Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Adaline Cortez.

Go down

Adaline Cortez.

Témanyitás  Adaline on Szomb. Márc. 26, 2011 6:15 am

Név: Adaline Cortez.
Születési hely, dátum: Franciaország-Versailles. 1989.09.12.
Kor: 21.
Kaszt: Boszorkány.
Lakhelye: Topic-Elővárosok-San Jose.
Foglalkozás: Mentőtiszti ápoló.
Fegyver, varázseszköz: Pillangókés, Paprika spray.

Jellem: Fegyelmezettség, pontosság és komolyság. Ezzel a három szóval lehetne a leginkább jellemezni Adaline-t. Ezek mind-mind olyan dolgok, amik nélkülözhetetlenek a munkájában. Hiszen, nem mindegy, hogy hova szúrjuk a tűt és a kanült, nem igaz?
Munkája során mosoly nem sűrűn fedezhető fel az arcán, mindaddig, ameddig el nem hagyja a kórházat vagy épen az örökösen úton lévő mentőautót. Az emberekkel a munkája során meg tanult lelkiismeretesen bánni és ő,- a legtöbb nővérrel szemben-, emberként is tudja kezelni őket. Ha baráti társaságba kerül és a szórakozásról, kikapcsolódásról van szó, távol a betegektől és munkájától, akkor elég sűrűn lehet látni felszabadultan mosolyogni, vagy éppenséggel nevetni a poénokon. A szórakozásban meghúzott magának egy bizonyos határt, amit tudja, hogy mikor lép át, így igyekszik odafigyelni arra, hogy ne vigyen semmit se túlzásba. Idegenekkel szemben közömbösen és semmitmondóan viselkedik, ha szükségét látja, akkor még gorombaságot is képes az idegen személlyel szemben magára ölteni. Ezért is nehéz vele kapcsolatokat köttetni és kiismerni őt A-Z-ig.

Megjelenés: Barna haja, elegáns tincsekbe igazgatva, keretezi, bájos, nőies vonásokkal „díszített” arcát. Bőre, a két, egymástól eltérő származás miatta „közepes” nevű bőrszín skálán foglal helyet. Szemei átható kékek, ám az a mondás, hogy a szem a lélek tükre, nála nem teljesen igaz. Legtöbbször elrejti érzelmeit, hogy azoknak esélyük se legyen arra, hogy kiülni látszódjanak magabiztosságot sugalló arcára, és ez a rabul ejtő íriszeire is teljesen igaz. Testalkata inkább hajlik a vékony felé. Amolyan igazi modell alkat, az öltözködést azonban nem viszi túlzásba, már csak azért sem, mert nem akarja, hogy a munkahelyén ebből nézeteltérések alakuljanak ki. Testre feszülős csőnadrágok tömegével megtalálhatóak a ruhásszekrényében, amikhez általánosságban, magas sarkú, nyitott cipőt társít, ezáltal hosszú, kecses lábai még szembetűnőbben ki vannak hangsúlyozva. Járása megfontolt és a nők számára, akár irigylésre méltó is lehet. Az utcán sétálgatva, szépen egymás elé rakosgatja a magas sarkú cipőt viselő lábait, akárcsak egy kifutó modell. A férfiak fantáziáját könnyen megmozgathatja ezzel a tulajdonságával. Ha nem lenne róla papírja, nem is hinnék az emberek, hogy mindennapját a betegek mosdatásával, vérvételekkel, és infúziókkal tölti.

