Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Központi Kórház

5 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Go down

Központi Kórház

Témanyitás  Vienne on Szomb. Okt. 31, 2009 10:59 pm

First topic message reminder :

San Francisco legfelszereltebb kórháza, szakképzett orvosokkal és nővérekkel, valamint mentőautó és mentőhelikopter állomással is felszerelve.

avatar
Vienne
Admin - Boszorka
Admin - Boszorka

Titulus : A Vadász
Kor : 35

Hozzászólások száma : 1781

http://viennemoore.tumblr.com/

Vissza az elejére Go down


Re: Központi Kórház

Témanyitás  Heather on Csüt. Aug. 11, 2011 6:18 am

Annak ellenére, hogy milyen össze-összevisszasággal kavarognak most benne a gondolatok, mégis bátran és rezzenéstelenül állja a James nevű férfi tekintetét. Talán csak azért, mert teljesen megidézték őt azok a színek és egyszerűen képtelen rá, hogy mást nézzen vagy csak az alaptermészetéből kifolyólag álljak bátran annak a két szempárnak a tekintetét, amik most egyenesen az ő szemeibe fúródnak. Neki ugyanis nagyon fontos az első benyomás és mivel úgy gondolja, hogy a szemek mindent elárulnak, mindenkinek képes állni a tekintetét, hogy kiolvashassa belőlük azt, hogy az illető vajon hogy viszonyul Heatherhez.
Aztán szíve megint csak egy hatalmasat dobban mikor a férfi is, annak rendje és módja szerint bemutatkozik neki. Heather nagyon jól tudja, hogy tiltott zónába lépett azzal, hogy ismerkedni kezd egy idegennel, mert tudja, hogy így csak nehezebb lenne az a bizonyos örökre tartó elválás, ami lassacskán elérkezik a nő számára. Talán ezért is érez némi szégyent. Szégyenli, hogy a kíváncsisága a fogadalma elé lépett, ami abból áll, hogy senkivel nem fog igazán megismerkedni.
-Én... cccssak... nem jöttem zavarba! - Habogja elég szava hihetetlenül, és valamiért megfogalmazódik benne az a kérdés, hogy talán okos lenne az a lépés ha eltűnne innen.
avatar
Heather
Fényőr
Fényőr

Titulus : Lonely
Kor : 30

Hozzászólások száma : 41

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  James Steel on Pént. Szept. 02, 2011 6:03 am

Heather

"Vannak pillanatok az életben, amikor jobb ha az ember hátra lép kettőt, hogy teret engedjen a másiknak, s megvárja míg az jön oda hozzá."

*A lány kicsit mintha zavarban lenne, s tartana is valamitől. És hiába próbálja meg kizárni magából a lányt, ez nem teljesen jön össze neki.Hiába, nem tudja teljesen uralni a képességét, de minden nap gyakorolja. Talán így egyszer majd sikerülhet neki.
- Ha nem hát nem. -Ajka szeglete felkunkorodik, majd lehörpinti a kávéja maradékát.
- A kávé nem tesz jót ha az ember borongós hangulatban van. -Mondja s ezzel együtt fel is áll. Mivel kissé már zavarja, hogy a lány érzelmei úgy vibrálnak felé, mint a tenger hullámai egy úszóhoz. S úgy érzi, hogyha nem tűnik el innen, belemerülne és lehet, hogy megfulladna. Így inkább távozni készül.
- Idd meg a teát. -Tolja át a szivárvány színű italt. Egy apró mosoly az ajka szegletében, s már el is lép, mikor eszébe jut még valami.
- Hmmm. Hol dolgozol? -Ha a lány elhebegi, akkor még hozzá fűzi, hogy. -Akkor majd még találkozunk. -Ha pedig nem kap választ csak mosolyog s távozik a kórházból. Pont elég sok behatásnak tette már ki magát ma, itt az ideje, hogy hazamenjen és egyszerűen begubózzon a szobájába. Mélyen magába zárkózva, és mindenkitől falakkal, ablakokkal és ajtókkal elzárva. Persze ehhez előbb végig kell haladnia egy hosszú útszakaszon... de nem baj. Repülni nem tud, és haza szeretne jutni. Ha csak így lehet, hát így teszi meg az utat...*
avatar
James Steel
Boszorka
Boszorka

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Vas. Szept. 11, 2011 2:15 am

[Hullaházból abortuszra Desirével.]

*Desiré fenyegetőzése kissé érzékenyebben érint, mint várható volt, de lenyelve büszkeségemet csak nézek rá továbbra is szigorú tekintettel.* - Csak legyünk túl rajta!
*Kékes-lilás fény ölel körbe; a gyomrom a torkomba ugrik, ahogy belezuhanok a semmibe. A lélegzetem is elakad, s minden vér kiszalad az arcomból, majd a következő pillanatban rendellenes hideg telepedik rám, és végre szilárd talajt érzek a lábaim alatt.* - Mi a? - *Köhögöm, levegő után kapkodva, miközben próbálom visszatartani a felkívánkozó ebédem. Még soha életemben nem teleportáltam.*
- Ti... ezt... hogy... bírjátok? - *Kérdezem kezemmel a falat támasztva, mikor már kezd visszatérni belém az élet.* ~ Nagy levegő. Beszív, kifúj...
*Ahogy éledezek körbepillantok és csak egy lesújtó pillantással konstatálom, hogy a hullaházban vagyunk.* - Milyen eredeti! - *Jegyzem meg fintorogva, s felegyenesedem. Végre elmúlt a hányinger, és már szédülni sem szédülök, de azért hazafele taxival megyek!*
*A helyiség viszonylag szűkös, de ha a hullatárolókat kivinnék, még egy kisebb tornateremnek is elmenne. Nem fordítok időt a hely további feltérképezésére inkább az ajtót kezdem keresni tekintetemmel, ami biztos vagyok benne, hogy zárva lesz.*
- Alig egy perce vagyunk itt de máris csak a kárt csinálod - *Vetem oda és megindulok a kijáratot jelentő nagy vasajtó felé. Természetesen nem tévedtem: zárva. Felsóhajtok, s kezemet a kilincs fölé helyezem. Egy pillanatra elmélázok a szabad szemmel láthatóvá váló lélegzetemen, de gyorsan kapcsolok: egy óriási hűtőszekrényben vagyok bezárva.*
- Ajánlom, hogy ne vegyenek észre! - *Figyelmeztetőleg pillantok hátra a vállam fölött, s már fagyasztom is le a zárat. Inkább ez a része törjön, mintsem Desiré Beton Barbie-t játszva kirúgja az egészet és felverje vele az egész kórházat. Teleportálni meg nem fogok, az biztos!*
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Desiré on Szomb. Szept. 17, 2011 8:01 am

