Mindenesetre gyors mozdulattal hagyja, ahogy van az egészet, feleslegesen végig simít a kötényén, és már fordul is vissza a pultnál helyet foglaló vendéghez.*
- Jó napot, mit hozhatok? Még éppen van egy utolsó szelet almás piténk, ha gondolja; állítólag ma is nagyon jó. *Mosolyog kedvesen, de visszafogottan a nőre. Lehet, ma egy kicsit hiperaktívnak érzi magát, de ő aztán nem szokta erőszakosan lerohanni a vendégeket.*
avatar
Delilah Jones
Boszorka
Boszorka

Kor : 28

Hozzászólások száma : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Adaline on Kedd Ápr. 24, 2012 5:32 am

Kész felüdülés, hogy végre újra magam mögött hagyhatom a kórházat egy igen csak kimerítő nappal. Megint ügyeletben voltam, ráadásul 24 órában, és még most sem pihenhetek, hiszen az eddig elmaradt, de annál is fontosabb hivatalos ügyeimet muszáj leszek végre, egyszer, s mindenkorra elvégezni, mivel nem tudhatom, hogy legközelebb mikor is fog erre megadatni egy újabb lehetőség, arra pedig semmiképp nem szeretnék hazaérni, hogy kikapcsolták az áramot. Túlságosan is kellemetlen meglepetés lenne.
Átsétálva az út túloldalára, vállamon az öltözetemhez illő táskámmal, belököm magam előtt a kávézó ajtaját, hogy aztán az emberek felé villantva egy szerény, udvarias mosolyt, leülhessek a pulthoz, hogy kikérjem a szokásos eszpresszó kávé adagomat két cukorral és sok tejjel. Már csak a gondolattól összefut a nyál a számba, hogy végre coffeinhez juttathatom a nap során megfáradt szervezetemet.
-Jó napot! - Köszönök, feleszmélve gondolataim közül, amint a rokonszenvesnek tűnő fiatal pincér lány a pult mögött hozzám lép.
-Egy szelet sütemény végül is még senkinek nem ártott. - Vonom meg finoman a vállaimat.
-Rumos kávéjuk van? - Érdeklődöm mosolyogva, hirtelen kedvet kapva ehhez az ízesítésűhöz.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Delilah Jones on Kedd Ápr. 24, 2012 11:23 pm

- Sőt, szerintem csak segített. *Feleli mosolyogva, elvégre egy kis édes néha tényleg képes jó kedvre deríteni az embereket. Be is emeli a kis üvegtálat, amin az utolsó szelet pite díszeleg, noha mielőtt kivenné a fedő alól, figyelmesen megvárja a rendelés többi részét is.*
- Természetesen van. Rumos legyen akkor? Elvinné? *Kérdezi aztán előrelátóan, elég gyakran megesik mostanában már, hogy aki egyedül érkezik, épp csak átsuhan a kávézó néhány pillanatán. De addig is, amíg a válasz érkezik, már hozzá is lát, hogy újra megtömködje a kávéfőző szűrőjét. Mert itt aztán friss kávé dukál minden vendégnek, nem ácsorog az üvegkancsóban a már rég kihűlt, fél órája lefőzött borzalom.*
- Kellemes napja volt? *Igazán nem akar tolakodó lenni, de néha még ő is elunja magát az ilyen kevéssé forgalmas napokon. Bezzeg amikor televan a kávézó nincs oka panaszra, sőt, néha még levegőt venni sincs ideje. Ma viszont csak az öregúr dörmög ott a sarokban a törzsvendégek közül is, még nem ért véget mindenhol a munkaidő, na meg az is lehet, hogy az esőre lógó időjárás sem csábítja éppen kimozdulásra az embereket. Mindenesetre, reméli, hogy a kérdés nem éri kellemetlenül a nőt, no meg közben serényen készíti a rendelést. Amíg fő a kávé tányérra teszi, kis villával a pitét, amit hamar szervíroz is; na persze, ha a rendelés elvitelre lesz, akkor a pite papírzacskóban végzi egy kis papírtálon, szalvétával becsomagolva.*
avatar
Delilah Jones
Boszorka
Boszorka

Kor : 28

Hozzászólások száma : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Adaline on Szer. Május 02, 2012 6:44 am

