Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Központi Kórház

6 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Go down

Központi Kórház

Témanyitás  Vienne on Szomb. Okt. 31, 2009 10:59 pm

First topic message reminder :

San Francisco legfelszereltebb kórháza, szakképzett orvosokkal és nővérekkel, valamint mentőautó és mentőhelikopter állomással is felszerelve.

avatar
Vienne
Admin - Boszorka
Admin - Boszorka

Titulus : A Vadász
Kor : 35

Hozzászólások száma : 1781

http://viennemoore.tumblr.com/

Vissza az elejére Go down


Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Csüt. Nov. 17, 2011 5:43 am

Nem túlságosan szívmelengettető a tény, hogy egyetlen egy orvosunknak sincs jelen pillanatban annyi kis szabadideje, hogy idejöjjön és felmérje a károkat, amit ez a szerencsétlen férfi elszenvedett. Attól, mert még ő nem érzi annak jelét, előfordulhat, hogy szenvedett valami komolyabb sérülést is, aminek a tünetei esetlegesen csak később fognak megmutatkozni, aztán ki tudja? Lehet, hogy akkor már késő lenne. És itt most nem kifejezetten látható, külsősérülésekről van szó első sorban. Nekem meg mivel nincs röntgen szemem és csak egy nővér vagyok -tehát komolyabb vizsgálatokat nem végezhetek el rajta, nem is tudnék-, ezért érthető, ha nem szűröm ki a többi problémát, feltéve, ha egy kéz sérülésen kívül van még más baja is. Csak bízni tudok benne, hogy nincs, ugyanis egyedül túl sokat nem tudnék tenni egy kötésen, alapos fertőtlenítésen és egy esetleges varráson kívül.
-Igen. Valóban nincsenek agyrázkódásra utaló jelek. Ez jó. - Teszem le a kis lámpácskát és mikor felnézek, bizakodva, kedvesen rámosolygok, jelezvén hogy nem kell aggódnia, bár, számomra nem tűnik egy szívbajoskodó embernek. Következő lépés a kabáttól való megszabadulása, amiben természetesen bőségesen és alaposan odafigyelve segítem. A jobb kezének a kisegítése marad utoljára. Ezek szerint azzal lehetnek a gondok. Na, legalább már ezt is tudom!
A kabát végezetül csak-csak lekerül róla. Félre is teszem azt. Hát, akkor lássuk a medvét!
Éppen, hogy csak a sebre irányítom a tekintetem, máris -akaratlanul is- egy ferde vonallá szűkülnek össze az ajkaim, jelezve, hogy nem túl bizakodó a helyzet.
Máris gumikesztyűt ragadok -bár nem igazán megy olyan rutinosan a felvétele, mint ahogy a képzett orvosoknak is, de végül csak-csak sikerül belebújtatnom a kezeimet-, és közelebb hajolva, alaposabban is felmérem a helyzetet, a sérülés körül finoman megtapogatva a karját.
-És versenyezni is szokott vagy azért verseny és sportszerűen nem foglalkozik a dologgal? - Jogos a kérdés ha már tizenegy éve foglalkozik a motorokkal. Elvégre, bármi megtörténhet. Közben természetesen nem csak a szám jár, hanem a kezem is.
Figyelmemet azonban nem tudják elkerülni a másik kezén is éktelenkedő, beforrt hegek.
-Ezeket hogyan szerezte? - Pillantok fel rá, aztán a válaszra várva, a következő pillanatokban már a fiókokban kezdek el keresgélni kötszerek és az ellátáshoz szükséges dolgok után.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Gareth on Csüt. Nov. 17, 2011 9:31 am