Ennyi puhány alakot isten bizony nem ba*ott a világ!
A pasik legsűrűbben hallott jelszava: miáú-miáú!
Nem is értem, hogy mégis, hogy lehetnek ennyire puhányak! Egy két másodperces teleportálást sem bír ki? Mi lenne vele, ha fényőr, árnyőr vagy démon lenne?
Nem mások, hanem a teleportálás ölné meg! Szánalom...
persze, én is lehetnék megértőbb, hiszen biztos első teleportutazása volt, de most mégis minek kezdjek el együtt érzőset játszani, ha nem gondolom komolyan?
-Bajod van vele? - Korholom le, ezzel is kiejtve számon a "kuss" egyfajta finomabbik verzióját.
Még egy nyikkanás, panasz és esküszöm, hogy eljátszom rajta a patológus szerepét...
-Még egy szó és kimetszem a fejedből az agyad, érthető voltam!? - Teleportálok közvetlen elé, hozzátaszítva őt a falhoz, miközben felkaptam az egyik asztalról egy köszörűfűrészhez hasonló tárgyat, amit igen csak közel tartok a fejéhez. A műszert végül messzire hajítom magamtól, ami hangosat csattan az egyik fém fiók oldalán, aztán karba tett kézzel, egyik lábfejemmel dobogva a kövön, figyelem, ahogy ügyködik valamit a kilincsnél.
-Cöhh... és én teszek tönkre mindent! - Vetem oda neki, aztán türelmetlenül mellé lépek, várva a szabadulásra, amikor is egy másik ajtónak a kilincse -amit nem vettünk figyelembe- mozgolódni kezd...
avatar
Desiré
Árnyőr
Árnyőr

Titulus : Az ördög, aki sose alszik...
Kor : 342

Hozzászólások száma : 133

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Szomb. Szept. 17, 2011 8:13 am

*A vas lefagyasztása nem két másodperces művelet és ennek most nagyon nem örülök. Desiré türelmetlen dobolása pedig az idegeimet tornázza és, ha ez még nem lenne elég: az egyik állvány felől kulcscsörgést hallok.*
- Bassza meg! - *Szalad ki a számon, ahogy leesik, van még egy ajtó a helyiségben, ami eddig takarva volt előlünk. A most mi a büdös francot csináljunk kérdést pedig időm sincs feltenni, mert a csaj már indul is.*
*Azt hiszem abban a pillanatban blokkoltam le. De lehet csak beletörődtem az elkerülhetetlenbe.*
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Desiré on Szomb. Szept. 17, 2011 10:24 am

Automatic a zörgő hang irányába kapom a fejem és amikor megpillantom, hogy a kilincs lenyomódik, csak egy cifra káromkodást morgok el az orrom alatt, aztán lopva Wal felé pillantok.
-Mi tart már ennyi ideig? Tényleg jobban jártunk volna, ha én intézkedem... - Sóhajtok fel ingerülten, aztán a másik ajtó hirtelen feltépődik, és a helységbe belépett férfi, ijedt arckifejezéssel torpan meg, amint meglát minket bent munkálkodni.
-Hogy a férgeknek is mindig ilyenkor kell megjelenniük! - Forgatom meg szemeimet. Beszédem színpadiasan cseng, mintha csak egy színdarabra gyakorolnék, aztán megindulok a férfi felé, aki ijedten és elfehéredett arccal kezd el az egyik falig hátrálni.
Testemmel a sarokba szorítom, aztán egy gyilkos vigyor, majd megemelem gallérjánál fogva pár centire a földtől, és hiába annak a kiabálása és kapálózása, már hajítom is be az egyik üres, hullatároló fiókba, amit végül rázárok. Még hallani lehet a kétségbeesett dübörgését és segítségért való kiabálását, de túlzottan nem tud meghatni a dolog. Helyette csak lesöpröm a tenyereimet, diadalittas mosoly kerül az arcomra és... pillanatok elteltével valami hideget és keményet érzek meg a tarkómra szorulva.
-Maguk meg mit keresnek itt? - Hallom meg a mély baritont, egyenesen a hátam mögül. Ha az érzékeim nem csalnak, akkor három biztonsági őr sietett a férfi segítségére. Nyilván volt nála valami kis kütyü, amivel értesíteni tudta őket.
-Tényleg képes lenne egy terhes, védtelen nőt a férje jelenlétében agyonlőni? - Kezdek bele a színjátékba.
avatar
Desiré
Árnyőr
Árnyőr

Titulus : Az ördög, aki sose alszik...
Kor : 342

Hozzászólások száma : 133

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Szomb. Szept. 17, 2011 8:44 pm

*Megadóan nézem, ahogy Desiré hűvösre teszi a fickót. Mégis mit kellene tennem? Persze, tudom. Megállítani, de azzal csak azt érném el, hogy megint nekem ront és ki tudja mikor jut el abba az átkozott székbe...*
- Végre! - *Fordulok a kilincs felé, hallva, hogy egy utolsó reccsenéssel megadja magát, de feltépni már nincs időm az ajtót, mert három jól megtermett biztonsági őr jelenik meg Desiré mögött.*
~ A picsába! ~ *Bokszolok bele a falba lemondóan. Azt már nem engedhetem, hogy ezeket az embereket is bántsa. Ha hagynám semmivel sem lennék különb nála. De akkor mégis hogy fogunk kikeveredni innen? Milyen magyarázat kell egy ilyen helyzet kimagyarázására? Egy hullaházban talált párra, egy lefagyasztott ajtókilincsre és egy férfire a szekrényben. Azt hiszem nincs megfelelő; ez úgy szopás, ahogy van!*

"Szelek szárnyán, hideg télben, hozok álmot köd képében. Szunnyadj most el Föld gyermeke, vigyáz rád az Ég kék szeme!"

*Anya altatója, mint valami égi sugallat ötlik fel bennem, s nincs-mit-veszíteni alapon félhangosan is elmormolom a szavakat. Hogy miben reménykedem? Abban, hogy a szobában megjelenő köd mély álomba szenderíti a szekrényben vergődőt és az őröket egyaránt.*
*A biztonság kedvéért többször is megismételem a versikét, ám ha így sem érek el eredményt és a biztonságiak további megválaszolhatatlan kérdéseket tesznek fel - ne adj isten Desiré nekik esik -, én bizony Jason után kezdek kiáltani.*
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Desiré on Szer. Szept. 21, 2011 8:35 am

Szinte már-már izgatottan várom, hogy mikor húzza meg ez a puhány alak a ravaszt, és döbben meg azon, hogy hiába éget lyukat a tarkómra azzal a csővel, ennél többre lesz szüksége. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen elképedt, ijedt fejet vágna az esetben, ha nem adnám be a türcsit a számításainak megfelelően. Egyébként meg nem hiszem, hogy elég bátor lenne ahhoz, hogy telepumpálja a fejem ólommal, tekintve azt, hogy éppen az imént adtam elő a kétségbeesett, állapotos nő szerepét, akivel itt van a "férje" is, aki biztos, hogy megbosszulná, na meg azért azt is vegyük figyelembe, hogy nem lenne oka arra, hogy végezzen velem, tekintve azt, hogy semmi indokot nem tud felhozni ennek érdekében. Bevágtam az egyik hullatároló fiókba a patológust... na és? Mit kell ebből ekkora ügyet csinálni?
-Ha maguk miatt valami baja lesz a gyermekemnek... - Játszom tovább az aggodalmaskodó, várandós kismamát.
-Joe, csinálj már valamit! - Találomra vágtam rá egy nevet. Szemeimmel egy meggyőző, gyilkos pillantást villantok Wal felé, hogy még meggyőzőbb legyek, amikor meghallom azt a két mondatot, ami nem csak a három biztiboy-ra, de rám is nagy hatással van.
-Idióta! - Suttogom utolsó leheletemmel, miközben egyre laposabbakat pislogok, aztán... egyszerre dőlök el a három pasassal...

