Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Amerika, Los Angeles

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Go down

Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Csüt. Márc. 31, 2011 7:22 am

First topic message reminder :

Amerika nyugati partjain fekvő csodálatos város, tele kalandokkal, kaszinókkal, és ahogy a neve is mutatja angyalokkal.
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down


Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Szomb. Május 21, 2011 12:29 am

*A szülinapok sosem jó témák, és erre most is rá kell döbbenni. Nem csoda, ha Jer inkább csak megdöbben, mikor azonban Ada meg folytatja az öregedős dumcsizást. Mint egy leány dumaparti. Kezd nagyon átmenni abba, így inkább nem felel rá. Kezdetben. De miért is nem ő lenne, ha nem szólalna meg mégis.*
-Mennyire is messze?
*Nem a kor miatt, csak a jeles nap miatt kérdezi, hiszen egy nőt nem ildomos a koráról kérdezni, főleg, ha éppen ilyen esemény után vannak. Jeremy végignéz Adán, akin látszik, hogy feszült, és kétségbeesett a kérdése miatt, és elég merev is, ezért jön először a poén, aztán a komolyabb válasz. Kissé meg is nyugszik, hogy jól van, és nem kell miatta aggódni. Bár tegyük hozzá, hogy nem biztos, hogy lemond ennyitől arról, hogy folyamatosan ellenőrizze. Elvégre is ügyvédből van, vagy mi a fene.*
-Régen volt ilyen hétvégéd. Hát ezt én is elmondhatom. Vagyis azt mondanám inkább, hogy még sosem volt ehhez hasonló hétvégém.
*Feleli ő is, rákontrázva, de még mindig őszintén. Viszont megfagy benne a levegő, meg még egyéb is, amikor megint csak hallgat, és valami olyasmit fog fel éppen, ami nem biztos, hogy a legjobb. De nem szabad ezt annyira komolyan venni, tuti, hogy csak viccel. Legalábbis Jer reménykedik benne.*
-Csak ne mindig mást húzz be a hálódba.
*Hívja fel a figyelmét egyrészt a veszélyekre, de túl késő, mire leesik neki, hogy mit is mondott.*
-Úgy értem, elég veszélyes lehet, ha teljesen ismeretlenekkel fekszel össze. A többi részével nincs gondom.
*Ebből már nem kavarodik ki, ugye? Zavarban van, ismételten, de már nem akar rontani tovább a helyzetén.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Vas. Május 22, 2011 3:08 am

Számomra egy cseppet furán jön ki a lépés, ha az előző kérdését figyelembe veszem, amit megint csak többféle képen,- legalább két féleképen-, is lehet értelmezni, igaz nincs kizárva, hogy erre a dologra is csak én vagyok képes. Egyik oka az, hogy mégis csak nőből vagyok, akik aztán tudják csűrni-csavarni a szálakat, a másik pedig a másnaposság, amire, ha nem gondolok, és tulajdonképpen nem is foglalkozok ezzel a kellemetlen állapottal, akkor... hát... el is felejtem, hogy zsong a fejem, és úgy érzem, hogy bármelyik percben a földön köthet ki a gyomortartalmam. Azt hiszem, hogy máris megtanultam ellensúlyozni a másnapossággal járó kínzó tüneteket pedig nem mondható el rólam az, hogy alkoholista vagyok, aki minden hétvégén legalább egyszer úgy leissza magát, hogy teljes filmszakadás történik az agyában. Mindenesetre büszke vagyok magamra. Persze, természetesen nem azért, hogy amikor egy 1 évben egyszer iszok, és akkor is még a sárgaföldnél is alább, hanem, mert ahhoz képest, hogy általában nem bírom a fájdalmat,- legalábbis nem túl sokáig-, most egész jól tűröm ezt a másnaposságot, amiben Jeremy jelenléte... szóval... csak segít, ha őszinte akarok lenni. Na, meg azért azt sem kell elfelejteni, hogy eddig is ő segédkezett mindenben, csak, hogy nekem jobb legyen.
-Pontosabban... szeptember 12.-e. Az még elég messze van. - És nem bánnám, ha akkor is összefutnánk.
Még szép, hogy ezt azért már hangosan nem merem neki a szemébe mondani. Jobb lesz, ha csak én tudok arról, hogy mik is a terveim, amik nagy valószínűséggel nem fognak megvalósulni, de hát... nem is mehet minden egy varázsütésre. Mi lenne akkor benne a kihívás?
-Nekem sem, még soha. Minden hétvégém igazából ugyanabban a monoton tempóban, és történésekben telik. Kórházban vagyok, ügyelek, a betegek ágya mellett ülök, mikor már csak perceik vannak hátra, és onnantól kezdve pedig enyém a "piszkos" munka. - Nem, mintha érdekelné, és biztos vagyok benne, hogy arra sem kíváncsi, hogy, hogy telik általában egy hétvége, szóval csak közömbös arccal megvonom a vállam.
A téma viszont egyre nyíltabb vizekre sodródik, ami lehet rossz vagy akár még jó is. Egy kissé kellemetlenül ér a figyelmeztetése, de nem szívom mellre. Megrázom a fejem, majd egy lépést közelítek felé és, ha neki sincs ellenére, akkor egyik kezét, tenyérrel fel felé, egy kicsit feljebb emelem, és mutatóujjammal finoman körözgetni kezdek rajta.
-Nem akarok k*va lenni. Igazából... talán az lenne a legjobb, ha mindig ugyanazzal az emberrel művelhetném. - Őszintén beszélek, majd a szemeibe nézek. Ha ez a csúnya célzás leesik neki, szégyenemben esküszöm, hogy meg sem fogok álli a kocsimig.
-A reggel viszont nem a legkellemesebben indult. Mit szólnál ahhoz, ha megpróbálnánk még egyszer? Mármint... ömm... szóval, csak... feküdjünk le egy kicsit, mármint az ágyba. - Zavaromban már nem is tudom, hogy hová nézzek, ezért csak ujjaimat belekulcsolom az övéibe, és kinyitva előttünk az erkély ajtót magam után vonom a szobába, az ágy felé. Csak egy kis pihenést az, amit szeretnék, de, ha ellenére van, nem erőltetem.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Vas. Május 22, 2011 6:55 am

