Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Hollyora Angel Winterlight.

Go down

Hollyora Angel Winterlight.

Témanyitás  Angel on Kedd Dec. 14, 2010 2:56 am

Név: Hollyora Angel Winterlight.
Születési hely, dátum: 1993. január 11.
Kor: 17.
Kaszt: (fél) Démon.
Lakhely: San Francisco.
Foglalkozás: Tanuló, művész.
Fegyver, varázseszköz: Nem jellemző.
Jellem:
Lázadó hajlamú kamasz, akinek gyakorlatilag vérében van gonoszság. Ugyan akkora mély nyomott hagyott rajta az emberi nevelése és új családja iránti szeretet, amely talán elég erőt ad neki, hogy szembe szálljon a gonosz énjével. Ez nem megy neki könnyen, mert az élet igazságtalanságai és hírtelen haragja gyakran sodorja bajba.
Megjelenés:
Átlagos magasságú, vékony testalkatú fiatalember. Hosszú szőke haja és csillogó kék szeme van, amelyhez a sápadt, fehér bőr társul. Ezek miatt gyakran nézik gyengének, ám ez csak a látszat, ha kell nagyon is meg tudja védeni magát. Az öltözködése általában egyszerű, fiatalos ruhákból és tornacipőből áll. Különösen kedveli a fekete, és a sötétkék színeket. Gyakran visel láncokat és lakatokat a ruhájához dísznek. Ékszerek terén se válogatós az orrában köldökében, valamint nyelvében is visel piercinget, természetesen a füle se egy helyen van át fúrva. A vállán tetoválást is visel.