//Desike drága beszunyált, csak nem tudtam E/1-be ezt rendesebben megfogalmazni Embarassed //
avatar
Desiré
Árnyőr
Árnyőr

Titulus : Az ördög, aki sose alszik...
Kor : 342

Hozzászólások száma : 133

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Szomb. Szept. 24, 2011 1:46 am

*Utoljára már csukott szemekkel mondom a versikét, minden porcikámmal azon izgulva, hogy sikerüljön is. Nagy koncentrációmban meg sem hallom Desiré szavait. Aztán már csak azt veszem észre, hogy valaki horkol. Kinyitom a szemem és a levegőbe boxolok örömömben. Sikerült! Jobban is mint vártam, de legalább sikerült. Az első varázsigém, amit egyedül mondtam el.*
*A halkan szuszogó nőhöz lépek. Milyen békésnek tűnik...*
- Legalább egy darabig csendben maradsz. - *Vállamra emelem és úgy viszem ki a folyosóra, ahol jobb ötlet híján pofozgatni kezdem, hogy felébredjen.*
- A francnak se jutott eszébe, hogy egyszer te is ember voltál...
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Desiré on Vas. Szept. 25, 2011 1:22 am

Mi ez a retkes hideg?
Szemeim lassan felnyitódnak, így szembetalálva magukat a fehér, keskeny plafonnal. Ekkor kezdenek csak el igazán működésbe lépni az érzékszerveim.
Az már valahogy eljutott a tudatomig, hogy egy... folyosón fekszek a... hideg kövön? Mi az anyám van itt?
Lassan kezdem csak el felfogni azt, hogy valaki folyton folyvást mást sem csinál csak pofozgat. Engem? Ki ez a bátor ember?
Hirtelen ülök fel, ennek hála kicsit meg is szédülök, de szerencsére sikerül hamar összeszednem magam és mikor szembetalálkozik szemem a már jól ismert, jeges, kék szempárral, egy pillanat sem kell ahhoz, hogy robbanjak.
Öklömet -a földön ülve- meglendítem és teljes erőmből behúzok vele Wallal, ha csak ezt meg nem akadályozta valahogy. Talán még az orra is eltört...
-Legközelebb nagyobbat is kaphatsz! Seggfej... - Morgom az orrom alatt idegesen, aztán a falnak támaszkodva fel állok, de egy újabb ájulásveszély megint csak ledönt a lábamról.
-Ez meg... mi?
avatar
Desiré
Árnyőr
Árnyőr

Titulus : Az ördög, aki sose alszik...
Kor : 342

Hozzászólások száma : 133

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Vas. Szept. 25, 2011 1:35 am

*Lassan kezd végre magához térni, s abban a pillanatban, hogy tudata is felocsúdik és találkozik tekintetünk már lendíti is a kezét. Szerencsémre még elég kába, így az elé tartott tenyeremben csattan az ütés, bár szerintem ő azt gondolja betalált. Azért szerencse, hogy nem. A tenyerem így is lüktet...*
- Legközelebb örök álomba küldelek - *Morgom tenyeremet masszírozva.* - Csak egyszer fognád vissza magadat!
*Hogy ezt hallja-e vagy sem nem tudom, mert amint feláll már dől is el. Én - pojáca pedig - utána nyúlok. De, hogy minek?*
- Hé, szedd már össze magad! Az életbe nem jutunk el addig a székig. - *S, ha magához tér, ha nem kezét átlendítem a vállamon és úgy indulok meg vele a lift felé.* - De jó, hogy ez épp itt van...
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Desiré on Pént. Okt. 07, 2011 3:45 am

A jól megküldött öklöm és annak a nem igazán gyenge ütése végezetül csak-csak nem ott ér célt, ahova én azt eredetileg is elterveztem.
-Rohadj meg! Minden miattad van! Az is, hogy most itt kell lennünk! - Szitkozódom, miközben ő éppen azon munkálkodik, hogy enyhítse a tenyerét ért sajgást, amit én okoztam az öklömmel és a nem jó helyre talált ütésemmel. Az a tény, hogy nem fog, egy, általam csinált lila monokli a szeme alját díszíteni és, hogy az orrát sem törtem el, csak még több agressziót és bosszúságot szül bennem.
Mindenről kizárólag csak is a férfiak tehetnek! Legszívesebben az összesnek eltávolíttatnám a heréit, hogy ne legyen gond velük...
-Pofád lapos, és nem szólsz hozzám! - Hangom fenyegetően cseng, amihez egy gyilkos tekintet is dukál, természetesen.
-Oh igen? Csak a szád nagy! Nem tennéd meg! - Ekkor, amikor elkap és kezemet átemeli a nyaka felett, a szemeibe nézek, aztán kitépem magam a kezei közül, és pár lépéssel távolabb tőle, a saját lábaimon indulok meg a lift felé, ami most annyira... távolinak tűnik...
-Na mi lesz már? Jössz, vagy netalántán szeretnél te is az egyik hűtő fiókba kerülni? Tőlem azt is megoldhatjuk. - Szólok oda neki, immáron már bent állva a liftben, arra várva, hogy ő is csatlakozzon.
avatar
Desiré
Árnyőr
Árnyőr

Titulus : Az ördög, aki sose alszik...
Kor : 342

Hozzászólások száma : 133

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Pént. Okt. 07, 2011 7:10 am

~ Miért is csinálom én ezt? Miért nem tépem csak egyszerűen ki a nyelvét a száján és sütöm ropogósra a csajt gyerekestül? Miért tűröm én ezt el? Fogalmam sincs, de komolyan. Most, hogy ott áll a liftben, esélye nem lenne elmenekülni. Egy nagyobb széllökéssel a falhoz préselném és addig hevíteném a testét, míg velőtrázó sikolyok közepette ki nem gyullad és szép lassan szénné nem ég ~ *Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak felhevült elmémben, miközben bosszúsan lépek be Desiré mellé a liftbe. Nem szólok hozzá és ha nem muszáj rá se akarok nézni*
*Talán a sors hallgatta meg imáimat vagy csak elfáradt, de további fölösleges szócsata nélkül jutottunk el a recepcióig. Azt azért megemlítem, hogy szintén isteni szerencse, hogy senki nem látott meg minket ezidáig és a lenn szunnyadók sem ébredtek még fel.*