*Csak hallgat, és a szokásos figyel akciót hajtja végre, amikor megkérdezi, hogy mikor is született. Szeptember. Eddig nem rossz, de a tizen.. után felkapja a fejét, és már hirtelen azt hiszi, hogy 11-et fog mondani, de szerencsére nem. Vissza is kapja a fejét, s a hirtelen feszültség is olyan hamar elillan, mint ahogy jött. Persze, beszélgetnek tovább, mit is lehetne most csinálni azon kívül, nappal van, másnaposak, mind a ketten, és a többi. Egy kicsit összerezzen, mikor a hétvégi programot hallja, és valahogy sejti, hogy nem teljesen ennyire nemtörődöm módon érinti Adát az, hogy nagyjából eltemeti a betegeket, akik a kórházban adják ki az utolsó hangokat, és itt éri őket el a vég. Beleborzong, és a hátán felállna a szőr is, ha lenne, hiszen ez azért elég morbidnak hangzik.*
-Hát, én lehet, hogy nem tudnám ezt csinálni. A hullákkal alapból nincs semmi gondom, meg elég sokszor beszélek róluk, lévén mégiscsak a munka velejárója, és sajnos elég sok ilyen helyzet van. De hogy mellettük éljem le az életem, azt nem tudnám elviselni. És minden tiszteletem a tiéd, hogy ezt bírod csinálni.
*Hangjában tényleg ott az említett árnyalat, bár legszívesebben ezt elfelejtené, úgy, ahogy van. Elég vizuális típus, és így másnaposan nem jó ilyenekbe belegondolni. Sőt, egyenesen taszító tud lenni. Nem is tud másra figyelni, így elég meglepetésszerűen éri, ahogy a kézfején már nem csak a szél játszik. Sőt, igazság szerint a tenyerén. igazából ettől kirázza a hideg, persze nem rossz értelemben, csak szimplán a meglepettségtől, és a hirtelen elég sok figyelemtől, amit kap. Tegnap is, meg ma is. Bár azért megérti azt a hozzáállást, amit Ada érez a hétvégi kufircok iránt. Meg az sem csoda, ha ugyanígy érez, bár ő nagyjából nem használna ki senkit sem, ha arról lenne szó.*
-Hát amm, ezt most nem tudom, minek vegyem, de az biztos, hogy kihasználni nem fogok senkit sem, pláne nem téged. És ezt mástól sem viselem el.
*Nem is érti, hogy miért ilyen közömbös a hangja, de így valahogy diplomatikus, és nem sértő annyira. És ez csak vélemény. Viszont ahogy a szemeibe néz, valahogy látja, hogy igenis, nagyon célzás szaga van a dolognak. Még szerencse, hogy az előbb kivágta magát, amennyire lehetett, bár ha indulna kifelé a kocsi felé, akkor enyhén visszarántaná, egy mert egy szál törölközőben van, másrészt meg nem biztos, hogy képes lenne vezetni.*
-Igen, a reggel valóban zűrös volt, és egyet értek, hogy le kéne még pihenni, mielőtt visszaindulunk, akár így, akár úgy. Én szándékaim szerint este, vagy holnap kora reggel kelnék útra, hiszen mondtam, a hétfőm is szabad.
*A vezetésnek enged, és beslisszol a lány után, aztán mint aki tényleg hulla fáradt, mert az is, dől bele az ágyneműbe, csak az egyik helyet elfoglalva, és hasra fordulva.*
-Ha elaludnék, akkor majd sikíts.
*Kéri meg tiszta normálisan, s fejét a lány felé fordítja, hogy azért hátha mégsem fogja elnyomni rögtön az álom.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Vas. Május 22, 2011 9:19 am

Igazából valahol számítok arra, hogy most, hogy megtudta, hogy egy napi műszakom a legtöbbször,- hiszen mégis csak a sürgősségin vagyok-, milyen pitiáner, és lelkiekben eléggé megviselő feladatokból is áll, ő is úgy ahogy a legtöbben általában ilyenkor tenni szokták, majd megpróbál egy fintort elfojtani az arcán, amivel csak rontani fog a helyzeten, hiszen feltűnőbb lesz, mint az, ha egyszerűen csak hagyná kiülni az ezzel kapcsolatos érzelmeit az arcára. Megszoktam már a gondosan összeállítgatott előítéleteket, amik többsége mind ugyanaz. Már észre sem veszem őket.
-Az ember beleszokik egy idő után. De ne hidd azt, hogy mindennap mást sem csinálok csak a halottak... ömm... na mindegy is! Szóval... maradjunk csak annyiban, hogy mivel egyedül élek, ezért egész sok szabadidőm van, szóval sporttal és ilyen-olyan tevékenykedésekkel, le tudom győzni a munkám alatt rám telepedett stresszt, és így szerencsére azt sem engedhetem meg magamnak, hogy azoknak a haldokló embereknek az arcára gondoljak. - Pillantásom újra valahova a távolba réved, arcomon pedig,- furcsán adhatja ki magát ebben a helyzetben-, amolyan távoli, belenyugvó mosoly van születőben.
Néha kezdem úgy érezni, hogy csak egy ostoba kis gyermek vagyok Jer mellett.
-Nem használsz ki, nem is használtál ki, és én sem akarná... khmm... akarok senkit sem. - Ez az Ada! Mit se törődj ezzel a kis szóbotlással. Ennél nagyobb hülyét már úgy sem csinálhatnál magadból. Lehet, hogy a részeg emberek őszinték, de akkor a másnaposak milyenek? Überőszinték? Ez kínos. Szoba felé menet egyre inkább csak kezd megfogalmazódni bennem az az egyáltalán nem elhanyagolható részlet, hogy mi is legyen most. Menjek haza, vagy nem leszek képes arra, hogy hazavezessek? Szorít az idő, dönteni kellene már. Örömmel hallom, hogy nem is olyan rossz ötlet ez a heverészés. Elvégre...hétvége, had punnyadjunk már legalább ilyenkor egy cseppnyit!
-Talán nem kellene ma kocsiba ülnöm, és közúti balesetet okoznom, ahol csak megfordulok. - Eldöntöttem volna végre?
-De azt sem engedhetem, hogy velem kelljen aludnod este. Igazi megpróbáltatás velem kibírni egy éjszakát, szóval... ömm... ha gondolod kiveszek egy szobát magamnak csak, hogy ne legyen kényelmetlen... a... helyzet. - Nem akarok semmi újabb célzást, egyértelmű jelzéseket a tudtára hozni. Inkább csak lefekszem mellé, felé fordulva, ahogy ezt ős is teszi.
-Nyugodtan aludj csak. Én addig, majd elnézek egy gyógyszertárba. - Persze csak, ha van itt valahol a környéken egy egyáltalán, és, ha a ruhám is hordható állapotba kerül. A hozzá közelebb eső kezemet megindítom az arca felé, ám félúton megállítom a végtagom, és hagyom, hogy erőtlenül a közöttünk lévő helyre essen. Nem szabad!
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Pént. Május 27, 2011 1:24 am

