Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Jenna McAvoy

Go down

Jenna McAvoy

Témanyitás  Jenna McAvoy on Szomb. Aug. 07, 2010 2:11 pm



Jenna McAvoy


Születési hely, dátum: USA, Arizona, Phoenix, 1982. május 4.
Kor: 28
Kaszt: Boszorkány
Lakhely: San Jose
Foglalkozás: Egyetemi tanárnő, ezenkívül lelkes állatvédő aktivista.
Fegyver, varázseszköz: Csak egy könyvem van, amibe a családom feljegyezte a különböző varázslényekkel kapcsolatos tapasztalataikat, és egy nyaklánc, ami eddig mindig megvédett. Még az anyámtól kaptam.

Jellem

Örökmozgó, mindig jókedvű nő vagyok. Az életemet teljes harmóniában élem, kiegyensúlyozottan. Jól érzem magam mindig a bőrömben, ráadásul a szokásaim közé tartozik, hogy minden reggel fussak öt kilométert a környéken.
Imádom az állatokat, legszívesebben az összest befogadnám. Van két kutyám is, Moe, akit az utcáról fogadtam be, és Berry, akit a húgomtól kaptam ajándékba a huszonhatodik születésnapomra. Azt hiszem, hogy ezzel azt is elárultam, hogy képes vagyok bárkit vagy bármit megszánni, tele vagyok jóindulattal. Örök optimista lévén pedig van, hogy kicsit naivan szemlélem a világot, és elsiklok olyan dolgok felett is, ami esetleg, ha más lenne az értékrendem, akkor egyáltalán nem tetszene.
A diákjaimat, ha kell keményen osztályozom, de leggyakrabban inkább lazán fogom őket, mert szeretem látni, ha az emberek mosolyogni. Azt hiszem, hogy egyetlen halandónak sem lennék képes ártani, és habár elég törékenynek és semmihez sem értőnek nézek ki, ha démonokról van szó, akkor tudom jól, hogy mi a teendőm.
Alapvetően kedves, figyelmes vagyok, hatalmas türelemmel megáldva, de ha valaki kihoz a sodromból, akkor valódi fúriává vagyok képes változni. Olyan hangosan tudok kiabálni, hogy az már fájdalmas is lehet, de ez nem tartozik a képességeim közé, csak úgy megjegyezném. Valószínűleg csak családi örökségnek tudhatom be.


Megjelenés
Alacsony vagyok a kevéske 164 centiméteremmel, de hogy őszinte legyek, nagyon is ideális ez számomra, mivel gyorsak a reflexeim az edzéseknek hála, így gyorsan is tudok menekülni, ha úgy alakulna, hogy nincs más választásom, csakis ez.
A testem rugalmas, és izmos, jól karbantartott tagjaim vannak. Lábaim hosszúak és formásak, csípőm vékony, egyszóval karcsúnak mondhatom magam, hála istennek. Meg magamnak és a géneknek.
A hajam színe gyakran változik. Hol egészen világos árnyalata a barnának, hol pedig olyan sötét, hogy még feketének is elmenne. A szemeim barnák, és nem túl nagyok, vagy feltűnőek. Ajkaim szép ívűek, gyakran húzódnak kedves mosolyra, és a szemeimben is általában vidámság csillog, bárkire nézek is. Egyetlen dolgot nem szeretek, ezek pedig a szeplőim az orromon. A szüleim mindig azt mondták, hogy jól állnak, mert aranyosnak nézek ki tőlük. Igazából valóban így van, csak huszonnyolc évesen nem tudom mennyire jó az nekem, ha aranyosnak tűnök.
Térjünk inkább át a ruházatomra. Általában színes, vidám darabok, gyakran az egyszerűséggel keverve. Nem szeretem a bonyolult dolgokat. Időnként hordok magassarkú cipőket is, de jellemzőbb rám a lapos, tornacipőszerű lábbeli. Továbbá azt is megjegyezném, hogy imádom a sálakat, ha süt a nap, van, hogy akkor is magamra aggatok egyet, hogy feldobja a ruháimat.