- Egy ügyeletes nőgyógyászt kérnénk - *Jelentem ki és tekintetemből rögtön leszűri a nőci, hogy egyebet neki nem fogok elárulni. Mikor aztán megérkezik, egy középkorú, magas sötét hajú fickó félrevonom és miután tetemes összeget csúsztatok át neki egy borítékban... mert ugye csak üzletember vagyok és értem én a dörgést, Desirének meg lófasz papírja sincs... úgyhogy némi anyagi rásegítés árán, de bejutunk abba a szobába.*
*Persze Desiré közben többször is kifejti nemteccését, hol szavakban hol tettekben, de már annyira lepereg rólam, hogy talán lassan észreveszi fel is hagyhat ezekkel.*
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Desiré on Szomb. Okt. 08, 2011 8:32 am

Türelmetlenkedve állok a lift ajtajában, ujjam azon a gombon, ami elősegíti azt, hogy az ajtaja nyitva is maradjon addig, ameddig el nem engedem a kis gombot. Lassabban komolyan mondom, hogy nem is jöhetne! Esküszöm, hogy mindjárt valami töltős elemet dugok a seggébe, hogy egy kicsit megszaporázhassa a lépteit. Direkt szívat? Túl akarok már esni ezen az egész szarságon. Így sincs kedvemre túlzottan az, hogy halandó férgek fognak fogdosni, hát még ha várnom is kell!
-Esetleg konfetti esőt nem igényelsz, amiért végre szándékoztál ide is érni? - Forgatom meg a szemeimet, miközben elengedem a gombot, így a lift be is záródik, mi pedig elindulunk felfele, a kívánt emeletre.
-A terv a következő... eljátsszuk a boldog házaspárt, akik nem vállalhatnak kölyköt, mert az anyagiak nem engedik. Érthető voltam? - Szemléltetem még vele utoljára a tervet, mielőtt a lift kinyílna. Ezek után lépünk csak ki belőle, és ameddig Wal a recepcióhoz megy, én nem zavartatva magam, leülök a váróba, fintorogva tekintgetve a terhes nőkre.
-Ennyi bálnát. Bassza meg! - Átkozom őket, nemtetszésemnek hangot is adva, aztán szólítanak.
-A férjem kint szeretne maradni. Nem bírja az ilyet. - Jelentőségteljesen, fenyegető pillantással nézek Wal felé. Nem akarom, hogy bekavarjon, egyébként sincs rá szükség!
-Szoríts értem... édes. - Adom elő a gondoskodó, jó feleség szerepét, aztán, hogy hitelesebb legyek, odalépek hozzá és hosszasan megcsókolom. Örülhet, hogy nem dugtam le a nyelvem a torkán, és nem fulladt meg tőle! A doki becsukja mögöttem az ajtót, a szobában pedig elküld hátra, az öltözőkhöz, ahol letudok zuhanyozni, majd ezt követően egy nővér valami béna, kórházi göncöt is a kezembe nyom, hogy vegyem magamra. Nem szívesen válok meg a ruháimtól, de muszáj leszek. Egy fintor kúszik az arcomra, amint meglátom azt a retek ágyat, de végül felfekszek rá, mindenemet oda helyezem, ahova kell, majd a kezeimet összekulcsolom a hasamon, és a plafont kezdem el kémlelni, miközben a doki matatni kezd. Néha idegesen fújtatni kezdek, és amikor valami hideg biz-basszal hozzám ér, egyszer csak furcsa, rendellenes pattogást észlelek a fülem mellett- pontosabban valahonnan a hajamról- majd áramütés szerű fájdalom halad végig a testemen, ami olyan erővel ránt fel ülőhelyzetbe, mintha ezt valaki önerőből tenné, a doki pedig magatehetetlenül, ordibálva, hatalmas erővel a szemközti falnak csapódik. Mi az anyám van? Szemeim elkerekednek, amint meglátom az égési sérülésekkel tarkított kezeit, és a nővéreket körülötte sürögni-forogni. Gondolkodás nélkül szaladok hátra az öltözőkhöz, ahol a gönceim is vannak, majd azokat a kezembe fogva, hátul osonok ki, Walt keresve, akit hamarosan meg is találok.
-Idefigyelj Bennet! Én nem tudom, hogy... hogy... mi van ezzel a... kis... izével itt bennem, de szerintem kicsinálta a dokit, vagy mit tudom én! - Hadarom elfojtott hangon, hogy ne keltsek pánikot, majd haragosan megragadom a csuklóját és húzni kezdem a liftig, ahova aztán beszállunk, megnyomom azt a gombot, ami segít az elakadásban, majd ez alatt az idő alatt gyorsan magamra kapdosom a ruháimat, nem zavartatva magam Wal jelenlététől, majd gomb újra megnyom és máris a hullaház felé tartunk, újra. Ám ameddig még a tükrös liftben ácsorgunk, feltűnik, hogy minden egyes hajszálam úgy meredezik az ég felé, mintha zselével felállították volna őket. Cifrát káromkodok és amikor kezemmel próbálnám lesimítgatni a hajamat, újra csak azt a pattogó hangot hallom meg a fülem mellett.
-Valami nagyon nem kóser! - Nézek a hasamra, miközben nyílik a lift ajtaja.
avatar
Desiré
Árnyőr
Árnyőr

Titulus : Az ördög, aki sose alszik...
Kor : 342

Hozzászólások száma : 133

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Szomb. Okt. 08, 2011 9:54 am

~ El sem hiszem, hogy végre bemegy abba az átkozott kórterembe. Nem kevés időmbe, pénzembe és türelmembe került, de végre elindult. Nem, még visszafordul... Mi a? Ez nem igaz! Egy varangyos békával szívesebben puszilkózok, mint ezzel a némberrel... Nem lehetne csak egy perc nyugtot hagyni nekem?
*Az elkövetkezendő percek csiga lassúsággal vánszorognak. Először csak állok a falnak támaszkodva, majd járkálni kezdek, végül leülök, aztán ismét felállok... sehogy se jó.* ~ Mi van, ha rosszul döntöttem? Ha életem legnagyobb baklövését követem el most ezzel? Halálba küldök egy gyereket; megfosztom a családom örökösétől. Még ha gonosz is az anyja és egy hiba szülötte, jogom van dönteni az életéről? ~ *A kérdések csak úgy záporoztak és a bizonytalanság lassan hömpölygő ködként ereszkedett rám. Egyre szomorúbban és átláthatatlanul.* - Épp most ölöm meg a gyerekem!
*A felismerés villáma csapott belém, s tehetetlen fordultam az ajtó felé. Már elkéstem mégis tenni akartam valamit. Akármit. Könnycsepp gyűlt a szememben, a fájdalommal vegyes bűntudat elszorította a torkom...*
*Hirtelen Desiré jelenik meg előttem zöld kórházi lepelben kezében ruháival, feldúlt, kétségbeesett tekintettel, égnek álló hajkoronával. Dadog valamit, majd kezemnél fogva a lifthez rángat. Csak akkor kezdek felocsúdni, amikor bezáródik előttünk az ajtó. Odabenn aztán öltözni kezd, belőlem pedig kitör a nevetés.*
*Mint, aki konnektorba nyúlt, hajszálai a tér minden irányába meredeztek, hihetetlen nevetségessé téve ezzel az egyébként is érdekes összképet. No, de nem csak emiatt a nagy öröm. A baba életben maradt, még pedig nem is akárhogy, megvédte magát. Azt még pontosan nem tudom miként, de a módszert sejtem, ami külön boldogsággal tölt el. Így mikor a lift ajtaja kinyílik és Desiré hangot ad nemtetszésének én egy sokkal örömtelibb hírrel állok elő, mintha csak most tudtam volna meg a hírt.*