*Hülye feltételezés, hogy csak a munkába merül, és nem lazít. hahó, Jeremy! Ébresztő! Nem mindenki olyan munkamániás, mint te magad! És erre rá kell, hogy jöjjön. Szépen lassan. Hamarosan le is esik neki a tantusz, hogy hoppá, tényleg nem is annyira ismert, és kitalálható a mások élete. Jó, mondjuk, ez az aktákból ítélve, amiket élete során eddig végignyálazott, ez nem olt elmondható, ezért is lepi meg kissé a fejlemény.*
-Teljesen igazad van! Bár nekem nagyon nem is jut másra idő, mint melózni, melózni, és melózni.
*Sóhajt fel, mert már amúgy is kissé unalmasak így a hétköznapok, annak ellenére, hogy imádja csinálni. De mint jó védő, vagy vádoló, szinte minden egyes szón megakad a figyelme, és gyors felfogásának köszönhetően meg is emészti, és a következőre már vigyorognia kell.*
-Aha. Jólvan.
*Hagyja ennyiben, közben meg már nagyjából ki is találja a, ami a lány fejében járt, meg amit gondolt. Hiába, az ügyvédeknél ez óriási hiba. Következtet, és általában nem rosszul.*
-És kocsiba lehet, hogy tényleg nem kéne. A végén még balesetet okozol, vagy rosszabbik esetben neked lesz annyi.
*Von vállat, mintha annyira nem is érintené meg, de elképzelni már más dolog. Fujj, fujj, undorító. Bele is remeg, hogy ezt igazolja.*
-Szerintem meg nyugodtan maradj itt. Nagyobb balhét úgysem csinálhatunk.
*Vigyorodik el, s már végig is fekszik a puha ágyneműk közt, hogy aztán lecsukott szemmel hallgassa tovább Adát, és hagyja rá.*
-Ha lemész, majd zárd kulcsra az ajtót, viszont szerintem ebben a lebujban kb van 10% esélyed, hogy találj egyet. Otthon nagyobb szerencséd lehet, de ahogy gondolod.
*Hagyja rá, majd ha nem kap semmi választ, meg csend lesz, szinte fél perc alatt ismét elalszik.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Pént. Május 27, 2011 10:10 am

Eddigi fekvő pozíciómat szépen lassacskán, egy fordulással váltom át. Így már nem vele szembe fordulva beszélek hozzá, hanem hanyatt fekve. Egy idő után már elég kényelmetlenné tud válni az állandóan, ugyanabban a helyzetben való fekvés. Néha kell egy kis változatosság. Azt hiszem, hogy már elfáradt a bal oldalam. Persze az még attól nem azt jelenti, hogy nem figyelek rá. Nagyon is figyelek ám! Amit be is bizonyítok azzal, hogy hiába is fekszem a hátamon, fejemet az ő arca felé fordítom, egyik kezemet, pedig a fel-le emelkedő hasamra helyezem, ami a lassú, egyenletes lélegzetvételeimnek köszönhetően emelkedik és süllyed úgy, ahogy kell is neki.
Hanát! Micsoda felfedezések. A kórházban a betegek légzését nem ellenőrzöm ennyire pontosan.
-Hát akkor azt hiszem, hogy mi csak nyugdíjasan fogunk tudni eljutni a család alapításig. - Nevetek fel egy pillanatra visszafogottan. Nem akarom túlzottan elbízni magam, ugyanis kitudja, hogy ő mégis mennyire veszi viccnek ezt a kis problémát, amit, ha más szemszögből nézünk, akár még komolynak is lehet nevezni. Nos... ezért is hagyom abba a nevetést egy torokköszörüléssel egyetemben.
-Nagyobb balhét? Mit értesz balhé alatt? Egyébként meg... nem is olyan biztos az. - Kacsintok rá, végül egy hirtelen mozdulattal fordulok át a hasamra, egész közel fekve hozzá, felemelve a fejemet, hogy arcunk egy vonalba kerüljön. Játékos pajkosságról árulkodó szemekkel tekintek le kék íriszeibe, majd közel hajolva hozzá, az utolsó pillanatban kapom el arcomat az övétől, és fekszem vissza előbbi testhelyzetembe. Túl kipihent lennék? Az ilyen nem igazán vall rám...
-Talán tényleg nem most kéne eltévedősdit játszanom. - Vonom meg vállamat, majd a beállt csendbe felsóhajtok, és a plafont nézve elmélkedésbe kezdek. Amikor újra nyitnám a számat, hogy megszólaljak, ő már szemmel láthatólag mélyen alszik. Nem, nincs szívem felébreszteni. Ezért is harapok rá az utolsó pillanatban a számra, majd felé fordulva, cseppet összegömbölyödve,- ameddig a törülköző is engedi-, én is próbálok hunyni egyet.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Szomb. Május 28, 2011 9:25 am

-Hát, én azért remélem, hogy nem.
*Fejti ki a saját álláspontját, hiszen bár eléggé elfoglalt, azért nem idős papakorban szeretne gyerekeket. Akkor már majd inkább unokákat. Viszont a balhé dologban biztos, így inkább összehúzza a szemöldökét.*
-De, biztos vagyok benne. Amennyire elbántál szegény portással, annál nagyobb balhé nem kell. Se neked, se nekem. Főleg nem, hogyha a bíróságon találkozunk legközelebb emiatt. Nem keverem a munkát a magánéletemmel.
*Rázza meg a fejét, aztán már szívná vissza ezerrel a mondatot, de inkább hagyja elsiklani, ha most mentegetőzni kezd, az csak rosszabb lesz. Már egy ideje az ágyon hever, mellett a lánnyal, s bólint, amikor beismeri, hogy tényleg nem most kéne eltévedősdit játszani. Aztán rá fél percre már megint alszik, nem is érzékel semmit a külvilágból.*

Ismét másnap reggel (hétfő)

*Hosszú két nap volt, ivászattal, és egyéb kellemes dolgokkal telve. Jer ébredezik olyan kilenc óra környékén, s mikor ránéz a vekkerre, szinte idegrohamot kap. Az út hazafelé tizenkét, tizenhárom óra. Hosszú nap lesz megint. A hasát is érezni kezdi, bár ezt valószínűleg hanyagolni fogja egy darabig. Majd maximum út közben bekap valamit, hacsak Ada nem lesz éhes még aznap reggel. Aztán amíg a másik alszik, addig ő rendet csinál, amennyire lehet, s már szinte el is készül a renddel, mire Ada felébred. Addig az erkélyen áll meg, aztán szépen odasétál mellé, s meggondolatlanul csókkal ébreszti, akármennyire is nem ildomos. Ezután úgysem nagyon valószínű, hogy összefutnak még.*
-Jó reggelt! A dolgaid összetettem, már csak fel kell öltöznöd, és ha gondolod, még reggelizhetünk, de aztán indulni kell, mert nekem legalábbis 12-13 órát kell vezetnem, neked nem tudom mennyit.
*Fejezi be, s már nyújtja is a kezét felé, hogy felsegítse a takaróról.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Szomb. Május 28, 2011 10:05 am