Előtörténet
„San Francisco külterületének egy elhagyatott része felett sötét fellegek gyülekeznek. A környék állatai és varázslényei, amelyek amúgy előszeretettel bujkálnak az erdő ezen félre eső szegletén, a veszélyt megérezvén már réges-régen elmenekültek. A földalatti szentélybe gyülekező három személy, - az utolsó élőnek tekinthetők, akik a környéken tartózkodnak. – azonban látszólag nem zavartatják magukat. Az egyikük egy alacsony, nagyorrú bíborcsókos öregasszony gyertyákat gyújt, miközben társa egy magas feketébe öltöző férfi idegesen tekintget ki bejáraton.
- Nyugalom fiam! Nem lesz semmi baj. Az arád nem sokára megszüli, a gyereket aztán távozhatunk is vele az alvilágba és a forrás talán megbocsátja neked a hibáidat. – recsegi, majd megsimogatja a harmadik nagy hasú fiatal lány fájdalomtól gyöngyöző homlokát. – Egyébként vele azt hiszem végeznünk, kell vele. Túlzottan ostoba voltál fiam, fehér menyegzővel kötötted magadat hozzá, ez pedig gyengévé tesz téged és a születendő gyermeket is. Ha rám hallgatsz és én celebrálhatom a misét, akkor nem kéne egy ilyen hasznos személyt elpocsékolnunk. Egy olyan erős boszorkány, mint ő… -
- Elhallgass banya! Nem tartozom neked semmi féle elszámolással. Tedd a dolgodat vagy én végzek veled… tisztában vagyok hibáimmal és a lehetőségeimmel. Azonban ha jó híreket viszünk a főnöknek, akkor talán még jutalmat is kapunk, de legalább bűnbocsánatot. – Sziszegi, a démon miközben a jobb kezében egy hatalmas tűzgömb formálódik, amely rögtön ki is huny, miközben összezárja a tenyerét. –
A vitájukat a terhes lány fájdalmas sikolya szakítja meg, akinek a földön található foltok alapján éppen folyt el a maradék magzat vize. Az öregasszony egyből lehajol egy adag piszkos ronggyal a kezében, a boldog apa pedig továbbra is az ajtót őrzi, esetleges támadástól tartva. Mint ha csak megérte volna, hogy mi következik.
Eközben a távolban egy fényes villanás látszódik, amely azonban most egyáltalán nem zavar senkit sem. A villanás helyén két esőköpenybe burkolózó nőalak áll. Látszólag nem is hasonlítanak egymásra az egyikük alacsony és szőke a másik pedig magas és barna. Kizárólag az ékkőként csillogó kékszemük, amely alapján arra lehet következtetni, hogy bizony ők testvérek.
~ Kicsit messze tetté le bennünket, a megadott helytől nővérem. Ámbár meg kell hagyni, hogy a gondolatokat összekötő igézeted nagyon is hatékony. Igazán nem vártam tőled ilyen elmés megoldást.~ Szólal meg a fiatalabb a másik fejében, miközben végig néz az előttük elterülő sötétségbe burkolózó tájon. A szíve a torkába dobog, és megmarkolja az övébe tűzött rúna díszes atame-t.
~ Kedves, húgom a területet mágia őrzi, innentől gyalog kell mennünk Egyébként még nem is tudod, hogy milyen lehetőségek is rejlenek az egység ilyen magas fokában. Attól hogy te erősebb, vagy mint én, még én se vagyok gyenge. ~ Válaszol neki miközben ő is fegyvert ragad, majd megindul előre.
Innentől már nem sok hangot hallatnak és gondolatokat is csak elvétve cserélnek, helyette összeszokott csapatként haladnak sűrű növényzettel tarkított nehéz terepen.
~ Állj, itt vagyunk, a védelem leggyengébb pontjánál itt áttörhetünk, ha használjuk a bennünket összekötő vér erejét. ~ Szólal meg az idősebbik, hangjában nyoma sincsen félelemnek, pedig koránt sem biztos a dolgában. Kezével rámutat egy vérrel felrajzolt rúnára az egyik fán.
~ Rendben! Ne aggódj, megvédelek bármi lesz is. Nem fogom hagyni, hogy te is elkallódj, ahogyan az unokatestvérünkkel is megesett. ~ Hallatszik a kisebbik testvér hangja. Ő nagyon is fél, hiszen mindig is a testvére védte meg őt, ha valaki bántani akarta.
~ A winterligh-k ősi sarjai nem viselhetnek el több szégyent, meg kell akadályoznunk a gyermek megszületését. ~ Hallatszik a határozott gondolat a másik fejében, olyan erősen hogy elmulaszt minden bizonytalan gondolatot, és nem hagy helyet a tétovázásnak.
A testvérek keze összekulcsolódik, miközben minden erejüket összeszedve koncentrálnak az egyikük az igézet sorait mormolja, még a másik felkészül, hogy az erejét használhassa.
- Vér vagy a vérünkből… hús vagy húsunkból… test vagy a testünkből… lelkünk a rokonok lelke… varázserő vezess, kérlek, hozzá…-
Kántálja miközben a lelki szemei előtt megjelenik, a kripta benne a földön szenvedő Jessica… A képet a saját fájdalmas sikolya szakítja meg, amely úgy rántja vissza valóságba, mint ha csak láncon húznák. Az egész teste remeg a pillanatnyi kapcsolat során átélt fájdalomba, de nincsen sok ideje magával foglalkozni, mert a következő pillanatban már ismét beborítja a fényár. Tudja, néhány másodperc múlva szembe kell néznie a démonnal és nem engedhet meg magának semmilyen gyengeséget.