- Apa leszek!
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Desiré on Szomb. Okt. 08, 2011 10:13 am

Miközben a liftet megállítom azzal a bizonyos kis gombbal, elkezdem magamra kapdosni a levetett ruhadarabokat, és mikor meghallom a csendben Wal nevetését, gyilkos pillantással felé fordulok, és úgy indulok meg felé, hirtelen, nagy hévvel, hogy testemmel szinte a lift egyik, tükrös oldalához szorítom. Arcommal egész közel hajolok az övéhez, szinte már belemászva a képébe. Fújtatva tekintek bele, innen, közelről a kékjeibe.
-Pofa be! Inkább segíts bekapcsolni a melltartóm... - Hajolok el tőle hirtelenjében, és fordítok hátat neki, hogy megtegye azt, amire kér... amit parancsoltam neki. Ha megteszi, akkor már húzom is le a tapadós, simulós toppomat, ami pontosan ott hangsúlyozza ki azokat a bizonyos adottságaimat, ahol kell.
Mellemen összefont kezekkel, pofákat vágva várom, hogy leérjünk a lifttel, ami hamarosan meg is történik, és mikor kilépünk a felvonóból, Wal szinte örömteli rikácsolásba kezd, hogy apa lesz. Mintha ezt eddig nem tudta volna.
-A francokat! Ha itt nem sikerült, akkor majd elintézem odalent! - Igen. Mert ki mondta azt, hogy Yvonne Desiré Jeanut nem képes arra, hogy az alvilágszülötteitől kérjen segítséget egyes dolgokkal kapcsolatban?
-Nem fogja ez a kis... akármi megélni bennem azt, hogy tósztot mondj rá! - Undorodva szorítom kezem az alhasamra, mikor is a hullaházból furcsa, dübörgő, egyre inkább csak közeledő lépteket vélek felfedezni.
-Azt hiszem, hogy te sem éled meg azt, hogy apa legyél! - Pillantok rá, miközben felkészülök arra, hogy a bizti boyok most nagyon-nagyon mérgeskék lesznek.
-Egy tapodtat se tovább! - Ordít ránk a két férfi a patológia terem ajtajából, máris két fegyvert fogva ránk.
avatar
Desiré
Árnyőr
Árnyőr

Titulus : Az ördög, aki sose alszik...
Kor : 342

Hozzászólások száma : 133

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Szomb. Okt. 08, 2011 10:54 am

- Hiába hőbörögsz - *S a mosolyt csak nem sikerül neki letörölni az arcomról.* - Az a baba meg fog születni, ha tetszik, ha nem. Egyébként sem hiszem, hogy díjaznák odalenn a kis szikrázó mutatványodat, már ha az történt odabenn, amire gondolok - *S a tekintetéből lerí, hogy pontosan az.*
*A biztonsági őrök már cseppet sem tetszenek, de eszem ágában sincs most leállni velük, így még mielőtt kibiztosítanák fegyvereiket egy jól irányzott kézmozdulattal felkavarom a levegőt, ami mintha kicentrifugázná a két pasast, miközben a folyosó másik végébe sodorja őket.*
- Nyomás haza - *Adom ki az utasítást, s ha ellenemre is van a teleport, jelenleg nincs más választásunk.*
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Desiré on Szomb. Okt. 08, 2011 11:07 am

-Herótom van attól, hogy meg akarod mondani, hogy mikor, mit csináljak! Ha majd neked kell egy... akárhány kilós kis... banya-áryőr fajzatot kipréselned a nem létező hüvelyeden, akkor elfogadom a döntésed! De így... így nem! És ez a szerencsétlen kis féreg nem fog soha megszületni, ha rajtam múlik! - Mennydörgöm, ezennel az utolsó csepp türelmemet is teljesen elveszítve. Hát ilyen az, amikor minden kötél szakad és az önuralmam egyik pillanatról a másikra elszáll.
Az őrök talán erre és Wal ujjongására térhettek magukhoz, ami nem sok jót jelent.
-Oh, remek! Remélem, hogy most még golyót is kapunk a fejünkbe, csakhogy teljes legyen az összkép! - Háborgok továbbra is, aztán Wal viszonylag hamar leszereli őket egy könnyed szél fuvallattal.
-Csak vigyázz, hogy nehogy a pokol legmélyebb bugyrába vigyelek... banya... - Látszólag erősen fontolóra veszem azt, hogy tényleg elteleportáljam magammal a lakására, de végezetül kelletlenül belekapaszkodok a karjába és hozzá teleportálom magunkat...

//Köszi... apuci Very Happy Razz //
avatar
Desiré
Árnyőr
Árnyőr

Titulus : Az ördög, aki sose alszik...
Kor : 342

Hozzászólások száma : 133

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Anne on Hétf. Okt. 31, 2011 2:46 am

[ Milo Wink ]

*A megadott útvonal a taxi sofőrnek most nem más, mint a Központi Kórház. Elég szokatlan és különös, hogy pont én tartok most oda, de ennek is megvan a maga oka. Az ok nem más, mint egy természetfeletti kis szuka, aki szerencsétlenségemre pont engem égetett meg. Szó szerint és nem viccelek ! De mindezt talán a nagy számnak is köszönhetem. Nem tudom, viszont azt annál inkább, hogy apám egyértelműen engem okolna a sérülésekért. Így inkább a kórházat választottam. Megérkezve a megadott helyre kifizetem a taxi árát, majd magabiztos lépésekkel elindultam a hatalmas épület felé. Ahogy beléptem az ajtón megpillanthattam a letisztultságát, tisztaságát a kórháznak. Léptemet az információs pulthoz irányítottam, ahol már vagy öten várakoztak. Kivárva a sorom végre megtudakolhattam, hogy az anyaggal átkötött vérző, és megégetett kezemmel melyik osztályra kell mennem. Természetesen ez nem a sürgősségi volt, így az egyik váróterembe kellett mennem, ahol mások is apróbb sérülésekkel várták a soruk. Nem tehettem mást, minthogy én is helyet foglaltam az egyik kényelmetlen székben és vártam. Mindez ment vagy 20 percig. Azonban, amikor az óra 16:21-et ütött, akkor elpattant a húr nálam is. A kezem egyre jobban fájt és a türelmemnek is vége szakadt. Nem kellett sok felpattantam a székről és bekopogtattam az ajtón. Megvárva míg kiszóltak benyitottam, majd mikor megkérdezték mit akarok mogorva stílusban és a kelleténél egy kicsit nagyobb hangerővel válaszoltam. *
- Most csak viccel ugye? -
* Nézek rá kérdőn, gúnyosan nevetve. *
- Kérem várja ki a sorát ! -
* Feleli az orvos nyugodt hangon, majd az asszisztense közli, hogy menjek ki és és, majd szólítanak, ha én leszek a soron. Ekkor már minden szem rám szegeződött. Magam előtt látva a becsukott ajtót újra kopogni kezdtem most már erőteljesebben. Újra az asszisztens képét pillanthattam meg, aki kilépett a váróterembe és megfogta a kezem és nyugtatott, mintha egy elmebajos lennék. Erre én még dühösebb lettem és már-már hisztizni kezdtem. *
- Nem nyugodok meg, amíg egy szakorvos nem nézi meg a kezem. -
* Kiabálom már olyan hangerőn, hogy a másik váróteremben is hallják. *
~ Gratulálok Anne ezt megint jól kezelted. ~
* Jön egy váratlan fordulat gondolatban. *
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Vas. Nov. 06, 2011 12:16 pm