Eddig még nem igazán sűrűn nyílt alkalmam arra, hogy többször is ellátogassak erre a helyre, annak ellenére, hogy borzasztóan tetszik, és, hogy már az alatt a pár alkalom alatt, amikor itt jártam, a szívemhez nőtt. Az ide járó emberek mind rokonszenvesek, és barátságosak, akárcsak a felszolgáló pincérek is. Hát kell ennél több egy nyugodt környezetben zajló kávénak az elfogyasztásához? Nem igazán. Itt még az egész napos munka fáradalmait is egy szempillantás alatt elűzhetem, jó messzire az aurámtól.
-Igen, még nem kóstoltam. - Válaszolom a lánykának, közben újra és újra körbe futtatom tekintetem a helyen, és tenyeremmel megsimítom a pultot.
-Nem, itt fogyasztom. Túlságosan is magával ragadó ez a hely ahhoz, hogy a kocsimban ülve, vezetés közben igyam meg. - Magyarázom egy szerény, fogkivillantós mosollyal az arcomon, ami csak még inkább kiszélesedni látszik, amint érdeklődni kezd a lány, hogy milyen napom volt.
Jó érzéssel tölt el, hogy annak ellenére, hogy nem ismer, ennyire közvetlennek és egyben érdeklődőnek is bizonyul. Süt róla az emberközpontúság.
-Hát, attól függ, hogy egy 24 órás kórházi műszakot mennyire lehet annak nevezni. - Válaszolom egy fáradt, visszafogott mosollyal az arcomon. Szemeim éhesen csillannak föl, amint a gőzölgő, isteni alma illatot árasztó pite gusztusosan tálalva az orrom elé kerül.
Megfogva a villát, rögtön bele is kóstolok, és csukott szemmel, élvezettel "hümmögve" hozom a pincér tudtára, hogy nagyon is elégedett vagyok.
-Tudja, a süteményeket általában kávé mellett szoktam megenni, de úgy érzem, hogy nem leszek képes megvárni, hogy a kávé lefőljön. Mennyei! - Magasztalom a süteményt, közben egy újabb falat kerül a számba.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Delilah Jones on Szomb. Május 05, 2012 5:14 am

- Ugye? Mindig is imádtam ezt a kávézót, már kiskoromban is. Ha beszélni tudna, biztos rengeteg meséje lenne számunkra…
*Mosolyodik el, aztán hirtelen elhallgat, de csak mert a kávéfőző hangos dörmögéssel kezdi el lefőzni a feketét. Tény és való a helynek mindig is megvolt a maga bája. Sőt, mivel az egyik legrégebbi hely az egész városban talán csak egyre több és több lesz neki, ahogy telik-múlik felette az idő. Hát, ha az épületnek magának nem is, de az öreg törzsvendégeknek rengeteg a kávézóhoz kapcsolódó történetük van. Ezért is szerette őket annyira szóval tartani, noha ez igaz volt általában mindenkire. És külöben is…néha tényleg elég egy szelet sütemény és pár kedves szó ahhoz, hogy valakinek egy szemernyi kis napfényt lopjon a napjaiba. Anélkül, hogy egyáltalán használnia kellene a képességét…azt persze mindig észreveszi miatta, ha valakit különösen borongós gondolatok foglalnak le, vagy segítségre van szüksége.*
- És nem utolsó sorban nem is biztos, hogy olyan jó ötlet meleg alkoholt inni, miközben vezet.*Jegyzi meg somolyogva, csak a biztonság kedvéért. Annyira természetesen nincs sok rum a kávéban, de ilyen forrón egy pillanatra nagyon az ember fejébe tud szállni. Isten ments, hogy valakit hozzásegítsen mondjuk egy macska vagy egyéb más apróság elgázolásához.*
- Örülök, hogy ízlik. *Mondja aztán vidáman odapillantva a nőre, mielőtt elzárná a már csak csurranó, cseppenő kávé útját.* - A nagymamám is mindig így csinálta. Ebéd után, külön kis szertartás volt mindig a desszert és a kávé elfogyasztása. Sok-sok tejszínhabbal.*Általában azért ennyire nem szokott lyukat beszélni a vendégek hasába, de valamilyen oknál fogva az ő hangulata ma különösen pompás. Annyira nem sieti el a kávé szervírozását, de amikor végül Adaline elé kerül a forrón gőzölgő ital, akkor bizony ínycsiklandozó illat fog a kedves vendég orrába szállni.*
- Egészségére. *Törli aztán meg közben a kezét ösztönösen a sötét köténykében.* - A kórházban? Ó…hát azt hiszem azt azért inkább nevezném kimerítőnek, mint kellemesnek. *Sőt, alkalmasint biztosan elég szomorú is, de ezt már nem teszi hozzá.* - Orvos?
avatar
Delilah Jones
Boszorka
Boszorka