Reméli, hogy nem. Persze, én sem pont úgy képzelem az életem utolsó éveit, hogy teherbe esek, megszülök egy gyereket, utána pedig tényleg lehúzhatom a rolót, és a felfogadott baby sitternek nem csak a gyerekemet, hanem engem is, majd pelenkáznia kell már. Belegondolva a vénséget jelentő időkbe, ami mindenkit elér,- kivéve a még idő előtt elhunyókat-, látványosan végig szalad a testemen a hideg.
-Én is. Bár nem hiszem, hogy sok időm lenne a családomra. Ezért is nem akarok, majd, ha esetleg eljönne annak is az ideje. - Igazából elég fájdalmas és komoly súllyal rendelkező szavak ezek, főleg egy nőnek a szájából hallva őket, de egyenlőre nem engedhetem meg magamnak, hogy családot alapítsak egy ilyen stresszes, és pörgős munkakör mellett. Úgy isten igazából talán még férjre sem lesz szükségem, esetleg egy élettárs. Igen, az már jó lenne. Néha jó lenne, ha tudnám, hogy amikor hazaérek a melóból valaki otthon vár, hogy nem egyedül kell elaludnom és egyedül kelnem, de szerintem ilyenen sem gondolkozhatok még.
-Nem kevered a munkát a magánélettel? - Értetlenkedve kérdezek vissza. Szóval... ha egy másik szemszögből nézzük, már én is... részese lennék az ő magánéletének? Fogalmam sincs, nem látok a fejébe! Pilláim elnehezülését követően a nagy csendben, azonban már semmi és senki nem tud megakadályozni a végleges elszunnyadásban.

***Másnap reggel (hétfő)***

Nyöszörögve mocorogni kezdek, amint a nap,- ismét-, első sugarai beáramlanak az ablakon és az erkélyajtón keresztül, na, meg az a halk motoszkálás sem tudja túlzottan elkerülni a figyelmemet, amit a háttérben lehet hallani. Az édes ajkak csókja azonban szinte rögvest megrészegít. Nos... valami ilyen reggelt akarok magaménak tudni minden napra. De félő azonban, hogy ilyen nem lesz. Na, akkor ezt is elraktározom inkább a szép emlékeim közé. Egyszer legalább részem lehetett ilyenben is. Komolyan pillantok bele egy rövid időre a szemeibe, közben végig simítok a karján.
-Összepakoltad a cuccaimat? - Nem hiszek a fülemnek! Ezt mindig a nőknek kell megcsinálniuk nem?
-Jeremy... hálás vagyok az egész... fogalmam sincs, hogy hány napért. - És ezt most tényleg komolyan is gondolom. Felülve az ágyban még egyszer, talán utoljára, hosszasan rátapasztom ajkaimat az övére, aztán vöröslő fejjel indulok meg a fürdő felé, hogy átöltözhessem. Tudnám, hogy hol parkoltam le a kocsim.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Szomb. Május 28, 2011 11:48 pm

*Igen, tényleg rendet teremtett csak úgy, pikk, pakk, hiszen mégiscsak egyedül él, és maga körül is rendet kell tennie, mielőtt bármit csinálni, és ez nem változik.*
-Igen, össze. Rossz szokásom. És fel is kellett ébredni.
*Mosolyog rá, aztán csak marad, és letérdel.*
-Csak semmiért se. Inkább nekem kéne örülni, hogy nem voltam egyedül, mint eddig szinte mindig, nem is beszélve khm... a többi dologról.
*Kezd zavarba ejtő lenni a helyzet, s ő sem bírja ki pirulás nélkül, inkább csak feláll, kisétál az erkélyre, és a megszáradt ruhákat leteszi az ágyra, a saját ingét pedig felveszi. Nagyjából pedig már csak annyi van hátra, hogy Ada is felöltözzön, és indulhatnak is.*
-Remélem nem lesz gondod ebből az egészből a későbbiekben. Ha viszont mégis, akkor valahogy szólnod kéne, hacsak ki nem nyomoztatom, vagy ki nem nyomozom, ha van-e probléma, avagy sem.
*Vigyorodik el, hiszen tényleg képes rá, hogy fogja magát, és erre menjen rá az ideje, legalábbis a nagy része.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Vas. Május 29, 2011 1:03 am

Még soha nem volt olyan férfi az életemben, aki tett is volna értem bármit is. Na, jó... ez így azért nem teljesen igaz, hiszen voltak olyan élettársaim, akik reggelente reggelivel vártak, vagy valami elegáns étterembe furikáztak, ez azonban most valamiért mégis más. Összepakolta az én holmimat is, pedig a férfiak többsége nagy ívben tesz arra, hogy mennyire rendezett a lakás, vagy a környezetük. Talán ő azért is más, és fontos neki a rend, és tisztaság, mert egyedül él... azt hiszem. És, hát, gondolom ez bizonyos rend azért az ő lakásában is ki van alakítva, aminek mindig úgy kell lennie. Mindenesetre mégis csak ledöbbentett, de a jobbik értelemből, persze.
-Egyáltalán nem rossz szokás! Ha, majd lesz egy nő, aki megérdemel téged, hidd el nekem, nagyon hálás lesz azért, ha besegítesz, majd a házimunkában. - Mosolygok rá biztatóan, jelezve azt, hogy ne hagyjon fel ezzel a jó tulajdonságával, habár nem hiszem, hogy pont én vagyok az, aki hatást gyakorolhat rá, bármilyen téren is...
-Ne köszönd! Ez... - Nem... azért még sem mondhatom azt, hogy "ez csak természetes" vagy hasonlókat, hiszen mióta természetes az, hogy a születésnapod alkalmából összefekszel egy ismeretlen nővel? Mindegy! Nekünk a 2 nappal ezelőtti estétől fogva az.
-Szívesen... - Suttogom kissé zavarba ejtően, majd egy sóhajjal egyetemben rámosolygok, és nem habozva már kezdem is az öltözködést, hátat fordítva neki. Elvégre ruha nélkül már látott. Remélem, hogy nem kellemetlen neki ez a dolog...
-Nem lesz gond. - Nyugtázom biztatóan, miközben az öltözködés után elkezdem összerakni a szét esett telefonomat és a táskámba is belepakolom a dolgaimat.
-Ha bármi lenne... gondoskodom arról, hogy a későbbiekben neked ebből ne legyen gondod. Jó ismeretségem van a kórházban, talán még pénzbe se kerülne nekem. - Remélem, hogy ő is arra gondol amire én, mert, ha nem akkor feleslegesen jártatom a számat. Ha pedig abortusz kellene... ömm... nem kellene neki arról tudnia. Csak rosszul érezné magát.
-Amúgy meg szerintem... ha telefonszámot váltanánk, akkor sem lenne probléma. - Nyilvánítom ki a véleményem, közben felállok az ágyról.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Vas. Május 29, 2011 2:53 am