A San Franciscoi kórházba általában több száz beteg is megfordulhat naponta és ezek csak azok akik képesek saját lábukon is távozni. Ezen a napon azonban a forgalom szokatlanul élénknek bizonyult mint ha a hallotta napja környékén sokkal gyakoribbak lennének, a kisebb -nagyobb balesetek és katasztrófák. Ilyenkor eltolódnak és összemosódnak a műszakok, mivel még karbantartókra is sokkal több munka hárul. Milo szerencsére mára már végzett és csak szolidaritásból maradt bent egy-két órácskával tovább hogy ne nézzék ki maguk közül annyira a többiek. Rendszer gazdaként ugyan is lényegesen többet keresett mint a legtöbb ápoló vagy karbantartó és ezt tetőzte a ténylegesen nyolcórás munkaidő. Hiába próbált barátkozni az orvosokkal is, az ő részükről még nagyobb lenézést tapasztalt Pedig első éves orvostan hallgató, aki egy napon ha minden jól megy maga is közéjük fog tartozni. *
~ Végre, vége ennek a napnak is és mehetek haza.. Nem mint ha otthon sokkal jobb lenne, hiszen senki se vár oda haza, de csak jobban érzem ott magamat. Amúgy se érzem úgy hogy ez a rendszer gazdaság nekem való lenne. Egyébb dolgom nincsen ugyan mint hogy az orvosok, meg asszisztensek garázdálkodása után gépeket kicsit rendbe szedjem, de nekem éppen ez a nyomasztó tétlenség nem tetszik. A könyvtárba még jó volt ott elüldögéltem a könyvek felett reggeltől akár estig is, de ez itt egészen más. A pénz persze kell hiába lettem teljes tandíjmentes, a lakásomon ott van a hitel, nem terhelhettem a szüleimre az egészet. Az ösztöndíjam szép összeg két félévre több mint a fizetésem egy egész évbe, de arra se lehet apellálni. Kell valami takarékba is meg a kocsi javításra is. Ha visszamennék a könyvtárba nem lenne ilyen lét biztonságom és most nem tudnék se tanítani, se fotózni pedig ezek is hiányoznak. Fura hogy ezt gondolom, de jó volna Mirellával találkozni, mellette legalább érzem hogy van egy kis izgalom az életembe. ~
* Gondolkodik el hosszasan, miközben nagy lépésekben szeli át a kórház folyosóit. Bár a nem rég vett egyénileg szabott öltöny, igen csak jól áll rajta, egyáltalán nem az nők kedvence típus. A magassága ugyan valamivel nagyobb mint az átlag, de szinte természet ellenesen vékony és alig van rajta valamennyi izom. Az arca is átlagos és durva vonású amelyen apó sebhelyek formájában végig lehet követni az utóbbi évek küzdelmeit. Éppen kerülő úton igyekszik a parkoló felé, át az égési osztályon amikor meghallja hogy egy nő magából kikelve ordítozik. Gyorsan arra felé veszi az irányt, és mivel se rendész se ápoló nem volt a környéken aki az ügyeletes orvos válláról a terhet leveheti maga lép közbe. *
- Elnézést hölgyem, megértem hogy kellemetlenül érzi magát de kérem várja ki a sorát. Ellenkező esetben kénytelen leszek rendészt hívni. -
* Mondja hátározottan és saját magát is meglepő magabiztossággal hangjában. Látszik rajta hogy komolyan gondolta amit mondott és véghez is fogja vinni, ha törik ha szakad. *
avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Gareth on Szer. Nov. 16, 2011 7:34 am

~ A francba... a jó büdös francba... ~
Csak kis híja, hogy mindezt nem hangosan közli, amint belép a sürgősségi osztály várójába. Fekete-sárga lángmintás motorosdzsekije kicsit megtépázott, főleg a jobb oldalán, még kisebb vérfoltok is felfedezhetők rajta, fekete nadrágja csak koszos, kicsit sápadt, és arckifejezése nem éppen azt sugározza, hogy de szép az élet. Nincs tömegundora, sőt, van, ahol szereti, ha sokan vannak, de az nem ez a hely. Márpedig ez a felállás, nem hogy szabad szék, de állóhely is alig van.
~ Remek, az a rohadt macska, és most még ez is... persze, mit vártam... ~
A regisztrációs pulthoz lép, miközben bal kezét jobb karjára szorítja folyamatosan, hát persze, hogy ott se vele foglalkoznak először, hiszen nem egy súlyos eset, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a saját lábán jött be. Sejti, hogy nem egy öt perces program lesz ez sem, és most először merül fel benne, hogy használhatná a saját erejét is, nem kéne itt szórakoznia. Na igen, csak kin, vagy min használja feltűnés nélkül? Meg ennyire még ő sem gátlástalan, és ez nem a szó szoros értelmében vett vészhelyzet. Nem beszélve arról, hogy ha már fizeti azt a rengeteg pénzt a biztosítójának, akkor ha történik valami, legalább ennyi haszna legyen.
Azért csak sorra kerül, bár még ez volt a könnyebb része a dolgoknak, most következik csak az igazi türelemjáték, mikor megkapja az asszisztenstől a papírkáját és az egész kedves mosolykát, amivel közli, hogy legyen olyan szíves várni, amíg nem hívják. Hogyne, mi mást tenne? Leülni nem tud, hát arrébb megy, hátával a falnak dől. Nem, mintha gyenge lenne, csak kicsit fáradt. És türelmetlen. De jobbat nem tud, mint megállapítani, hogy milyen hihetetlenül lassan mennek itt a dolgok, pedig mindenki rohangál, mint pók a falon.
avatar
Gareth
Boszorka
Boszorka

Titulus : A bosszúálló
Kor : 34

Hozzászólások száma : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Szer. Nov. 16, 2011 8:01 am