Kor : 28

Hozzászólások száma : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Adaline on Vas. Május 06, 2012 4:15 am

Ahogy a kávézó szóba kerül, máris jobb kedvem lesz. Mindig is jó érzéssel töltött el, ha egy olyan helyről esett szó egy-egy beszélgetés alatt, ami tényleg megérdemli azt, hogy szót ejtsenek róla, és az emberek ódákat zengjenek róla. Ahogy a lány megemlíti, hogy akár még mesélésre is képes lenne, egyetértő, heves bólogatásokba kezdek, kifejezve ezzel is egyetértésemet.
-Azt hiszem, hogy kávéba keverve pár csepp rum még nem ártana meg. – Jegyzem meg a már jól megszokott visszafogott, mégis a végletekig kedves mosollyal az arcomon, közben pedig villámat újból a süteménybe szúrom, hogy még egy falat a számba juthasson. Eközben a mozdulatom közben meg is érkezik a hőn áhított kávém, aminek most is ugyanolyan isteni, semmi máshoz nem fogható illata van, mint amilyen mindig is szokott lenni, ha itt veszem, de most még csak pluszban rátesz egy lapáttal az a kis rum, amivel meg lett bolondítva, és együtt száll fel az illata a kávéjáéval.
Egy párszor meglegyintgetem a levegőt a csésze fölött, hogy felém jöjjön a finom illat a gőzzel együtt, aztán egy újabb elismerő „hümmögés” után, lassan kevergetni kezdem a finom italt, de csak párszor téve ezt meg, hogy utána tesztelhessem egy korty erejéig. A végeredmény pedig tényleg jobb, mint hittem.
-Emlékszem, én édesanyámtól mindig palacsintát követeltem. – Osztom meg vele, elmélázva tekintve gondolataimban közben vissza a múltba, a gyerekkoromba, abba az időbe, amikor még nem volt Raffael, és süket sem voltam még. Hiányzik anya. Igen, tagadhatatlanul hiányzik. Illő lenne már minél hamarabb kivenni szabadnapot, hogy haza tudjak utazni Spanyolországba hozzá. Kiugrana a bőréből, ha meglátogatnám. Utoljára akkor voltam otthon, miután elveszítettem a kisbabámat, és valahogyan személyesen adagolnom kellett nekik. Raffael persze megkönnyebbült, hogy még sem fog egy olyan gyerek születni a családba, aki törvényen kívüli, és csak is azért fogant meg, mert az anyja lefeküdt részegen egy éjszakára egy ügyvéddel…
-Más sütitek is van? Mert, ha jövök legközelebb, elképzelhető, hogy fogok kérni a kávé mellé, ha lesz rá annyi időm. – Inkább egy kérdéssel terelem el gondolataimat, és zökkentem is ki magam.
-Hát, manapság már melyik állás nem kimerítő? – Mosolygok rá fáradtan.
-Ó neeeem. Én csak nővér vagyok meg néha a mentőautóban is besegítek. – Válaszolom vállat vonva, két korty között.
-Mióta dolgozik itt? – Most rajtam a sors a kérdezősködésben.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Delilah Jones on Csüt. Május 10, 2012 11:03 pm