A kriptában eközben a gyermek születése a végéhez közeledik a csecsemő feje már kibújt anya méhéből. Ezzel párhuzamosan a banya és a démon figyelme is ellankad, hiszen ki gondolná, hogy éppen most a végén csúszik be valami hiba a számításaikba? Ekkor azonban az éles villanás betölti a termet, majd a következő pillanatban már meg is látják a két egymásba kapaszkodó, a köpenyes nőalakot. Egyetlen másodperc, ennyibe telik a démonnak felmérni helyzetet, egyetlen másodperc, amely elég volt a támadóknak, hogy felkészüljenek. Az idősebbik nővér kábán puffan, a földön miközben a testvére előre nyújtja kezét egyenesen, a felrepülő tűzgolyó felé. A kezének a végén egy nagyjából fél méter átmérőjű, kék erőtér jelenik, meg amely szembe száll a támadással, mind hiába. Noha, jelentősen gyengítette az lángokból álló golyó hőjét, de annak ereje hátra taszítja egyenesen neki a szemközti sziklafalnak. Hősnőnk érzi, hogy a tüdejéből kiszorul a levegő és fejére néhány apró szikladarab hullik. Mérlegelni és megállni azonban nincsen lehetősége, a következő pillanatban egy újabb tűzlabda, amelyet az előbbiek után már meg sem kísérel elhárítani. Tőrét a démon felé hajítja, aki könnyedén el teleportál oda, pontosan a háta mögé.
A banya még társánál is lassan eszmél fel, ami nem is csoda, hiszen minden figyelmét leköti a gyerek bebugyolálása. Az hogy segítsen, a démonnak meg sem fordul a fejében, a számkivetett megtette a dolgát, a gyerek már biztos kezekben van. Gyorsan pislog egyet működésbe hozva teleportáló varázslatát, azonban mielőtt sikerült volna eltűnnie valami ismeretlen erő mellbe taszítja. Az öregasszony elterül a földön, de harcot nem adja fel, félájultan kotorászik a rongyaiba rejtett tőr után. A nem rég megszületett gyermek, a kedves rokona karjaiban van, látszólag biztonságban.
Eközben a húga igen csak szorult helyzetbe került, és talán csak vakszerencse mentette meg az életét az utolsó pillanatban bukott le a démon rövid kardja elől, miközben a ruhájának egy zsebéből bájitalt húz elő. Nem habozik, megpróbál szembe fordulni ellenfelével miközben a bájitalt tartó keze előre lendül egyenesen ellenfele arcába vágva a bűzös zöld folyadékot tartalmazó üvegcsét. Hangos férfi sikoly hallatszik, amelyet iszonyatos démoni üvöltés követ. A sógorukká lett démon arca szabályosan lángol, amely fokozatosan szétterjed a testén, végül pedig eltűnik a semmibe.
Az öregasszony ebből semmit nem látott vagy legalábbis nem törődött vele túlzottan sokat, a tőrét előrántva pattan fel és támad a gyereket birtokoló sötétebb nővérre. Tudja, hogy a mágikus védelem mennyire megnehezíti a boszorkány számára teleportálást, és hogy legalább kétszer használnia kellett az erejét az elmúlt órában, a trükkjeit nem fogja tudni ellene bevetni.
~ Nővéren! ~
~Húgom! ~
Hallatszik a két aggódó telepatikus gondolat, amelyek összehangolják a támadásukat, a szörnyszülött banya legnagyobb bánatára. A fiatalabb a démon rövidpengéjét kapja fel és hajítja az öregasszony felé, miközben nővére tőre is előrendül. A hosszabb penge vesébe, a rövidebb a majd nem szívbe szúródik bele, megpecsételve ezzel a sorsát. Az utolsó ellenfél teste is földre hanyatlik, majd egy hatalmas füstfelhő kíséretében elenyészik. A harcnak vége, azonban még nem fújhatják ki magukat, hiszen Jessica még talán megmenthet.
- Meghalt nővérem! Vége! Elbuktunk a gyerek megszületett és családunk egyik vérvonalának is vége. – Hallatszik a kisebbik panaszos elkeseredett hangja, miközben leroskad az unoka testvére mellé. Vele szinkronban, mint ha csak megérezte volna, hogy mi is zajlik, körülötte felsír a gyerek is. Panaszos visítása megenyhíti még a keményszívű idősebb testvért is, aki ösztönösen rázni kezdi a kezeiben lévő csöppséget.
- Egyébként helyes kislány, és ő talán tovább viheti Jessica örökségét. Elvégre csak félvér és fehér menyegzővel esküdtek meg… -
- Nocsak, az én keményszívű nővéremből előtörtnek az anyai ösztönök! Viszont igazad van, nem végezhetünk vele.
- Meg se tarthatjuk a benne rejlő erő túlontúl hatalmas, gondold csak el a mi családunk ereje, és ő tűzurak klánjának utolsó leszármazottja is. Biztosan lesznek olyanok, akik meg akarják majd szerezni, nem biztos, hogy meg tudjuk őt állandóan védelmezni. A hatalmunk ellenére még csak nagykorúak se vagyunk. –
- Igen, korai még nekünk a gyereknevelés! El kell őt rejtenünk, amíg el nem éri a megfelelő kort, aztán majd megkezdjük a kiképzését. Ha elveszük az erejét, akkor talán nem fog a felszínre törni a démoni természete se. Aztán majd megtanítjuk mindenre, éppen, úgy ahogyan velünk tették, és saját fegyverüket fordítjuk ellenük. –
- Persze, titokban azért figyelünk rá, és ha csak távolból is, de éreztetjük vele hogy szeretjük. Nem engedhetjük, hogy még egy Winterlight elkallódjon. Hiszen azért jöttünk ide, és meg kell tennünk a kötelességünk. –
- Pontosan! Gyere gyorsan, vedd át, talán elbírom magunkat vinni a városig, de nagyon kell kapaszkodnod. –
- Rendben!- Hallatszik a húgától megszokott kissé bizonytalan hang, miközben óvatosan a kezébe veszi a kislányt.
A következő pillanatban már a csata színhelyén csak néhány felborított gyertya jelzi, hogy milyen tragédia is történt a mai napon. „

avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Hollyora Angel Winterlight.

Témanyitás  Angel on Kedd Dec. 14, 2010 2:57 am

Sokáig nem tudtam hol és pontosan mikor születtem, az igazi szüleimet pedig soha nem ismertem. Így utólag a beszámolókat hallgatva talán jobb is ez így. Egy hideg januári napon tettek ki Mary Clarence katolikus árvaház és szülőotthon lépcsőházába. Az itt dolgozó apácák és önkéntesek szerint, mint ha csak mennyekből hagyott volna ott valaki, egy vakító fényár közepette jelentem meg ott. Ezért lett az egyik nevem Angel a másik pedig Hollyora aminek megint valami vallásos színezete van. Én persze akkor még nem hittem, hogy oda fent tényleg van bármi is, ami vigyázna rám, és most se vagyok biztos benne, hogy könnyeket ejtenének értem az égiek. Talán a bennem rejlő démoni vér az, amely ezt érezteti velem, talán a puszta tények lényegtelen. A jóság belülről fakad, és bízom benne, hogy az emberi felem elég erős lesz, hogy elnyomja bennem lappangó gonoszt.
Életem nagy részét a már említet intézmény falai között éltem le, a saját magam a nővérek és a társaim legnagyobb bosszúságára. Az itt lakók és az árva gyerekek jelentős többségben néger volt kisebb részben akadtak spanyolok is más rasszok közül csak a fehérek képviseltették magukat elvétve. A gyerek már itt az árvaházban részben faji részben barátsági alapon kisebb csoportokba tömörülve éltek. Bár apácák és a nevelőnők mindent megtettek annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat, de kevés volt az étel, kevés volt a pénz, és némely nővér is túlzottan szigorúan bánt velünk. Sokan lázadtak az istentiszteletre járás ellen az idősebbek gyakran elszökdöstek, sőt voltak, akik már az utcán lövöldöztek. Több gyereket innen vittek el a börtönbe ezek között nem egyet ismertem, akik tizennégy éves korukat sem töltötték be. Ezen felül az intézetbe is dúlt harc a hatalomért, agyakért, takarókért, ételért. Akik erősek voltak és sokan voltak azok győztek elvehették kevesebben lévő gyengébbektől, amire éppen szükségük volt. Akik pedig magányosak voltak azok semmi jóra nem számíthattak.
Pechemre én is az utóbbi csoportba tartoztam. A gonoszság az erőmet elvevő varázsige ellenére ugyan is ott lappangott bennem, és akkoriban még nem tudtam elfojtani és nem is igazán volt miért. A többiekkel sokszor voltam undok és ellenszenves valamint sokszor kaptunk kollektív büntetést az én viselkedésem miatt. Általában csoportosan támadtak rám, falkában főleg az idősebb lányok szerettek velem tréfálkozni. Kezdetben semmit se tudtam tenni, hiszen kicsi voltam és gyenge, ahogyan idősödtem azonban megtanultam megvédeni magamat. Ha valaki bántott én is bántottam, ha valami nem tetszett csak azért se voltam hajlandó megcsinálni. Ezek között voltak kifejezetten súlyos esetek is, egyszer majd nem sikeresen felgyújtottam az árvaházat, és többször sebesítettem meg embereket is. Nelsa Wilkson még korházba is került amikor „véletlen” elcsúszott a padlón, és bevertem neki egyet, egy törölközőbe csavart szappannal. Barátaim, nem voltak állandóan tanulási nehézségekkel küszködtem, és a végén puszta szeszélyből, még megszólalni se voltam hajlandó. Ezt már nem nézték el nekem orvost hívattak és pszichiátriai felügyelet alá is helyeztek, a közeli korházak egyikében. Innen tovább küldtek egy speciális képzésű iskolába ahol újabb kalandok és borzalmak vártak rám.
Amikor azt mondtam, hogy az árvaház szörnyű hely volt talán túloztam egy kicsit, hiszen megjártam én már annál sokkal rosszabb helyeket is. A speciális iskola az egyik volt azok közül. Az ápolók és tanárok itt kedvesebbek voltak velünk ugyan, és a társak se igen bántottak, ha oda tudtad a viselkedési szabályokat, maga hely volt rossz. A kopár falak, az egyszerű fehér ágyak, a fontoskodó orvosok, akik hetente ellenőriztek minket és néhányunkat rendszeresen gyógyszereztek is. A gyógyszerek rám pedig nem várt hatással voltak. Valami természetes idegnyugtató készítményt kaptam rendszeresen, amely ugyan elnyomta az agressziómat, de előhozott belőlem valami egészen mást. Dolgokat kezdtem el látni, és különös furcsa álmokat, amelyek nem ritkán valóra is váltak. Az álmok miatt többször fontolgatták, hogy egy igazi elmegyógyintézetbe kerülök, és csak a szerencse mentett meg attól, hogy ez nem történt meg. Egy nagyjából harminc év körüli fiatal nő kezdett el rendszeresen látogatni, akit nagyon érdekeltek a viseltes dolgaim. Kezdetben csak havonta jött, hogy az általa kifejlesztett gyógyszer mellék hatásairól érdeklődjön. Aztán már minden héten jött és beszélgettünk, végül pedig hetente több alkalommal és benézett. Néha hozott is ezt-azt, ruhákat, pénzt, ami épp kellett. Az állapotom is fokozatosan javult, úgy látszik, hogy a gyógyszer tényleg hatásos volt, azok az álmok és hallucinációk pedig egészen elviselhető árnak tűntek a megjavult helyzetemért. Ez volt életem első időszaka, amikor szembe tudtam szállni a bennem rejlő rosszal, és kezdtem felismerni, hogy a világ még sem annyira vészes egy hely. Sikerült olyan dolgokat találni, amibe örömömet lelem, magával ragadott a festészet, a könyvek világa. Rengeteget olvastam és alkottam bár a jegyeim csak nagyon lassan kezdtek el javulni.
Két évvel később már nem volt szükségem arra, hogy gyógyszerezzenek, és semmi sem indokolta, hogy a régi iskolámba maradjak. Egy jószívűnek látszó idősebb pszichiáter vett magához, aki egy nála úgy tíz talán tizenöt évvel, fiatalabb nővel élt együtt. Saját gyerekei akkor kirepültek az asszony fia után nem akart már többet szülni én pedig kézen fekvő választásnak látszottam, hiszen alig voltam fiatalabb a srácnál. Kezdetben nem is volt olyan rossz a dolog, az asszony kedves volt, a fia Paul pedig egyenesen csodálatos. Pontosan olyan testvér, akiről mindig is álmodoztam, éppen ugyan azokat a dolgokat szerette, mint én és talán ő volt az egyedüli ember, aki valaha is meg tudott érteni. Új apámmal sem voltak kezdetben problémák csupán a szigorú öltözködési normákkal nem értettem egyet, de valahogy, természetesnek is véltem egy régi vágású embertől. A furcsa dolgok csak később úgy fél-év múlva kezdődtek el. Először csak annyit vettem észre hogy az öreg furcsán bámul rám, aztán benyitott, amikor épp zuhanyoztam. Ezek így egyszer-kétszer persze nem váltották ki a gyanúmat, de folyamatosan ismétlődtek és szaporodtak. Aztán jöttek az első furcsa túlzottan bizalmas érintések, és ezen esetekkel párhuzamosan a nevelő anyám is megváltozott. Egyre több házi munkát, bízott, ha nem dolgoztam megfelelően felpofozott, végül pedig már rendszeresen vert.