*Úgy néz ki, hogy Ada zárja a fonalakat, és varrja el a szálakat a megkezdett beszélgetéseknél, ami nem is rossz dolog. A cuccok összetéve, és amikor öltözködni kezd, akkor Jer illedelmesen, hátat fordítva várj ki, hogy magára kapja a dolgait, hiszen mégiscsak jó, ha azért megvan az intimszférája mindenkinek, és ez alól senki sem kivétel. Persze azért figyel a mondandókra, de hirtelen a vér is megfagy benne.*
-Csak nehogy hülyeséget csinálj, és egyedül vállald a tetteinkért a felelősséget. Mármint, hogyha netalántán gond lenne, azt szerény személyemmel tiltanám meg, hogy elvégeztess egy két dolgot. Mert az már gyilkosság, és akármennyire nem terveztem be semmit, ez nem mentség. És szívem se lenne hozzá.
*Mond le róla, s átgondolja kissé a helyzetet, de még akkor is kitart emellett, amikor átgondolta. Nem bírná elviselni, ha miatta szűnne meg egy élet, akkor is, ha tényleg nem tervezte volna be. Márpedig nem volt tervben. De azért gondoskodna róla, ne meg az édesanyjáról is. Azzal viszont elég lesz akkor törődni, hogyha kiüt a baj.*
-Tessék itt az enyém.
*Nyújt át neki egy kis kártyát, rajta a számmal meg a címével. Tipikus névjegykártya, semmi extra, semmi különös.*
-De nézd! Ettől függetlenül, ha hazaérsz, még a három napban benne maradsz. De ha netalántán úgy alakulna, kérlek ne csinálj semmi baromságot, jó?
*Néz rá, szinte könyörgően, s nagyjából megígértetné vele, hogy nem csinál semmit, de azért ehhez nincs joga.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Vas. Május 29, 2011 3:42 am

Talán nem kellett volna még csak az abortusz esetleges kósza gondolatát sem megemlítenem neki. Illetve... nem mondtam ki szavakkal, csak céloztam rá, körbeírtam neki pusztán, ha mégis csak ere a beavatkozásra kényszerülnénk, kényszerülnék. Mert abban természetesen maximálisan igaza van, hogy ezzel egy emberi életet oltanánk ki, de mindezek mellett az észérvek mellett gondolni kell saját magunkra is. Mert egy gyerek nem olyan, mint egy macska, akit elég megetetned egy nap 3× utána pedig, ha olyan kedve van akkor a nap 24 óráját végig alussza, vagy csavarog valahol. Egy csecsemő, egy újszülött baba sokkal nagyobb felelősséggel jár, és tisztában vagyok azzal, hogy Jeremy is pontosan tudja ennek a súlyát. De itt most az a kérdés is fennáll, hogy akarok-e egyáltalán gyereket szülni. Soha nem bírtam a fájdalmat, na, meg... nem akarom, hogy ez a gyerek egy csonka családba csöppenjen bele, és nőjön is fel. A történelem megismételné önmagát. Anyám teherbe esett, az apám pedig magára hagyta miután megszülettem. És Jert sem akarom olyannal terhelni, mint egy gyerek.
-Nem tudnám elviselni azt, hogy kényszerből kellene velem élned egy gyerek miatt. - Fejtem ki a véleményem, miközben hosszasan nyomva a telefonom bekapcsológombját, újra működésbe léptetem a készüléket.
-Különben is... hatalmas felelősséggel járna. - mondatomat követően elég hangosan nyelek egyet, hiszen ezekkel a kijelentéseimmel csak azt támasztom alá, hogy kiállok az abortusz mellett, amire szerencsére még nincs szükség.
-Nem fogok. Mindenképp értesítenélek, akármi is a végeredmény. De... nem akarlak ide-oda rángatni, szóval... esetleg telefonon közös véleményre jutunk én meg, majd hát... végig csinálom azt, amiben megállapodnánk. - Miért pont telefonon. Mert nem akarom, hogy napokat kelljen vezetnie San Jose-ba.
-Megegyeztünk? - Pillantok fel a szemeibe. Akármi is lesz a válasza, a névjegykártyát elrakom, majd újra a telefon kijelzőjére nézek, amin... Jézusom!
-11 nem fogadott hívás a kórházból... - Rogyok le az ágyra, mereven bámulva a telefont.
-Nem igaz, hogy nélkülem semmit nem tudnak megcsinálni. - Bosszankodok egy kicsit, aztán eszembe jut, hogy Jeremy még nem is tudja a számom. Ha előkészíti a telefonját, akkor lediktálom neki.
-Egyébként meg... San Jose-ban megtalálsz. - Jól összehozott minket a sors.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Vas. Május 29, 2011 9:41 am

-Kényszeríteni? Terhelni?
*Akad el a szava, akármennyire is hihetetlen mindez, így van. Csak nézi, ahogy bekapcsol a telefon, meg hallgatja a hegyi beszédet.*
-Tudom, mi az a felelősség. Ezt csinálom nap, mint nap, csak válásoknál, elhelyezési pereknél. És nem csak te vagy az oka mindennek, szóval azt hiszem ezt a vitát lezárhatjuk. Ha nem is minden nap, vagy héten, de ha szükséged van valamire, akkor csak szólj.
*Próbálja ezzel is lebeszélni arról, hogy márpedig mindenért egyedül vállaljon el mindent, ez annyira gerinctelen lenne tőle. A munkája folyamán megfogadta kismilliószor, hogy nem esik bele abba a hibába, amibe nagyon sokan, még akkor sem, ha ilyen helyzetbe kerül. Bár nem is álmodott róla, hogy egyáltalán ilyen helyzetbe keveredhet valamikor is. És a megegyeztünk az nagyjából ebből áll az ő álláspontja alapján. A nem fogadott hívásokon csak néz nagyokat, és megcsóválja a fejét, de nem szól bele. Nem az ő dolga, se a későbbi kirohanás, a munkával kapcsolatban. A város névre felpillant, és csak széles vigyor tölti el az arcát.*
-Az jó, mert akkor két órára sem laksz tőlem, szóval innentől fogva tényleg nincs kiutad, ha baj van. Szóval csak bátran, ha tényleg ezzel kapcsolatban tudok segíteni.
*Egyelőre ezzel kapcsolatban, hiszen nincs túl sok köze a lányhoz.*
-Mit szólnál, ha lassan elindulnánk? Lassan tíz óra, és nagyjából éjfélre érek haza. Te, ha mázlis van, akkor egy órával előbb. Persze csak ha nem akarsz még mást is ondani.
-Adja meg rá az esélyt, aztán csak sasol, és fülel.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Vas. Május 29, 2011 10:12 am