- Mmm, palacsinta. *Sóhajt fel halkan mosolyogva. Az egyetlen hátulütője annak, ha az ember lánya egy kávézóban dolgozik, hogy óhatatlanul is meg-megkíván egy csomó mindent. Egyébként sem volt soha igazi konyhatündér alkat…a kávéfőzéssel elboldogul, de sütni, főzni sohasem tanult meg. Régen így is, úgy is a suliban evett az ember, aztán egy ideig ott volt még a nagymama…most meg, hogy már inkább neki illene a nagyapára főzni, arra valahogy sehogysem jut már ideje. És egyébként is lehet, hogy a konyhaművészete csak katasztrófákat idézne elő…akkor már inkább dolgozik, és megteheti, hogy máshonnan vigye haza a főtt ételt. Valószínűleg még finomabb is.*
- Igen, van almás, meggyes, barackos piténk, citromos szeletünk, és jobb napokon csokis fánkunk. *Feleli aztán mosolyogva, igazság szerint már akkor is betéve tudta a sütemény-kínálatot, amikor még egyáltalán nem is lakott a városban, csak látogatni jött ide. De mindig ide hozták kakaózni, vagy ide menekültek, ha eleredt az eső, még mielőtt hazaérhettek volna. Az mindig jó kifogás volt.* - A citromos szelet fogy el mindig a leggyorsabban, a beszállítónk felesége tényleg istenien csinálja. *Ajánlja még lelkesen, neki is mindig az volt az igazi, nagy kedvence. A puha, omlós, édes tészta, a kicsit savanykás, üdítő citrommal keveredve…nyammm.
Visszamosolyog, tény és való, ma már a pénz is idő, úgyhogy, akinek szüksége van rá, az bizony annyit gürcöl amennyit csak tud…hosszútávon és rendesen végezve pedig aztán tényleg igénybe veszi az embert. Szellemileg, vagy fizikailag…néha mindkettő igaz. Ugyan neki nincs oka panaszkodni – sosem tudott nyugodtan megülni a fenekén, haszontalanul elverni az idejét. Akkor érzi csak igazán jól magát, ha valami hasznosat is csinál az idejével. *
- Az majdnem olyan nehéz munka lehet. *Megenged magának egy óvatos mosolyt. Igyekszik ő is részt venni néha-néha jótékonysági estek, gyűjtések szervezésében az egyetemen, de nem véletlenül tanul pszichológiát a biológia helyett – akárhogy is szeret segíteni, a kórházaktól mindig enyhe pánikrohamot kap. Nem a szó szoros értelmében persze. De valószínűleg ez jár azzal, ha valaki a nagyapjával él…most már mindig attól retteg, hogy valami baja lesz, egyik napról a másikra, egyszerűen csak azért, mert már öreg.*
- Lássuk csak…lassan három éve. Nem is gondoltam volna, hogy olyan régóta. *Mintha maga is meglepődne kicsit, de bele sem gondolt, hogy már tényleg a harmadik évét járja az egyetemen, és szinte azóta dolgozik is a kávézóban.*- De csak a hétvégén vagyok itt, egy kis extra kereset a suli mellett. *Meglehet találkoztak már, noha igazság szerint bőven vannak olyan törzsvendégek, akik főleg hétköznaponként fordulnak itt meg, vagy pont ilyenkor, péntek délután, amikor a műszakja kezdődik.*
avatar
Delilah Jones
Boszorka
Boszorka

Kor : 28

Hozzászólások száma : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Essua Valdez on Vas. Júl. 01, 2012 7:04 am

// Delilah – egy másik időpontban //

Pont egy hete került San Franciscóban, és azt leszámítva, hogy az első éjszakát kénytelen volt egy padon tölteni, egész jól megvan a városban, és örül annak, hogy végül is sikerült egy aprócska lakást szerezni. Persze Santiago mondta neki, hogy még ne jöjjön el tőle, hogy maradjon Rióban, vagy ha nagyon nem bír magával, legalább fogadjon el egy kis pénzt kölcsönbe, hogy normálisan meg tudjon élni, de úgy látszik a férfinak nem volt különösebb oka az aggódásra. Állása van, még ha ez már épp a második. Valahogy az újságkihordás nem épp az ő stílusa volt, de most azon a konyhán elboldogul, ahova felvették kisegítőnek. Régen is dolgozott már hasonló helyen, meg talpraesett gyermek.
Ma épp szabad, így arra gondolt, hogy kicsit felfedezi magának a várost. Természetesen az túl egyszerű lenne, ha esetleg a lakása környékén nézne jobban szét, hogy tudja, ha gyorsan szüksége lenne valamire, akkor mit hol szerezhet be a legkönnyebben. Inkább fogja magát, és céltalan elindul egyenese, majd néha, ha elágazódáshoz ér, spontán elkanyarodik valamerre. Attól nem igazán tart, hogy olyan messzire kerül, hogy nem talál haza. Bár megeshet, hogy végül majd másnap reggel köt ki ismét a lakásán. De ha így is adódik, az egészet egy újabb kalandnak, és izgalmas éjszakának fogja fel. Meg legalább már esténként sincs hideg.
Végül a fél délutánja mászkálással telik el, míg nem zavarónak kezdi találni, hogy éhes, szomjas, és jó lenne, ha könnyíteni is tudna magán. Gyorsan körbepillant, ám nem talál egy bokrot, vagy olyan félreeső sarkot se, ahova elvonulhatna. Ahogy olyan utcai árust se lát, akinél esetleg olcsóbban tudna valami inni- vagy harapnivalót vásárolni. Szerencséjére azonban nem kell már sokat gyalogolnia, hogy szembetalálkozzon egy kávézóval.
Első dolga, miután belép az ajtón, hogy meglátogatja a férfi mosdót, majd ha ott végzett, keres magának egy félreesőbb kis asztalt, ahol elkezdi az étlapot böngészni. Amíg le nem ült, nem is sejtette, hogy már ennyire jól fog esni az, hogy nem a saját lábain kell állnia. Olybá tűnik, a több órás megállás nélküli séta csak lefárasztotta egy kicsit.
avatar
Essua Valdez
Boszorka
Boszorka