Ilyenkor mindig Paul sietett a segítségemre, ő látta el a sebeimet, sokszor átjött éjszaka és vigyázott arra ne hogy a nevelő apánk megpróbálkozzon valamivel. Rengetegszer kimentett az anyja karmai közül is. A kapcsolatunk fokozatosan vált testvériből, barátivá barátiból pedig szerelemmé. A végén már szinte minden este együtt aludtunk és neki adtam az ártatlanságomat is. Terveink voltak a jövőre, meg akartunk szökni ő munkát keresett volna, hogy eltartson és talán én is kaptam volna állást, hiszen akkor már nagyon ügyes festő voltam. A rajztanárom szerint egy napon akár még komoly művész is vállhatott volna belőlem. Az élet persze korántsem ilyen egyszerű, az álmok, amelyeket gyerekként dédelgettünk sokszor elérhetetlen távlatot a jelentenek a valóságban. A végén már azon kaptam magam, hogy csak a fiú miatt vagyok még mindig a házba. A gyámügyhöz akartam először fordulni, de ismerve a múltamat, alig ha hitt volna nekem bárki is. Paul pedig az érettségi évébe ért és minden esélye meg volt, hogy művészeti ösztöndíjjal egyetemre mehessen. Én pedig az útjában álltam, hiszen nem tudott volna eltartani engem és még mellette tanulni is. Ezért egy szép napon fogtam magam és leléceltem csak egy csókot és egy cetlit hagytam magam után. Remélem, hogy az óta elfelejtett, mert én néha még ma is tele sírom esténként a párnámat, ha arra gondolok, hogy nincsen mellettem.
Nem volt hova mennem, és nem volt miből megélnem San Francisco hatalmas városa pedig igen csak veszélyes hely egy magányos fiatal lánynak. Abból éltem, meg amiből csak tudtam, kezdetben koldultam később rákaptam a lopásra is. Aztán hozzá csapódtam egy csapat idősebb lányból álló bandához, akik egy jobb életet biztosítottak a számomra. Először is szereztek egy gimnáziumot ahova járhatok, ne hogy feltűnjön a rendőröknek hogy gyakorlatilag az utcán élek. Ez elég könnyű dolog volt csak egy gázszámla kellett, és körzeti gimnázium már be is fogadott. Késséggel eljátszották a nővéreimet is a szülői értekezleten és nem igazán törődtek a tanárok jegyeimre tett célzásával. Ők tanították hogyan használjam ki a testi adottságaimat, hogyan szerezzem, meg amire szükségem és sok esetben még csak le se kellett feküdnöm érte a férfival. Bármennyire is szörnyű belegondolni, de minden elkövetett bűnt nagyon is élveztem, és az egyik felem mindig többet, és többet követelt. A fél évtizede, elnyomott hang most mindennél erősebben jelentkezett és hogy megakadályozzam, hogy általa még mélyebbre süllyedjek, az alkoholhoz, a drogokhoz menekültem. Persze, ez nem volt mindig elég, néha pedig nem is volt pénzem rá ezért szükségem volt a fájdalomra. Megvágtam magam, piercingeket tetettem a testembe, vagy éppen tetoválást csináltattam és ezekkel elértem, hogy a démoni a felem elhallgasson.
A változás tavaly nyáron következett be, akkor már egy éve éltem együtt Angela nevű lánnyal gyakorlatilag élettársi kapcsolatban. Szerettem őt majd nem ugyan, úgy ahogyan korábban Paul-t bár ez az érzés, talán mert nő és nő között fogant még is másmilyen volt. Túlzottan rajongtam érte, túlzottan függtem tőle ahhoz, hogy józanul gondolkodjak és ez kis híján a vesztemet okozta. Egy hideg januári nap volt éppen az orvostól szép szemekkel és mély dekoltázzsal megszerzett, rendkívüli iskola szünetet élveztem, amikor egyszer csak megint megrohantak a rég elfelejtett látomások. A házban voltam délután lehetett a beszűrődő fény alapján, és egy csapat kommandós rohanta meg a házat, akik átkutatták majd letartóztattak. A kommandósokkal együtt pedig jött Angela is aki csak rám mutatott és annyit mondott hogy igen övé minden. Kérdőre akartam vonni, de arra csak pár óra múlva később, került sor, mert állítólag kuncsaftnál volt. Nem értette miről beszélek, talán hazudott, talán még nem kapták el és nem kényszerült megtenni, ami miatt majd be fognak engem varrni. A vitánk azonban elharapódzott, és amikor hozzá értem akkor újabb látomásom volt, amely már kétséget sem hagyott felőle, hogy rám fog kenni mindent. Annyira dühös lettem, hogy a másik, erőm is a felszínre tört, és akarva, akaratlanul is lángnyelveket bűvöltem elő a kezeim közül. Angela még időben félre ugrott, de a lángok hamar lángra kaptak, én pedig nem értettem a dolgot. Nem tehettem túl sok mindent, ösztönösen kimenekültem még a volt párom a poroltó után kapott.
Egész napot a városba sétálva töltöttem még nem végül teljesen átfagyva roskadtam le egy padra. Téli kabát és pénz persze nem volt nálam csak egy szál cigi, amelyet, mint egy utolsó ments vár gyújtottam meg és kezdtem el szívni. Éreztem, hogy rosszul vagyok és tudtam, hogy végem lesz, ha leszáll az este. Megpróbáltam felállni hát, ha fel tudok szedni egy pasit akinél, elehetek ma éjszaka, de végtagjaim már nem mozdultak bennem pedig szétáradta reménytelenség fojtogató érzése. Egyszer csak annyit láttam, hogy valami fényes villanás vakít el egyetlen pillanatra majd két nő jelenik meg előttem. Az egyik erőből pofon csap és kiveri, a kezemből a cigarettát még a másik felém lendül, és szorosan magamhoz ölel. Ha nem lettem volna, teljesen átfagyva és tudtam volna mozogni ezt biztosan, nem hagyom bár kétség kívül jól esett évek óta nem ölelt meg így senki. Csak később jöttem rá hogy az ölelgetős volt a természet gyógyász, aki csak nem egy éven át a gondomat viselte már a fene se emlékszik rá hogy milyen régen. Haza vittek magukkal és elmagyarázták, hogy mi vagyok, és nem hazudtak, nem mentegették magukat. Egy démon és egy boszorkány ivadéka, egy fegyver, amelyet mind a két oldal fel akar majd használni. A döntést az én kezembe helyezték. Persze gyanítom, hogy ha az alvilágba akartam volna távozni, akkor ott helyben végeznek velem, mind kettőben volt valami ösztönös kegyetlenség, amely még engem is megrémített, aki az utcán számtalanszor küzdött az életéért. Elküldtek egy drog elvonóra, ahonnan rövid pszichiátriai kezelés után haza is engedtek. Megszerezték a felügyeletemet, és megkezdték a nevelésemet, az ősi hagyományaink szerint. Nem hibáztatom őket, azért mert kitettek akkor, már, csak azért se mert saját védelmem érdekében tették. Tizenhét évnyi szenvedés pedig megéri a választás adományát és talán a szenvedés elég erőt ad majd a harcomhoz későbbiekben. Hasonló körülmények között én már csak azért is kidobtam volna magam, mert tizenhét évesen nem nevelhet gyereket az ember, azért találták ki fogamzás gátlót, ha meg az besül, akkor az abortuszt.
Ember vagyok, boszorkány, de félig démon. Gonosznak születtem, de ott van bennem a jóság lehetősége is. Hiába szenvedtem annyit a fajtám miatt tudom, hogy rengeteg jó ember is létezik, akik megérdemlik, hogy megvédjem őket, legyen szó akár démonokról, akár a hétköznapok árnyakban lapuló gonoszától. Egy fegyver vagyok, de nem vagyok eszköze semminek és senkinek, önálló akaratom van. Harcolni fogok, ha kell, akkor saját rosszabbik felemmel is, mert nem tehetek mást, egyszerűen erre születtem. Közben pedig megpróbálom megállni a helyemet a valóvilágba, mint tanuló és művész.