Előtörténet: Az emberek annyira naivak és öntörvényűek. Akárhányszor csak mesélek nekik a múltamról, vagy elszörnyednek, vagy, pedig, ami még rosszabb… a sajnálat nagyfokú jelei látszanak kiülni az arcukon. Hogy mennyire van erre szükségem? Őszinte leszek… egyáltalán nincs! Nem ismerem azt az embert, akit apának kellene szólítanom, és mind a két fülemre teljesen süket vagyok. De hát, az élet szép, nem igaz? Oh, már hogyne lenne az? Aki mást mond, az hazudik! Ha-ha… ez a hét poénja! Azt kérdezed, hogy ki vagyok én? Hogy mégis honnan „szalajtottak”? Nem, nem a gólya hozott. Apám Francia, anyám, pedig Spanyol származású, vezetékévnek, mégis anyáét kaptam. Hogy miért? Rögtön kiderül! Még csak nem is egy boldog, örökéletre szóló házasság gyümölcse vagyok. Hallottál már az élvezetekkel teli, egyéjszakás kalandokról? Ja, valami ilyennek a szüleménye vagyok én is. Anya 18 éves korától kezdve prostitúcióval árulta magát, hogy az akkor már Parkinson kórban szenvedő édesanyjának fizetni tudja valamiből a gyógyszereit és a szükséges kezeléseket, na, meg, hogy egyáltalán ne kerüljenek utcára. Ő volt, ugyanis a „családfenntartó”, már, ha két főből álló személyre lehet azt a kifejezést használni, hogy „család”. Ám minden fáradozása és megalázkodása, amit az évek során elviselt, három év után teljesen kárba ment és feleslegessé vált. Nagymama meghalt, neki, pedig a saját maga eltartása érdekében folytatnia kellett ezt a hálátlan munkát, aminek végül,- 22 éves korában-, meg is lett a maga kis következménye. Bizony-bizony… ennek köszönhető, hogy én most itt vagyok. Nem volt pénze abortuszra, pedig akkor, abban a válságos időben az lett volna a legokosabb dolog, ha elvetet. Tudta, hogy nem fog tudni miből felnevelni, de mégis muszáj volt neki. Négy hónap után felkereste apámat, aki egy paplakban élte mindennapjait. Na, igen… a papok és a cölibátusi fogadalom. Elvállalta a gyerektartást, de azt már nem merte magára vállalni, hogy nevelni is fogja egy szem, kicsi lánykáját. Anyám óriási cirkuszt csapott, hogy megvédje a becsületét,- már amennyi addigra maradt neki-, végül ezt a szerény kis ajánlatot mégis csak elfogadta. Ezután legközelebb már csak 5 hónap elteltével látták egymást, pontosabban akkor, amikor anyám a világra pottyantott. Milyen furcsa! 9 hónapon keresztül arra vágysz, hogy ki gyere onnan, utána, pedig egész életedben azt kívánod, hogy bárcsak visszamehetnél. És, hogy akkor, hogy kerültek egy helyre? Természetesen akkor is anyám kereste fel, aminek a végére hatalmas veszekedés alakult ki közöttük, minek hatására anyának ott, helyben a paplakban kellett megszülnie engem, annak az istenhívőnek a segítségével. Csodálom, hogy nem haltam meg a kezei között. Biztos elmondta egy párszor közben a Miatyánkot. Nos, de viccet félretéve. Anya lelépett velem,- amit úgy gondolok, hogy jól is tett-, és Franciaországból egyenesen visszautazott szülőhelyére, Spanyolországba, egy délen található, szegény kis falucskába. Tisztességes álláshoz jutott, és boldogan éldegéltünk, csak mi ketten, egészen 10 éves koromig. Akkor aztán bekövetkezett életem legnagyobb sorscsapása. Megismerte mostani férjét, aki legalább 10 évvel volt idősebb nála, igaz ezzel talán még keveset is mondok. Ennek a korkülönbségnek hála, kemény, vasszigorral nevelt, akarom mondani, próbált hatást gyakorolni rám, én, azonban makacsul ellenálltam. 12 éves koromban már az esküvőt kezdték el tervezgetni, Raffael, pedig rájött, hogy el akarja fogattatni magát velem, kerüljön az bármibe is! Egyszóval, be akart vágódni nálam, ezért elkezdett apa-lánya programokat szervezni, mintha legalábbis, ezzel bármit is elérhetett volna. Egy meleg, nyári délután elvit Spanyolország legnagyobb vidámparkjába. Mindent megkaptam tőle, még olyan dolgokat is, amikre nem volt szükségem. Minden gyerek boldogan nevetgélt, nekem, pedig sírni lett volna kedvem. Már alig győztem kivárni, hogy elérkezzen a várva várt este, az a napszak, amikorra be volt tervezve az egyértelmű hazatérésünk, ő azonban kiharcolta, hogy maradjuk ott a tűzijátékokra. Nem volt értelme ellenkezni, úgy is az lett volna, amit ő akar, ez egyértelmű volt, így, hát csak fintorogva majszolgattam a vattacukrot és vártam, el sem mozdulva mellőle, akárcsak egy jól nevelt öleb, hogy lekapcsolják a fényeket, és fellőjék a rakétákat, amik egy szalaggal voltak elkerítve a nézőközönség elől. Az első rakéták hangos süvítése után futásnak eredtem. Úgy gondoltam, hogy bárhol jobb lenne, mint ez mellett az ember mellett. Kétségbeesetten szaladtam, botladozva, míg nem átfutottam a védőszalagon, min belül, közvetlen mellettem, zsinórban lőtték fel a következő adag rakétákat. Kezeimet a fülemre tapasztottam és sikítani kezdtem, végül nagy sötétség… Kórházban tértem magamhoz. Anya az ágyam mellett ült és beszélt hozzám, azt viszont nem hallottam, hogy mit is mond. Csak a szája mozgott én, pedig kiabálni kezdtem, hogy hangosabban beszéljen. A saját hangomat sem hallottam. Anya szeme könnybe lábadt, én, pedig ijedségemben rángatózni kezdtem az ágyban és megállíthatatlan hisztérikus viselkedést produkáltam. Undorító hallókészülékekkel láttak el az orvosok, amiket mindig hordanom kellett, ha értesülni is akartam arról, hogy mi történik a környezetemben és, hogy mikor ki beszél ki a hátam mögött. Barna, hosszú fürtjeimmel takartam és még most is takarom ezt a „szépséghibát” magamon. A süketek által használatos jelbeszédre, azért, szakképzett, gyógypedagógusok a biztonság kedvéért megtanítottak, így, mára már a süketek „nyelvét” is „beszélem”. Általános iskola 8. osztályáig, gyerekek közé jártam iskolába, középiskolába kerülésemet követően, viszont csak magántanárok voltak azok, akik foglalkoztak velem. Órákra tulajdonképpen be sem jártam, egyetlen barátom volt, és még most is, a betanított, okos és szófogadó, spániel kutyám Bruno. Egyedül, akkor tettem be a lábam az iskola területére, amikor 12.-ben elérkezett az érettségi ideje, amit sikeresen kiküszöböltem, ám arra már senki nem tudott rá venni,- és én se magamat-, hogy egy orvosi főiskolára, vagy egyetemre menjek tovább tanulni, hiszen érdekelt az orvoslás, így, hát két év, anyámékon élősködést követően, letettem egy két éves képzést, Amerikában. Ameddig ez a képzés tartott, a kint élő, rendőr ismerősünknél éltem. Mentőtiszti ápoló lett belőlem. Néha napján még a kórházban is besegítek, hiszen szükséges. És, hogy mi van az erőmmel? Igen, pont AZZAL az erőmmel. Ennek egy külön története van, de nem mennék bele. Annyit róla mindössze, hogy 15 évesen kaptam minderről megfelelő felvilágosítást anyától. Boszorkány vagyok, akárcsak anya. Ez, a családunk női tagjai között öröklődik. Önmagában kimondva ijesztő volt ez a szó, hát, még a tény, hogy én is az vagyok. Senki nem tudta előre, hogy milyen erővel is áldott meg a mindenható, így, hát anya rám hagyta, hogy valahogy gyakoroljak, próbálkozzak, csak ne gyújtsam fel a házat. A padlásunkon próbálkoztam mindennap, míg nem végül, a 16. születésnapomon, „megidéztem” egy képmásomat, amit csak is klónozásnak hívtunk és még most is hívjuk. A klónom azonban elég, kifejletlen volt és gyenge, így, hát röpke, másfél percnél nem élt tovább az Adaline hasonmásom. Én mégis megijedtem, és makacsul ellenállni kezdtem. Azt hittem, hogy ezzel minden meg lesz oldva, de tudtam, hogy ez a képesség mindenhol velem lesz, akárhova is menekülök előle és, ha nagyon szükséges, akkor még hasznát is fogom venni, de, ameddig nem kell, addig úgy fogok élni, mint egy átlagos halandó. Most 21 éves vagyok, San Jose-ba költöztem, jó messzire anyámtól és a nevelőapámtól. Egy bérházban élek, Brunoval, végzem a munkámat és próbálom figyelembe sem venni a bennem lakozó erőt.