Pont én, egy manapság már szinte teljesen jelentéktelennek számító kórházi ápoló, akarok felvilágosítani egy jól képzett, minden bizonnyal fizetett, biztos állású ügyvédet arról, hogy mégis milyen komoly fogalom is az a szó, hogy "felelősség"? De hisz ő a munkájában akár nap, mint nap találkozhat olyan esetekkel, amikben egy nem kívánt gyerekért pereskednek a szülei. Ott is egyfajta felelősségvállalásnak kellett volna, hogy legyen, és még sem volt, nemde? Akkor meg nem is értem magam, hogy mit okoskodok, és legfőképp, hogy min is dilemmázok ennyire, mint valami felfuvalkodott hólyag. Jaj istenem Adaline, vegyél vissza, vegyél vissza!
-Nem gondoltam át, hogy mit is mondok. én csak... azt hiszem, hogy meg vagyok ijedve... - Nyelek egyet. Az a bizony gombóc, hangosan csúszik végig kiszáradt torkomon, tenyereim pedig egyszerre kezdenek hideg verejtékezésbe. Még a telefonomat is le kell raknom, ha nem akarom, hogy a földre essen.
-Ijeszt szó tud lenni ez a felelősségvállalás. A kutyámért és magamért tartozom felelősséggel, de lehet, hogy ez már nem sokáig lesz így. - Mondom szinte vészjóslóan, mintha már minden előre el lenne dőlve pedig még nincs késő változtatni.
-Két órára? Az nem is... nem is olyan vészes! - Csillannak fel hirtelenjében a szemeim, mintha egyik pillanatról a másikra vissza szállt volna belém az élet. Szóval akkor csak is ez ügyben kereshetem? Rendben, majd csak kibírom...
-Induljunk akkor! Holnap benézek a kórházba, veszek valami bogyót, megcsinálok egy tesztet és a biztonságkedvéért időpontot is egyeztetek a dokimmal. - Hozom a tudtára, hát, ha ettől megnyugszik egy kicsit közben már veszem is magamra a blézeremet.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Vas. Május 29, 2011 11:04 pm

*Felelősségvállalás, igen. Ez elég nehéz szó, pláne, aki mögé lát. És ezek szerint most mindketten így vannak vele.*
-Igen, elég ijesztő, de ez van. És nem is annyira szörnyű, főleg, hogyha szereted csinálni, amit. Végülis nap, mint nap felelősséggel tartozol a betegekért, és a többi kórházban lévőért.
*Von megint vállat, és ezzel letudja ezt a részt, hiszen tényleg most már ez is tisztázott. Valahogy eljön az is, hogy ki merre is lakik. Jézus. Ez idáig még nem is volt egyértelmű. Na de majd most. A reakcióra Jeremy csak vigyorog, főleg, amikor a lány szemébe néz. Megcsóválja a sajátját, aztán válaszol csak.*
-Nem, nem vészes távolság, szóval nem igazán fog menni az eltussolás. Persze a magánéleted békén hagyom, kivéve azt a részét, ami rám is tartozik.
*Bukik ki belőle, még mielőtt átgondolná, mit is mondott.*
-Akarom mondani, lefele megbeszéljük. Gyere!
*Bár sok cucc nincs fent, csak az egy két üveg a szemetesben, meg az összerombolt ágynemű, de az jelenleg nem érdekli, helyette inkább karját nyújtva vár, majd kíséri le Adát a földszintre fizet, és már kint is vannak az épületben, két hosszú nap után.*
-Ha gondolod, elkísérlek szívesen a kocsidig, az enyém úgyis itt parkol, alig egy pár méterre.
*De mi a fenének csinálja ezt? Mintha nem is akarna elszakadni. Én nem is értem. Minden esetre szembefordul vele, és még megvárja az ítéletet, dönteni pedig csak ennek tudatában fog.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Hétf. Május 30, 2011 8:03 am

Miközben odafigyelve, alaposan átrágom magam a hallottakon, amik csak is a felelősségről tett véleményét fejtik ki, lassan, de tudatosul bennem az a fájdalmas tény hogy igen. Ezennel még a magamhoz való makacsságomat is kénytelen vagyok figyelmen kívül hagyni, hiszen egyre csak erősebben és hangosabban búg az a hang a fejemben, ami arra akar rábeszélni, hogy ezennel nem nekem van igazam. És lassan már nem is tiltakozom ez ellen. Kész, Jeremy megnyerte a csatát. Azonban nehogy azt higgye itt valaki, hogy a kórházi mindennapokban is ennyire elengedő, és befolyásolható vagyok! Nem. Ott más a helyzet! Nap, mint nap botlok bele olyan betegekbe, akik járás képtelenül akarnak kimenni a mosdóba, tiltakozva az ágytál használata ellen, de éppenséggel olyan is akad köztük, aki nem hajlandó bevenni a "bogyóit", így hát szó szerint le kell erőszakolnunk azt a torkán. Olyankor nem a beszari jellemem az uralkodó, hanem a magabiztosság.
-Ami... rád is tartozik? - Kérdezek vissza, mint valami félkegyelmű, aztán feltápászkodok az ágyról, ezzel is egyetértést tanúsítva az iránt, hogy, ha nem akarunk holnapra hazaérin, bizony indulnunk kell. Így is kifutunk az időből lassacskán. A felém nyújtott karját csak összeráncolt homlokkal, és kifürkészhetetlen pillantásokkal méregetem, ám, hogy el is fogadjam azt. Nem, erről szó sem lehet! Nem hagyhatom, hogy belerángassam magam valami olyanba, amire most... egyáltalán nincs szükségem, akarom mondani... nem kell, hogy az érzelmeim vezéreljenek megint csak. Ezért is teszem, amit teszek. Hálálkodva nézek fel a szemeibe, amikor viszont a karjára terelődik a figyelmem, csak alig észrevehetően megrázom a fejem. A lifttel való lefelé tartás közben egyikünk sem szól egy szót sem. Nem is baj! Legalább kicsit "magunkra maradhatunk" a gondolatainkkal, ám a recepciós púlthoz érve, és meglátva a pultos pacák végtelenül gyilkos tekintetét, végül kibújik a szög a zsákból, és megszeppenve lépek be Jeremy válla mögé, hogy valamelyest takarásba legyek. Mikor meghallom az elbocsájtó szavakat, megkönnyebbülten vágódom ki a hotel bejáratán, és állok meg Jer felé fordulva. Szemeim sűrű pislogásba kezdenek, hallván következő, felém intézett szavait. Végül csak egy dologra tudok belőlük következtetni...
-Aggódsz. - Mondom halkan, és félszegen. Ez elég egoistának tűnhet, de ami a szívemen, az a számon. Pár, néma másodpercig beharapott szájjal a szemeit fürkészem, majd megrázom a fejem, és elfordulok tőle.
-Indulni kell. - Sóhajtok fel, majdhogynem keservesen, majd elindulok. Azt sem tudom, hogy hol van az a parkoló.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Jeremy on Szer. Jún. 01, 2011 10:30 pm