Előtörténet
Az életem Phoenix városában vette kezdetét, ’82 tavaszán. Nem volt különösebben különös nap. Éppen olyan meleg volt, mint máskor is. Arizona nem éppen a téli időjárásáról híres, de gondolom, ezzel nem mondok újat. Aki már járt valaha azon a vidéken, az már csak tudja, hogy miről beszélek. Tehát a lényeg, hogy én itt születettem, a sivatagos tájon. Világ életemben imádom ebből kifolyólag a meleget, és hozzá is vagyok szokva, nem is kicsit.
Az anyám boszorkány volt, habár ezt csak később tudtam meg, egészen pontosan a hetedik születésnapomon, amikortól már iskolába kellett járnom. Addig sem az erőm nem mutatkozott, sem különösebb dolgot nem észleltem magam körül, így azt hittem évekig, hogy teljesen átlagos gyerek vagyok. A kiskorom legalábbis átlagosan telt. Négy éves voltam, amikor megszületett a húgom, Amber. Aranyos lány, mindig is közel állt hozzám, ahogyan most is. Már csak ő van nekem, de azt hiszem, hogy kicsit túlságosan is belevágtam a közepébe, úgyhogy legjobb lesz, ha visszatérek oda, ahol eredetileg tartottam.
Tehát, mint azt megtudtam hét évesen, az anyám családja hosszú múltra tekint vissza. A családfánkban sok tehetséges boszorkány lelhető fel, egészen több száz évre visszamenően. Elég különös volt még gyerekként ezzel szembesülni, de valamiért mindig is tudtam, hogy nem stimmel velem valami. Apa tudott róla, hogy anya mi, ennek ellenére mégsem szerette volna, ha én is tovább viszem ezt a vonalat. Persze senki nem tehetett arról, hogy örököltem képességeket. Szerintem ez egyáltalán nem meglepő, ha számba vesszük, hogy milyen ősökkel rendelkezek.
Később az is kiderült, hogy a húgom szintén örökölte azt, amit én. Én ekkor már az iskola mellett másfajta tanulmányokat is folytattam, amelyek a varázsvilággal voltak kapcsolatosak. Azzal a világgal, amelyet a halandók nem vettek észre, és titok volt előttük. Tudtam, hogy nem szabad senkinek elmondanom vagy megmutatnom, hogy mire vagyok képes, de annyira nehéz volt magamban tartani. Egy tíz éves gyerek esetében szerintem ez egy kicsit sem meglepő, ezért nincs is okom szégyellni magam. Azért már annál inkább, hogy amikor a barátnőmnek elmeséltem, és ő nem hitte el, az egyik áruházban elloptam egy babát, a telekinézis segítségével. Jennifer onnantól kezdve nem barátkozott velem, mert félt tőlem. Hát így jártam sajnos, tenni ellene nem tudtam semmit, és nem is próbálkoztam később sem.
Ezután a sok felszabadult időmet valahogy ki kellett töltenem. Erre szolgált a rajzolás, később pedig a festés, amikor rájöttünk, hogy van hozzá tehetségem. Zongorázni is megakartak tanítani, de az az istennek sem ment sajnos, ezért azt rövid idő után fel is adtam, és folytattam a különböző kis művek gyártását. Mindenki csak művészpalántának hívott a családban. A húgom bezzeg csodálatosan játszott gitáron, és még a hangja is jó volt, de engem a festés tett boldoggá, a szüleimnek pedig elég volt ezt látni ahhoz, hogy ne kínozzanak tovább azzal, hogy tanuljak meg valamilyen hangszeren is játszani.
A gimnáziumban szórakozott lánynak láttak, pedig soha nem feltűnősködtem. Egyszerűen csak igyekeztem elvegyülni a többi diák között, de sokat cikiztek, és piszkáltak engem. Nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne használjam az erőimet a saját érdekemben, de tizenöt éves koromra hála istennek már tudtam magam kontrollálni, és elég nagy önfegyelemmel rendelkeztem ahhoz, hogy ne tegyek meggondolatlanságot. A szüleim ezért is büszkék voltak rám, én pedig magamra.
Hívtak ugyan bulikra, meg hasonlók, de én soha nem mentem sehová, arra hivatkozva, hogy leckét kell csinálnom. Ha elárultam volna, hogy a könyveinket tanulmányozom otthon, valószínűleg vagy újra féltek volna tőlem, vagy hülyének néztek volna. Egyik megoldás sem tetszett, így jobbnak láttam, ha az én titkom marad.
Mire végeztem az iskolában, a húgom is megkezdte a tanulmányait ott, ahová én is jártam iskolába. Egy évet halasztottam az egyetemen, és besegítettem otthon a családi vállalkozásban. Akkor még nem tudtam, hogy milyen fontos ez. Egyik nap elmentem Amberért az iskolába, hogy ne kelljen gyalog hazajönnie. Jó testvér voltam mindig, és amúgy is remekül kijöttünk egymással. Mikor azonban hazaértünk, valami nagyon nem volt rendben. Gyanúsnak találtam a házat, ezért azt mondtam neki, hogy maradjon a kocsiban, míg én körülnézek. Áldom azóta is az eszemet, hogy erre utasítottam, mert nem kellett látnia a szüleink holttestét. A démon nem tudom mit keresett, nem is nagyon érdekelt, csak azt tudom, hogy amikor beléptem, még éppen láttam őt távozása előtt. Azóta is keresem, hogy megfizethessek neki.
Ezt követően összepakoltunk néhány cuccot, és fontosabb eszközöket, majd átköltöztünk San Franciscoba, jobban mondva San Joseba, ahol az anyai nagyanyánk lakott. Eddig nem sokszor találkoztunk vele, de ő volt a gyámunk, ráadásul az egyetem is közel volt, így én beiratkozhattam végre, és a tragédia után néhány hónappal megkezdhettem a tanulmányaimat, a bölcsészeti karon. Tanárnak tanultam, jobban mondva művészeti vezetőnek. Saját képeimmel ugyan nem kívántam kereskedni, viszont ettől függetlenül még taníthattam rajzot a diákoknak.
Miután végeztem a suliban, felajánlottak egy állást, és megkértek, hogy maradjak ott. Az első évet tanársegédként töltöttem, aztán a volt professzorom nyugdíjba ment, én pedig átvehettem a helyét az iskola tanári karában. Eleinte nem néztek rám jó szemmel, tekintve, hogy nem sokkal voltam idősebb az itt tanuló diákoknál, és ezzel kivívtam rengeteg kollégám ellenszenvét, ami a mai napig nem változott, de nem érdekel. Én boldog vagyok annak ellenére is, hogy én vagyok az egyik legfiatalabb tanár az iskola fennállása óta.
Sajnos egy évvel ezelőtt a nagymamánkat is elveszítettük, egy szívroham miatt. Akkor találkoztam életemben először fényőrrel. Persze nem a sajátommal, hanem az övével, amikor eljött a temetésre, és megjelent előttünk. Váltottunk ugyan pár szót, de hiába noszogattam, nem árulta el, hogy rám ki vigyáz. Tudtam, hogy léteznek, de szerencsém még nem volt hozzájuk, erre mikor végre lett egyhez, az se mondott nekem semmi használhatót. Pech…
Most úgy tűnik, hogy az életem kezd visszatérni a rendes kerékvágásba, már ha egy magamfajta számára létezik ilyen. Igyekszem a szomszédaimat védeni a támadásoktól, és a lehető legfeltőmentesebb életet élni, ami csak tőlem telik.