Kor : 26

Hozzászólások száma : 35

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Delilah Jones on Vas. Júl. 01, 2012 10:58 pm

~ Essua

- Celia? Úgy gondoltam bevállalnék pár plusz műszakot…most, hogy vége a sulinak. Nem kell a segítség…? – szinte egészen apróra próbálja összehúzni magát, a pult mögött toporogva, pedig nem látja senki, és a vörös hajú felszolgálónő is a raktárban matat, legalábbis a hangokból ítélve. Válasz helyett mégiscsak egy hangos puffanás hallatszik. Leverte a barackkonzerveket. Már megint…azt követi a fojtott káromkodás, és ebből már tudja is, hogy ma erre a kérdésére már nem fog választ kapni. Celia így is azt gondolja, hogy túl sokat foglalkozik a munkával, ahelyett, hogy a normális huszonévesek életét élné. Pláne most, hogy a nyakába szakadt a nyári szünidő. De neki a nyár is csak olyan, mint az év hátralevő része. Szeret dolgozni. Szeret itt dolgozni. Szereti valami hasznossal elütni az idejét. Most mégis mi ezzel a baj…? Nem tehet róla, hogy inkább ebben leli örömét, minthogy valami ostoba, hangos szórakozóhelyen számolja a legyeket. Mindig is ilyen volt, nem pont most, huszonegy, lassan huszonkét év után fog lelkesen megváltozni. Esze ágában sincs.
Halk, lemondó sóhaj hagyja el az ajkait; talán nem ártana legközelebb a tulaj ajtaján kopogtatnia, ha meg akar szabadulni attól a viszonylagos felesleges időtől, amit korábban az órái töltöttek ki. Nem mintha nem találná fel magát…de mégis csak egyszerűbb lenne itt többet dolgozni, mint folyton az újabb lehetőségek után szaladni.
Számára szokatlan egykedvűséggel könyököl fel a pultra, maga elé húzva az eddig a poharak mellett pihentetett könyvét. Meglehetősen csendesnek és kevéssé forgalmasnak bizonyult egyelőre a mai nap, és ez valahogy lelombozza. Ha nincs ember, alig van munka, és már háromszor kipucolta a kávéfőzőt, egyszer a vízforralót, és négyszer rendezte át a pulton az üvegfedők alatt árválkodó süteményeket. A fele sem fog ma már elfogyni. Talán el kéne raknia pár citromos szeletet a nagyapjának…amióta az eszét tudja, pontosan emlékszik rá, hogy a férfi él-hal a citromos szeletért. Nem mintha nem tudná megérteni…
Ajtónyílásra néz aztán csak fel a könyvéből, pillantása végigköveti az érkező útját a mosdókig, aztán onnan vissza is. Már éppen készülne kiragadni a jegyzettömböt meg a tollat a köténye zsebéből, amikor feltűnik neki, hogy a zsebében lapuló tükör mintha lanyha melegséget árasztana. Ebben a nyári hőségben az ilyesmit elég nehéz bizonyosan megállapítani, hát a zsebébe nyúlva óvatosan végigtapogatja a tükröcskét. Bizony, nem tévképzet volt. Egyéb vendégek híján nem is olyan nehéz megállapítani, hogy kinél érzékeli a mágikus erőt. Érdekes.
- Jó napot, mit hozhatok? – penderül ki végül a pult mögül szolid mosollyal, egy leheletnyi fáziskéséssel; csak a sötét íriszek árulkodnak egy leheletnyi kíváncsiságról. De nem fog kotnyeleskedni úgysem…nem ritkaság, hogy nem csak törzsvendégek találnak be ide, a város legrégebbi kávézóját előszeretettel veszik be a turisták, alkalmi látogatók is. Ezt a fiút sem látta még soha. Épp csak nem mindig veszi észre, hogy alkalom adtán hozzá hasonlóan a természetfelettihez tartozik egy kis, vagy akár egész részük…
avatar
Delilah Jones
Boszorka
Boszorka

Kor : 28

Hozzászólások száma : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Caffe Trieste

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.