-Igen, egy kis része rám is.
*Bólint, teljes magabiztossággal, majd jó pár perc múlva leereszti a kezét, ha nem, hát nem kell ráerőszakolni senkire sem semmit. Gyors cucc szedés, és már kint is vannak a szobából, és "utaznak" lefelé a lifttel, ami pár másodperc alatt le is ér a kívánt szintre. A recepcióst gyorsan lerendezve vetik ki magukat a verőfényes napsütésbe, ami Jer szemeinek egyenlőre elég kellemetlen, lévén az elmúlt két napot egy sötét, vagy legalábbis kissé félhomályos szobában töltötte, természetesen a lány társaságában.*
-Igen, talált, süllyedt. Nem lenne jó, ha félúton valami bajod lenne, szóval igen.
*Ismeri be, mert tényleg így van, de aztán amikor elfordul tőle Ada, hagyja, hiszen nem kapcsolja hozzá semmi sem. Szabad akarata van, és azt csinál, amit akar. És az indulási időben is egyet ért vele.*
-Igen, nem ártana. De megmutatom, hol parkoltál le.
*Tart vele egy darabon, hiszen valamit említett még pár nappal ezelőtt, hogy hova is tette le a járművet.*
-Azt hiszem, hogy akkor ideje lenne elköszönni. De még mielőtt... Hazáig jövök mögötted, aztán leválok Jose-nál, hiszen nekem valamivel tovább kell mennem. Ha pedig gond van, csak csörgess meg. Nem a kocsiban, azt látni fogom, hanem utána. Addig is légy jó, és vigyázz magadra!
*Mosolyog rá még utoljára, aztán felemeli a kezét, arcélén végigsimít vele, majd leengedi, hátat fordít, ég mielőtt valami eszméletlen baromságot gondolna, a kocsijához csetteg, bepakolja a cuccait, beindítja a motort, aztán besorol a lány mögé, és egészen hazáig követi, San Jose-nál viszont a saját lakhelye felé veszi az irányt, s alig két óra múlva már otthon is van, ahol temérdek levél, és irat várja a postaládában. Gyorsan beveszi őket, megnézi a feladót, majd egy íves mozdulattal a reggelizőasztalra dobja, és fél órán belül ismét az igazak álmát alussza, hogy másnap újult erővel kezdhesse a munkát.*
avatar
Jeremy
Halandó
Halandó

Kor : 32

Hozzászólások száma : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Adaline on Szer. Jún. 08, 2011 6:04 am

Hát rendben! A visszakérdezésemmel azt akartam elérni, hogy mesélésbe kezdjen, hogy mit is gondol arról... akarom mondani. Szóval, megpróbálok érthetően fogalmazni, másnaposan nem igazán egyszerű feladat!
Akkor újra nekifutok, ezennel érthetően, legalábbis, valamivel érthetőbben. A visszakérdezésemnek fő célja az volt, hogy választ kapjak. A saját szájából akartam hallani azt a magyarázatot, hogy a magánéletem melyik aprócska kis darabja az, ami rá is tartozik már ezennel. Talán ugyanarra gondolunk, talán teljesen másra. Azért megkérdezni nem fogom. Ennyi neveltetés és jó modor , még, ha csak egy ápoló vagyok, akkor is szorult belém. Ami nem megy azt nem kell erőltetni, én pedig nem akarom kierőszakolni belőle a választ. Valamiért nincs túlzottan ínyemre az, hogy a talán utolsó, együtt eltöltött percek feszültségben teljenek. Így is kisebb feszültség örvényt indított el közöttünk,- szerintem legalábbis-, az amikor a liftbe szállva, nemhogy nem fogadtam el a kezét, de még csak meg sem köszöntem azt. Illetve... hát... egy bólintást megengedtem magamnak, de nem biztos, hogy látta, vagy éppen tudta, hogy mire akartam célozni azzal.
-De nem lesz! Annyit emlegeted ezt, hogy még a végén ne adj isten, veled történik valami. - Hangom teljes egészében elhalkul, és el is bizonytalanodik mondatom végére, mintha csak valami aggódó kis csitri lennék, aki életében először hagyja, hogy a barátja nélküle menjen el valahova. Megnyugtató tényként telepszik rám az, hogy ezek szerint kettőnk közül legalább ő tudja, hogy merre is található az a parkoló, ahol a Chevroletem is áll, remélhetőleg még ép állapotban. Ez a gondolat minden kételyt el űz a fejemből. Csak ne legyen messze! A másnaposságtól, lépéseim bizonytalanok, főleg így magas sarkúban. Ha haza érek szerintem első dolgom lesz egy alapos lábáztatás, akármennyire is fog járni az idő. Ám ahogy egyre távolodunk a hoteltől, mindig ismerősebb és ismerősebb környékeket vélek felfedezni, míg nem az autómat is megpillantom.
-Tessék? Ja... igen... köszönni, persze! - Mintha teljesen máshol járnék agyilag...
-Nem lesz gond, biztosíthatlak! - Felelem nyugtatásképp, miközben alaposan, behunyt szemekkel, elégedett mosollyal az arcomon, kiélvezem, amint talán utoljára megérinti az arcomat. Az arcélemen finoman végig sikló kezét egy pillanatra megragadom, és ott tartom, ahol éppen jár. De hát... nem sajátíthatom ki magamnak, és egyebek, el kell engednem. Volt egy szép hétvégém, amit talán soha nem felejtek el.
-Te is vigyázz magadra! Nagyon! - Suttogom, és én is elfordulok tőle, pont abban a pillanatban amikor ezt ő is megteszi. Beülök a vezetőülésre, pár pillanatig szusszanok, aztán beindítom a motort és elindulok. Bár a telefonom útközben nem egyszer megcsörrent,- a főnök volt-, én még sem vettem fel. A hosszú autó út azonban hamarabb meghozta a hatását, mint vártam, így, hát egyszer letértem egy útszéli benzinkútba, hogy megigyak egy kávét. Onnantól viszont gond nélkül levezettem a még hátra maradt pár órát, és mikor hazaértem. Nem... nem a lábáztatás volt az első, hanem... újabb wc fölé hajolás, és a nappali kanapéján való kidőlés.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 29

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Matt on Csüt. Márc. 08, 2012 9:41 am

[LEAH]