Alapképesség
Teleportálás: Képes egyik helyről a másikra mozogni elméletileg a földön belül, bárhol amiről van pontos fogalma, hogy merre is található. Ez azonban csak az elmélet a gyakorlatban még csak párszor használta az erejét és nem működik neki mindig. A városon belül azért még jól el van, még mindig ezt az erejét kezeli legnormálisabban. Saját magán kívül még nem próbált mást mozgatni, de egy ember feltehetően nem jelenteni neki problémát. A teleportálást mindig lángnyelvek kísérik, amelyek azonban teljesen ártalmatlanok, egyszerűen a benne felszabaduló energia ilyen módon jelenik meg.

Tűzgömb: (Gyenge) Apjától örökölte a tűzurak képességet, amely jóval erősebb, mint a többi démonhasonló képessége. Ez nála nem igaz, mivel egyelőre nem tudja túlzottan hatékonyan irányítani. Ha elég dühös általában képes egy konkrét tűzgolyót létre hozni, amelyet kis távolságokra nagyjából pontosan el tud hajítani, de nagyobb távolságokra már rendre elvéti a célpontot. Van, hogy teljesen spontán tőr elő belőle vagy éppen nincsen benne elég motiváció, hogy működésbe hozza azért csupán kisebb lángnyelvek csapnak ki a kezéből. Máskor túlzottan bedühödik és olyankor labda túl nagy ezért becsapódáskor szétrobban, ilyenkor általában a célpont megússza és csak körülötte álló ártatlanok szenvedhetnek sérüléseket.

Jövőbelátás: (Gyenge) Az anyjától örökölte a jövőbe látó látomásokat, amely egyelőre meglehetősen passzív üzemmódban működnek. Néha egy-egy rövid kép villan az agyába, amely néha még mindig fájdalmat okoz neki és rosszullét követ. Ezek többnyire egy napos távlatba jeleznek előre és elég pontosak. Máskor hosszabb homályosabb álmai vannak amelyek, akár hetekkel előre is jelezhetnek, de akár nagyon pontatlanok is lehetnek. Az ilyenekről mindig festményeket készít hogy utólag elemezhetik őket.
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Hollyora Angel Winterlight.