Gareth

Mióta reggel hatkor átvettem a mai, 24 órás műszakot Lunától, nincs megállás. Néha olyan érzésem támad -amikor egyáltalán van annyi időm, hogy akárcsak egy pillanatra is elgondolkozzak-, hogy vonzom a különböző balesetekkel érkező betegeket. Valamiért mindig akkor hemzseg tőlük a baleseti osztály és a sürgősségi is, amikor én vagyok beosztva 24 órába. Ilyenkor aztán nincs megállás. Talán ennek és persze a nagyfokú orvoshiánynak köszönhető az, hogy egyszerű, mezei ápoló és mentőtisztis létemre már egy nyílt sebet is össze tudok varrni egyedül, ami persze nem az én feladatom lenne. Elméletileg nekem az orvosok melletti asszisztálás és a betegek ilyen-olyan ellátása lenne a dolgom. Gyakorlatilag... nos... gyakorlatilag ez már szinte teljesen megváltozott.
Reggel hat óta meg sem állok. Kezdek kimerülni, ám ez még nem ad okot arra, hogy akkor most szedjem a sátorfámat és haza menjek a kis fészkembe, aludjak és ki se jöjjek onnan napokig. Az egészségügyben mindennek tétje és következménye van! Pár hónappal ezelőtt sajnos ezt már háromszorosan is sikerült tapasztalnom.
Elhaladok a második emeleti folyosón annál az ominózus lépcsőfordulónál -aminek igyekszem nem túl sok figyelmet szentelni,mivel tudom, hogy egy pillanat alatt kizökkentene a nehezen visszaszerzett lelki békémből-, aztán a folyosó végén beszállok a zsúfoltságig telt liftbe és meg sem állok a baleseti részlegig, ahol már szinte meg sem lepődök a jajgató, hatalmas tömegen, ami úgy tölti meg az egész várót, mint ahogy a hangyák szokták ellepni a földre szórt morzsákat. Fehér klumpám koppanásai szinte elvesznek a tömeg zajában. Mindezek ellenére, rutinosan és megszokottan, gyorsan kerülgetem a tömeget, míg nem -szinte teljesen kifulladva- a recepcióhoz érek, ahol alighogy kimondok két szót, Tina máris int a fejével egy férfi irányába, akinek ellátásra lenne szüksége. Fújok kicsit, aztán a férfihoz lépkedek és megszólítom.
-Jó estét! Jöjjön velem! Azonnal kerítek magának egy orvost vagy... rezidenst... - Hangom érzékelhetően bizonytalan a két szó kimondása közben. Még ha lenne belőlük elég! Lassan haladok az egyik üres vizsgáló felé, hiszen nem tudom, hogy mi történhetett a férfival, így ez a tempó a legbiztosabb. A rendelő ajtajánál előre engedem a neon csöves lámpákkal megvilágított, fehér helységbe, aminek az ajtaját aztán becsukom.
-Adaline Cortez vagyok, üdvözlöm! - Mutatkozom be, aztán kezet nyújtok és ha elfogadja akkor máris folytatom.
-Azonnal küldenek egy orvost, aki majd megvizsgálja magát. Addig üljön föl kérem arra az vizsgálóasztalra. Ha szüksége van segítségre, szóljon! - Utasítom, hangomban a fáradtság ellenére mégis tömérdek türelemmel és rokonszenvességgel.
-Mi történt magával? - Faggatózom, miközben lapozgatni kezdem a gyorsan összecsapott, rövidke kórképét.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Gareth on Szer. Nov. 16, 2011 8:48 am

Adaline

Telik az idő, csak telik... közben nem is tudja, mi zavarja jobban, a tőle pár lépésre üldögélő öregember folytonos nyöszörgése, vagy az, hogy már kétszer is a lábára toltak egy-egy tolókocsit. Persze, azért ez a folyosó se ekkora tömegre lett tervezve. De akkor is dühítő belegondolni, hogy lassan sántikálni is fog.
Szinte meglepődik, mikor valaki megáll előtte, és hozzá is szól, hiszen nem azt leste, mikor mozdulnak rá, tudta, hogy annak nem lett volna értelme. Gyorsan végigméri a lányt, aki nem túl magabiztos a dolgot illetően. Miért nem csodálkozik rajta, hogy nem tűnik egyszerű feladatnak itt és most orvost találni, még ha kórházban is vagyunk?
- 'Estét!
Biccent is hozzá, majd követi Adaline-t, ezt a tempót azért feltűnően könnyen tartja. Mondjuk, nem most vállalkozna a Maraton lefutására, de ha ennyit sem bírna, nem is jött volna el magától idáig. Aztán elsőnek léphet be a hideg fényű vizsgálóba. Cseppet sem bizalomgerjesztő hely, ilyenkor ötlik az eszébe, hogy mennyire utálja a kórházakat, és mennyivel egyszerűbben is megoldhatta volna, ha annak az eredménye még olyan csúnya is lenne. Szerencse, hogy most nem fogják benntartani, ha más nem azért, mert nem egyezik bele, de különben sem látja valószínűnek, hogy ez a veszély fenyegetné.
- Garreth Gawain.
Viszonozza szűkszavúan a bemutatkozást, hát igen, ez nem az a helyzet, amikor valaki is hozzátenné, hogy örvendek. A felé nyújtott kezet elfogadja, de a vártnál talán gyengébb a kézfogása, mostanság nem a jobbja lesz a fő keze. Majd bólint, és különösebb nehézség nélkül elfoglalja a számára kijelölt helyet.
- Köszönöm, ez még megy.
Bár még egy kicsit helyezkedik, majd végre nyugton ül, és figyeli, amint a lány a papírjait lapozgatja. Feltűnik neki, hogy milyen fáradtan cseng a hangja, és az arca is nyúzottnak tűnik. Sok nem derülhet ki a papírjaiból, lévén helyben ez az első kórházi, és egyáltalán orvosi látogatása, a new york-i adatokhoz meg bizonyára nincs teljes hozzáférésük itt, de ha még lenne is, eddigi kezeléseinek többsége teljes mértékben privát adatoknak minősülnek, és a személyiségi jogok értelmében sok konkrét nem derülhet nagyon ki az ezekről szereplő adatokból, ő maga meg hülye lesz elmondani, meg most különben sem lenne jelentőségük. Kicsit el is bambul, ezért a kérdésre nem válaszol rögtön, csak jó néhány pillanatnyi késedelemmel kap észbe.
- Egy kis baleset... egy macska kirohant elém, és hála neki, borultam egyet a motorral, és megsérült a karom.
Tulajdonképpen teljesen ép bőrrel, legfeljebb egy-két horzsolással megúszta volna a dolgot, ha nincs ott az a nyitott, éles fém ajtólap, ami végül is elvágta a felkarját. Persze, még szép, hogy elsőre, magától nem bocsátkozik bele ezekbe a részletekbe.
avatar
Gareth
Boszorka
Boszorka

Titulus : A bosszúálló
Kor : 34

Hozzászólások száma : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Szer. Nov. 16, 2011 9:27 am