*Leahnak egész nagy meglepetésben volt része. Mikor a szobájában megjelenve egyszerűen csak átkaroltam és azzal a lendülettel már teleportáltam is vele. A kettőnk közti erősebb fényőr kötődésből talán nem ijed meg úgy a hirtelen történésektől. Mindenesetre most matearizálódva már Los Angeles tengerpartján álldogálunk és még mindig ölelem.*
-Szia!-*Kis csók az arcára oldalról, majd hagyom kcisit mozogni is.*
-Bocsi, hogy csak így elraboltalak, de ha előre közlöm sose jött volna össze.-*Vigyorodom el és ha nem haragszik rám próbálok egy csókot is lenni. Az utóbbi időben sose jött össze semmi nekünk vagy valami démon vagy valami hatalmas katyvasz miatt. Így spontán próbáltam kapni az alkalmon, bár picit előre van azért tervezve. Ez a partszakasz alapvetően üres mert a szabad strandtól körbe kell úszni egy kis kinyúlót hogy betudjon jönni az ember ebbe az öbölbe. A kontinens felől pedig meredek sziklafal van ami nagyjából negyven méter magas. Egy lélek sincs itt rajtuk kívül és az idő is kellemesebb már.*
avatar
Matt
Fényőr
Fényőr

Kor : 26

Hozzászólások száma : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Leah on Csüt. Márc. 08, 2012 10:02 am

[MATT]

*Nem a kötődés miatt nem ijed meg, egyszerűen harcedzettebb lett és Matt közelségének éreztén tisztában van vele, hogy nincs ijedezni valója. Ellenben kellőképpen meglepetten pillant fel a másikra, majd maguk köré kérdőn felmérve a terepet.*
- Öhm... neked is szia. Miért, hol vagyunk? *Majd később kitér arra, hogy mi az, hogy úgyse jött volna össze?! Tekintete újra megleli a srácét, de ezzel együtt le is hunyja pillantását s visszacsókol lágyan.*

avatar
Leah
Fényőr
Fényőr

Titulus : * not so naive anymore...
Kor : 26

Hozzászólások száma : 362

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Matt on Csüt. Márc. 08, 2012 10:08 am

*Édesen elnyújtom a csókot majd vigyorogva lépek el, bár nyakamat nyújtom, hogy csók vége hosszú legyen tényleg. De aztán ellépek és megfogva Leah kezét elkezdem vezetni oldalra.*
-Kérlek szépen ez itt a Los Angeles melletti partvidék. És én pedig egy délutáni kis uzsonnai piknikre hoztalak el.-*Mert csakugyan odaérnek egy részhez ahol keményebb a homok és egy nagy lepedő van kiterítve. Rajta egy kis kosárka olyan tipikus fonott kosár.*
-Kilestem a határidőnaplódból hogy ma ráérsz. Amiért így utólag is bocsánat, de megakartalak lepni.-*Pillantok rá kicsit szeppenten de mosolyogva, nem tudom mennyire fog neki tetszeni az ötlet hogy csak így elhurcibáltam.*
avatar
Matt
Fényőr
Fényőr

Kor : 26

Hozzászólások száma : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Leah on Csüt. Márc. 08, 2012 10:14 am


*Akaratlanul is elvigyorodik, kiszélesedő, kislányosan lelkes mosollyal. De ráncolja szemöldökét rosszallóan-játékosan, ahogy a másikra pillant újfenn a tengerről, a partról.*
- Ugyan, Matt! Tengerpart Friscoban is akad. *Simul hozzá, miközben ujjaikat összefűzi és enged a másik húzásának.*
- Se Dante, se védencektől és démonoktól hemzsegő város... *súgja oda neki kacéran, hogy elérve a piknikező helyet, apró puszit nyomjon a másik képére.*
- Túl jó vagy angyalnak is. *duruzsolja kuncogva.*
avatar
Leah
Fényőr
Fényőr

Titulus : * not so naive anymore...
Kor : 26

Hozzászólások száma : 362

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Matt on Csüt. Márc. 08, 2012 10:25 am

-Folyton Friscobn vagyunk, és tudom hogy mindkettő nagyváros, meg azért nincs is túl messze, de gondoltam kimozdulunk legalább.-*Mosolyodom el igaz picit bátortalanul, egy picit megijedek hogy tényleg nem jön be neki. De aztán már angyalnak is túl jó vagyok ami felbátorít.*
-Jajj hagyjuk már! Csak szeretek foglalkozni veled. Tudod mindenkinek kell egy hobbi, az enyém a te kényeztetésed.-*Nevetem el magam kellemesen és odalépve megpuszilom, hogy aztán lehuppanjak az előkészített plédre. Kinyitva a kosarat megmutatom hogy egy kis süti van benne pár gyümölcs meg üdítő.*
avatar
Matt
Fényőr
Fényőr

Kor : 26

Hozzászólások száma : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Leah on Csüt. Márc. 08, 2012 10:41 am

- Túl sok a szöveg... *kuncogja, elpirulva kissé azért a kéretlen bókáradatra. Bele ne fulladjon itt a tengernyi törődésbe, amit mostanság a férfiaktól kap. Ez egyszerre felbátorítja és óvatossá is teszi.*
- Nézzük meg inkább, mit hoztál össze ide nekünk! *foglal helyet elvigyorodva, s kicsit közelebb húzódva a mellé ülő másikhoz. Sütit vesz ki, kérdőn nyújtva a másik ajkai felé. Szívesen elfelezné vele. ^^*
avatar
Leah
Fényőr
Fényőr

Titulus : * not so naive anymore...
Kor : 26

Hozzászólások száma : 362

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Matt on Csüt. Márc. 08, 2012 10:48 am

*Ahogy kapom a sütit a felét harapom le és eszem meg. Egész finom, persze a cukrászdából van, közöm nincs a konyhához. Az abszolút Dante asztala, talán majd kérek egy két leckét tőle. Közben pedig egészen közel csúszok Leahhoz hogy oldalamra feküdve felkönyököljek. Közben kezem óvatosan végigsimít az oldalán és elmosolyodok.*
-Azt se tudom mikor voltunk ilyen nyugisan utoljára kettesben. Mindig vagy rohantunk vagy a nyakunkba kaptuk a főbérlődet.-*Ezalatt persze a kis hibrid védencére utal a lánynak.*
-Apropó, hogy viseled, hogy ezt a Dantes féldémoni dolgot? Nem ijesztett meg, hogy talán elhatalmasodik rajta?-*Kíváncsiskodok őszintén, mert egy picit aggaszt a dolog. Mintha az utóbbi egy két hétben bunkóbb lenne néha.*
avatar
Matt
Fényőr
Fényőr

Kor : 26

Hozzászólások száma : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Amerika, Los Angeles

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.