Témanyitás  Lupo on Hétf. Dec. 20, 2010 1:57 am

Üdv Angyalka!
Tisztelettel jelentem, hogy elolvastam. Most már jöhet a Háború és Béke. Na, de tréfát félretéve, őszinte leszek. Nem fogadhatom el az előtörténetet. Nem az a gondom, hogy hosszú. Az eleje tök jó, legalább részletesen megtudjuk a születés körüli mizériát. A második felével viszont vannak fenntartásaim. Nem vagyok prűd, felőlem jöhet a családon belüli erőszak, lopás, stb. De ez így kompletten azt hiszem túl sok egy 17 éves lánynak, már csak azért is mert így igencsak problémásan lehet elhelyezni az eseményeket az életében. Ennyi minden még némelyik 30-40 évessel sem történik, pedig náluk van erre idő bőven. Angelnél erre túl szűknek érzem azt a 17 évet.
A másik meg, hogy egy emberi lényről beszélünk. Ha valakivel ennyi hányattatás történik, az tuti hogy nem lesz ép agyilag, vagy már rég felkötötte magát, vagy szanatóriumban kezelik.
De ha mindenképp ragaszkodsz ehhez a sok mindenhez, akkor csak annyit kérnék, hogy állítsd nekem sorba, hogy mi meddig tartott, hány évesen történt vele. Ha sikerül rendesen elhelyezni időben és nincs benne irrealitás, akkor minden további nélkül el fogom fogadni. Remélem nincs harag és érted, hogy mi is jelent problémát Smile

És még annyi, hogy melyik kasztba soroljunk? Ha jól olvastam a boszorkányok felé húzol, az megfelel?

_________________

Mesélői szín: Sárga || Karakterlap || Levelesláda || Rám tartoznak: Avatar-kérelmek, démonos cuccok + ami van
avatar
Lupo
Admin - Fődémon
Admin - Fődémon

Titulus : A Gonosz
Kor : 585

Hozzászólások száma : 623

http://charmedrpg.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hollyora Angel Winterlight.

Témanyitás  Angel on Hétf. Dec. 20, 2010 2:33 am

H. A. W. Élete vázlatosan és magyarázattal:
- 1993. január 13ikán kirakják a gyermekotthonban ahol 2002 októberéig tartózkodott. Tehát 0-nagyjából tíz éves koráig.
- Mentális és tanulási problémák miatt egy speciális iskolába utálják ahol autista és egyéb különleges elbánást igénylő gyerekeket nevelnek. Itt találkozik vele a kisebbik nagynénje, aki természet gyógyász-biokémikusként egy speciális szert javasol neki. A szer képes elnyomni a démoni felét és felerősíti benne a boszorkányt. Ez átmenetileg feloldja benne képesség megvonó bájitalt és látomásai lesznek. Itt két évet tölt, 2004 decemberében örökbe fogadja egy pszichiáter és családja.
- A pszichiáternél azonban nem alakulnak jól a dolgok. A férfinak hátsó szándékai vannak, amire nő felfigyel és verni kezdi. Viszont romantikus kapcsolatba bonyolódik, a nála két évvel idősebb Paul-l, aki mostoha anyja első házasságából származó gyerek. Innen 2008 nyarán szökik meg.
- 2008 nyarától, 2010 januárjáig él az utcán. Bár az csak kezdetbe igaz, mert később egy csapat idősebb lányhoz csapódik, akik közül az egyikkel egy oldalú szerelembe esik, és egy évig együtt is élnek Január 13ikán a 17-ik születés napján az erejét meggátoló varázs elmúlik és egy heves vita után az ereje a felszínre tör. Kis híján komoly balesetet csinál, egy vita során majd elmenekül az élettársától.
- Miután az ereje működésbe lépett a rokonai mágiával keresni kezdik és meg is tálalják, majd haza viszik magukkal és gyámságuk alá veszik. Eddig az idejét nagyrészt tanulással, illetve egy félévet elvonóba töltött. Valamint rendszeresen részt vesz különböző anonim gyűléseken is.

Mentális betegségek:
- Antiszociális személyiség zavar (Kicsi korában papír alapon kikezelték.)
- Enyhe diszlexia és diszgráfia.
- Ki nem fejlődött skizofrénia. (Mivel a démoni fele eddig el volt nyomva most hangok formájában felszínre tőr. Továbbra is megtagadja hamarosan teljesen ki fog fejlődni benne ez a betegség is. Erre rásegítenek a benne kifejlődött védekező mechanizmusok, amellyel eddig elviselte az életet.)
- Mazohista: (Szereti a fájdalmat, amely segít neki elnyomni a benne lappangó gonoszt és inkább másnak árt, mint önmagának.)
- Függőségek (Szex, drog, alkohol, nikotin. Az elsőt leszámítva a többi ellen keményen harcol és eddig teljes sikerrel.)

Igen mivel jó lesz a boszorkány. Bár én a démonra gondoltam, de oldalilag boszorkányok mellett teszi le voksát. (Egyelőre aztán majd démoni fele vagy közbe szól vagy nem.)
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Hollyora Angel Winterlight.