Udvarias és tapintatos vagyok. Pont úgy viselkedem, mint amit elvárnak a nővérektől, ápolóktól, orvosoktól egy kórházban. Olyan elhanyagolhatatlanul fontos dolog ez, akárcsak a fehér köpeny egy kis névtáblával az egyik oldaladon. Hajam a fejem tetejére van gumizva -ez is amolyan alapkövetelmény a hosszú hajdú dolgozók részéről, bár nem igazán repesek tőle, mivel így nincs ami takarja a hallókészülékeimet-, és jobbra-balra himbálódzik ahogy lépkedem. Hogy nem lesz valami bőbeszédű beteg, azt már rögtön leszűrtem a bemutatkozásából és a szűkszavú válaszaiból is egyaránt. Na, de mindegy! Én nem ítélkezhetek senki fölött és tulajdonképpen nem is akarok. Ezt csak úgy megjegyzem magamnak...
-Nos... akkor... Gareth... - Lapozok egyet a három lap között, hogy más lapokról több információ is a kezembe kerülhessen.
-... ha jól sejtem akkor motorozik. - Ezt még a kórképéből sikerül megállapítanom, ám felesleges volt látszólag mindez, hiszen pár pillanat múlva már saját magától meséli a történteket.
-Csak a karja sérült? Nem émelyeg? Nincs fejfájása, hányingere? - Muszáj ezeket megkérdeznem, mivel soha nem tudhatja az ember, hogy egy ilyen baleset alkalmával kaphatott-e kisebb agyrázkódást. Mindent ki kell zárni. Leteszem a kartont az asztalra, aztán a fiókból előkapok egy orvosi lámpát, amivel aztán a férfi elé lépek.
-Kövesse a fényt a szemével... - Utasítom, majd a szemeire világítok, ellenőrizve ezzel is az esetleges agyrázkódást, ám arra utaló jeleket nem sikerül találnom.
-Megengedi? - Kezem megindul a felé a karja felé, amivel görcsösen szorítja a -feltételezem- sérült kezét. Erőszak mentesen, egészen finoman, követelőző mozdulatok nélkül kezdem el karját lehúzni a másikról. Ha ez sikerül, akkor nem jutottunk egyenlőre előrébb. Ez a dzseki csak akadályoz és az is kezd kétségbe ejteni, hogy orvos az sehol.
Ujjammal felmutatok -jelezve, hogy egy kis türelmet kérek-, aztán tárcsázom a számot, ami a recepcióra irányít át, ám nem kapok kézhez túl bizakodó híreket.
-Le kellene venni azt a kabátot. - Fordulok vissza Gareth felé, majd elkezdem -persze csak ha igényli a segítségem-, apró mozdulatokkal lesegíteni róla a feleslegessé vált ruhadarabot.
-Mióta motorozik? - Vált át hangom pillanatok alatt csevegő fekvésűbe, terelve ezzel is a gondolatait.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Gareth on Szer. Nov. 16, 2011 10:21 am

Ránézésre is rutinos nővérnek tűnik, ez legalább valami. Tulajdonképpen nem is bánja, hogy elsőre nem orvost kapott, eddigi tapasztalatai alapján velük úgyis nehezebben tud szót érteni. Az meg eddig fel se tűnt neki, hogy a lány hallókészüléket visel. Talán, ha nem a saját bajával van elfoglalva, hamarabb feltűnt volna neki, de hát amúgy sem tartozik számára a fül azon testrészek közé, amit egy nőn először megnéz. Ha korábban észrevette volna ezt, bizonyára alapjában lassabban és hangosabban beszélt volna, mint az emberek többsége, ha egy nagyothallóval találkoznak. De úgy tűnik, amit eddig mondott, az megértette, hát igyekszik nem áttérni erre a sztereotip viselkedésre.
A nyilvánvaló megállapításra meg elmosolyodik, nem azzal a kifejezett gúnyos mosollyal, de azért nem is kedvesen. Hiszen mi másért lenne motoros szerkóban? Magában meg is állapítja, hogy Adaline meg bizonyára nem.
- Jól sejti. És igen, csak a karom. Nem, nincs semmi más, nem ütöttem be a fejem.
Adja a negatív válaszokat. Nem először esett motorral, bár először vesz kórházi segítséget igénybe emiatt. Minden esetre ezeket a kérdéseket már megkapta párszor másoktól is.
Majd a nővér el is kezdi a vizsgálatot, azzal a kedves kis lámpával. Az utasítást maradéktalanul teljesíti, csak az elején hunyorog kicsit az éles fénytől. Már éppen kezdené újra látni a lányt a fehér foltok helyett, mikor az a kezét szedné le a karjáról. Persze, végtelenül udvariasan és finoman, hát ezek után mondaná azt, hogy nem engedi? Dehogy, sőt egyelőre szeme se rezdül, mert ennyitől még nem is fáj igazán jobban, mint eddig. Hogy akkor meg miért szorongatta? Na, ezt ő maga sem tudja. Aztán kis intermezzo következik, minden eredmény nélkül, orvos nem jutott hozzá ezzel közelebb. Az igazat megvallva, egyelőre nem bánja. Főleg, hogy vetkőznie kell, ami összehasonlíthatatlanul kellemesebb egy fiatal, csinos nőszemély társaságában, mint netán egy ötvenes, mogorva férfiéban. Bár ez nem jelenti azt, hogy ezúttal szívesen megszabadul a dzsekitől, odáig még oké, hogy cipzár le, patent ki, bal kézzel kibújás, idáig minden megy, mint a karikacsapás, ellenben a jobbját kiszabadítani egyedül talán nem is tudná, így igénybe veszi Adaline segítségét, így is csillagokat lát, de igyekszik nem eljátszani a hattyú halálát. Habár szíve szerint azt mondaná magáról, hogy igen is jól viseli a fájdalmat, a valóság most nem ezt mutatja, bár igazi hősként tűrve alig-alig sziszeg. Ezúttal kivételes szerencse, hogy rövid ujjú pólót vett fel alá, és a sebe alatta van, mert még egy réteget már nem biztos, hogy hajlandó lenne levenni ezek után. A kérdésre nem is hajlandó válaszolni a procedúra végéig, bár értékelendő, hogy a nővér annyira empatikus, hogy a figyelmét is terelné.
- Lassan 11 éve... nem ma kezdtem minden esetre.
Ezek után viszont saját maga is szemrevételezheti Adaline-nal együtt azt a drágaságot, amiért ide vette útját. Felkarján jó 7-8 cm-es, ferdén belülről kifele futó, egész szabályos szélű seb, mely nagyon felületesen az izmot is érintheti, és most, hogy meg lett bolygatva, kicsit ismét vérezni kezd, de azért nem olyan vészes. Minden esetre rossz emlékeket ébreszt benne, ezért nem nézi sokáig, erre ott van a másik karja, azon a gyógyult hegeken kívül legalább nincs semmi más.
avatar
Gareth
Boszorka
Boszorka

Titulus : A bosszúálló
Kor : 34

Hozzászólások száma : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

5 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.