Bűvige (Gyenge.)
Rituálé (Gyenge.)

Képesség: Varázsklón.
Adeline képes varázsereje segítségével,magáról másolatokat (klónokat.) létrehozni. A klónok minden képességével tudásával és jellem vonásával rendelkeznek, azonban sokkal sérülékenyebbek, a leggyengébb támadástól is azonnal szertefoszlanak.
A szétoszlás után a külön töltött idő alatt szerzett tudást és emlékeket az eredeti test is megkapja. A klónok egymásból és az ő testéből is kifejlődhetnek. Ez azért lényeges, mert így nem lehet megállapítani, hogy melyik is a valódi így összezavarható az ellenség vagy kivédhető egy támadás.
Egyszerre legfeljebb hat klónt idézhet meg, azonban minél több másolatot is tart megidézve annál nehezebben tudja fenntartani őket. Egy klónt egy óráig képes megidézve tartani, hatot már csak öt percig.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Adaline Cortez.

Témanyitás  Lupo on Szomb. Márc. 26, 2011 7:16 am

Üdv Ms. Cortez!

Úúúúgy szeretnék kötözködni, de a fene egye meg, ez a karakterlap nagyon egyben van. Még helyesírási hibát se találtam, ami pedig a karaktert illeti... veszettül ki van találva és nagyon ötletes. De még mielőtt itt az egekig magasztalnálak, a karakterlapot elfogadom. Jó játékot és ne felejts betenni képet és beírni magad az avatar-foglalóba. Smile

_________________

Mesélői szín: Sárga || Karakterlap || Levelesláda || Rám tartoznak: Avatar-kérelmek, démonos cuccok + ami van
avatar
Lupo
Admin - Fődémon
Admin - Fődémon

Titulus : A Gonosz
Kor : 586

Hozzászólások száma : 623

http://charmedrpg.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.