Témanyitás  Lupo on Hétf. Dec. 20, 2010 2:42 am

Így rendben van. A karakterlapot elfogadom! Jó játékot Angyalka! Smile

_________________

Mesélői szín: Sárga || Karakterlap || Levelesláda || Rám tartoznak: Avatar-kérelmek, démonos cuccok + ami van
avatar
Lupo
Admin - Fődémon
Admin - Fődémon

Titulus : A Gonosz
Kor : 585

Hozzászólások száma : 623

http://charmedrpg.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Hollyora Angel Winterlight.

Témanyitás  Angel on Hétf. Dec. 20, 2010 2:52 am

Köszönöm szépen igyekszem jó boszorka lenni és csak picit rossz kislány!Smile
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Hollyora Angel Winterlight.

Témanyitás  Angel on Kedd Jan. 04, 2011 10:28 am

Egy kis kiegészítés...

A Winterlight család teljes krónikája illetve az ahhoz tartozó részletes család faelemzés több kötetemet teszi ki. Magam részéről némi ellenvetéssel kezdem meg a munkát, hiszen e dinasztia meglehetősen kevés igazán erős boszorkányt tudott kinevelni. Azonban elfogadom a tisztelt égiek bölcsességét és eleget téve Ohrion tanácstag kérésének elkészítettem egy rövid összefoglalót, kiegészítve néhány saját észrevétellel. Remélem, ezeket hasznosnak fogják találni és segíti önöket az ügy megértésében és megoldásában.
Az első Winterligh-t akiket boszorkányként tartunk számon erőnélküli kontárok voltak csupán. Előfutáraik egy feleségét boszorkányság vádja elől menekítő nemes bizonyos Sir Reginald Winterlight 1611-ben érkezett Amerikába. Később követték felesének rokonai, más valódi hatalommal bíró boszorkányok és saját otthon kegyvesztetté vált családja. 1631-ben már állt a Reginald Kastély, amely a mai New York állam területén található és egészen 1870-s évekig otthont adott Észak Amerika legnagyobb Covenjének. A Coven Winterlight család vezetése alatt állt, de a gerincét másnagyhatalmú boszorkányok illetve egyéb szövetséges lények adták. A család maga kiemelkedő szervező munkán. illetve a különböző titkos társaságoknak adott hatalmas összegeken kívül nem mutatott érdemleges eredményt. A gonosz elleni harcot jellemzően másokkal végeztették el.
Természetesen a családnak is megvoltak a maga nagy alakjai, mint például Jonathan Winterlight valamint az unokája Elisabeth akik fagyasztás képességét bírták. A vitathatatlanul leghíresebb páros azonban az 1870-s években tevékenykedő testvérpár Alexis és Nathan Winterlight voltak. Nem untatom a kedves égieket a közöttük fennállóbűnös szerelmi viszonyról és az idősebbek bizonyára emlékeznek, hogy milyen nehéz döntéseket kellett meghozni akkor a tisztelt tanácsnak. A két boszorkány közül, az idősebb három erőt birtokolt, az elhárítás, teleportáció és a jövőbe látás képességét. Az öccse csupán egyet képes volt démonokat visszahozni a halálból, az újjáéledt démonok felett pedig hatalmat nyert. Szembe szegülve a törvényeinkkel, szabályos hadsereget szerveztek és árnyékháborúba kezdtek a tűzurak klánjának nagyhatalmú vezérével. A háborúban oda veszett a klán nagy része és végül boszorkányokat kellett segítségül hívnunk, hogy győzzék le a kétes célú párost. Az alvilág orvgyilkosai is megkezdték persze a maguk bosszújukat.
Haláluk után a harc azonban nem állt meg, a család egy része Chicagoba menekült a kastély leégése után, és ott szervezték újjá az erőiket. Akik pedig feladták a harcot azok San Franciskoba, kerestek maguknak menedéket. A rákövetkező század válságai és a folytonos háború militaristává tette őket, miközben a számuk, na meg a vagyonuk egyre jobban apadt. Igaz a család ereje még tovább növekedett, újabb jelentős erők tűntek fel még pedig a három unokatestvér személyében. Az egyikük Chicagói ág utolsó szülötte ellentmondásos szerelmi viszonyba keveredett a tűz urak klánjának utolsó élőtagjával, mágiával fehérmenyegzőre kényszerítette és gyermeknek adott életet. Természetesen egy idő után a démon is feleszmélt, és szövetkezve egy nagyhatalmú banyával, elrabolta, amíg szinte gyerek feleségét. A végső csatában kis híján a gyerek is odaveszett, de az anyjával ellentétben ő túlélte.
Van egy feltételezésem mi szerint Alexis ezt az esemény sorozatot előre látta és a gyermekkel valami komolyabb nagyobb célja volt. Talán egy fegyvert akar készíteni majd 130 évvel a halála után, szavatolja a családja hatalmát. Mindenesetre, feleslegesnek tartok minden aggodalmat nem hiszem, hogy a fél-démon gyerek a feltétlen szükségesnél több figyelmet követelne. A Winterlight család nem egyéb, mint bukottakból és üldözöttekből verbuválódott varázserejű csőcselék maradéka.

Rövid összefoglalás Winterlight családtörténetéről.
Írta: Anonymus az égiek krónikása
Kelt: 1993. január 20 Ohrion az égi tanács nagytiszteletű tagjának megbízásából.
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Hollyora Angel Winterlight.

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.