Képesség

Alapképesség
Bűvige (gyenge)
Rituálé (közepes)



Egyedi
Telekinézis. A gondolatommal tárgyakat mozgatok.
avatar
Jenna McAvoy
Boszorka
Boszorka

Titulus : .::The sweetest princess::.
Kor : 36

Hozzászólások száma : 109

Vissza az elejére Go down

Re: Jenna McAvoy

Témanyitás  Vienne on Szomb. Aug. 07, 2010 2:23 pm

Szép, korrekt munka, így nem is kérdés, hogy a karakterlapot ELFOGADOM!
Aztán vigyázni Amberre és jól kitanítani a boszorkányság fortélyaira, nővérke!Wink

_________________
* Karakterlap * Kontakt *
avatar
Vienne
Admin - Boszorka
Admin - Boszorka

Titulus : A Vadász
Kor : 35

Hozzászólások száma : 1781

http://viennemoore.tumblr.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Jenna McAvoy

Témanyitás  Jenna McAvoy on Szomb. Aug. 07, 2010 2:34 pm

Köszönöm szépen, és vigyázok rá Wink Smile
avatar
Jenna McAvoy
Boszorka
Boszorka

Titulus : .::The sweetest princess::.
Kor : 36

Hozzászólások száma : 109

Vissza az elejére Go down

Re: Jenna McAvoy

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.