Valóban nem gondolja magáról, hogy olyan súlyos eset lenne, hiszen teljesen jól van, a karját leszámítva, talán csak egy-két horzsolást szerzett be. Arra is csak egyetértően bólogat, amit Adaline mond. Nem nagy szakértője az agyrázkódásnak, de minden esetre megnyugtató, hogy ilyesmiben szakvélemény szerint se szenved, bár nem is feltételezte. Neki ennyi bőven elég.
A mosoly értékelendő, vérbeli nővérrel van dolga, aki nem csak a betegséggel, de a beteggel is törődik, kifejezetten szerencsésnek kezdi érezni magát, hogy a lányt fogta ki. Bár valóban nem igényli az ilyesfajta törődést, de azért az ilyesmi mindig könnyíteni tud a helyzeten.
Nem valami bizakodó viszont az a grimasz, amit a sebe láttán vág a lány. Azért minden reménye még nem foszlott szét, hogy nem is olyan súlyos ez az egész, csak kicsit megingott ezen hitében. De még csak most következik a kellemes része a dolgoknak, a nővér nem csak szemrevételez, hanem cselekszik is, éljen. Hányadjára is merül fel benne, hogy miért kellett ezt az utat választania? ~ De hát ez a dolga... ~ kicsit rá kell koncentrálnia, hogy ne rántsa ki karját Adaline kezei közül, de azért ennyi még megy. Mert bármennyire is szándékszik finomnak lenni, számára nem ez jön át. De talán ha a kérdéssel foglalkozik ehelyett, akkor könnyebben fogja viselni az egész tortúrát.
- Nem, pusztán kikapcsolódás céljából és praktikumból ülök nyeregbe, mert motorral gyakorlatilag lehetetlen elkésni, bármilyen is a forgalom.
Igaz, a száguldás érzése volt az egyik fő oka, hogy annak idején megtanult motorozni, de hogy életvitelszerűen tegye ezt, az azért soha nem merült fel benne.
A következő kérdésre úgy fordítja balját, hogy se ő, és feltehetően így a lány se láthassa az alkarján hosszában, csuklójától szinte könyökhajlatáig végigfutó, kicsit összetartó, de eléggé szabályos hegeket. Na igen, ezért szeret inkább hosszú ujjú felsőkben lenni, mert túl exponált helyen vannak, másképp nem nagyon tudja elrejteni a saját maga okozta nyomokat. Nem is válaszol egy ideig, mert Adaline-nak sikerült olyanra kérdeznie, amire egyenes választ úgyse fog kapni. Senkinek nem szeret beszélni az esetről, főleg nem egy idegennek, és ki kell találnia egy megfelelően semleges feleletet.
- Mondjuk úgy, hogy... egy korábbi botlásom eredményei.
Ezt aztán értheti a lány úgy, ahogy akarja. De nem hagyja sokáig ezen a rövidke mondaton gondolkozni gondolkozni.
- Nos, mi az ítélet? Megmaradok, vagy netán le kell vágni?
Félig-meddig viccesnek szánja a kérdést, mert hát ki tudja, mihez készül össze a nővér. Minden esetre ez egy sokkal kellemesebb téma most számára.
avatar
Gareth
Boszorka
Boszorka

Titulus : A bosszúálló
Kor : 34

Hozzászólások száma : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Csüt. Nov. 17, 2011 11:03 am

Már-már, majdhogynem orvosi szemekkel nézegetem a mai napon, motorbaleset által szerzett, csúnya és igen csak mély horzsolását, aminek a helyzetén a jelek szerint még a bőrdzseki dörzsölése is csak tovább rontott. Nem is értem, hogy miért számít a motorosoknál alapkövetelménynek a bőrdzseki -már ha egyáltalán annak számít-, hiszen köztudott, hogy ha esel benne, akkor még az is komolyabb bajokat okozhat, ha szerzel egy nyílt sérülést, ami akár el is fertőződhet.
-Az biztos, hogy egyszerűbb mint autóval. Tényleg... kocsija van? Vezet autót? - Újabb, lényegtelen kérdések, ám arra mégis csak jók, hogy valamilyen téma fenn legyen tartva és, hogy ne kelljen a fájdalomra, és a seb "bizalomgerjesztő" látványára gondolnia.
Időközben a seb körüli résznek a nyomogatása is abba marad, amiért gondolom most csak hálát ad Gareth az égnek. Hiába próbálok óvatos és finom lenni,az az érzékeny felületnek teljesen lényegtelen.
Éppen a megfelelő injekciós tű után keresgélek -azért egy tetanusz a fertőzés megelőzése érdekében nem árt-, amikor választ kapok legutóbbi kérdésemre. Gyanakvó tekintettel és összeráncolt szemöldökkel nézek fel a férfira. Vizslató tekintettel fürkészem az arcát, majd tekintetem újra a tűk felé irányul.
-Fog kapni egy tetanusz oltást, mivel a seb oxigénhez jutott. - Ekkor már "szerelem" is össze a megfelelő dolgokkal a fecskendőt, hogy készen álljon a beadásra.
-Ezután pedig kap egy szépséges kötést, alapos ellátással és katona dolog! - Szemléltetem a dolgokat bizakodóan, ugyanilyen hangnemet használva.
-Szóljon ha kezdhetem... - Lépek oda bal válla mellé, közben ameddig választ nem kapok, lefújom a vállát a fertőtlenítővel.
-Ugye nem fél a tűtől? Vannak olyan páciensek, akik rettegnek. Azoktól pedig általában én rettegek. - Kerül egy szórakozott mosoly az arcomra.
-Volt már rá példa, hogy a beteg annyira megijedt egy tűtől, hogy úgy ellökte a kezem, hogy beleszúrtam a saját hasamba a nyugtatót. Hát... mit ne mondjak... rögtön lenyugodtam. - Nem is tudom, hogy miért mondtam el ezt neki. Talán csak azért, hogy tovább csökkentsem a benne kavargó feszültséget.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Gareth on Pént. Nov. 18, 2011 12:52 pm

Hát az tény, hogy a dzseki ebből a szempontból nem jött rosszul, de könyék és válltájt meg van erősítve annyira, hogy egy-egy ilyen esésnél ne szenvedjen komolyabb sérülést el, hiszen ha rosszul esik rájuk, az könnyen töréssel is végződhetne különben. És az ilyen dzsekiket többnyire bőrből készítik, persze van pár, amit különböző szintetikus anyagokból, de ő inkább a bőrt preferálja.
- Van, bár ritkábban használom, mint a motort.
Bólogat, és most, hogy Adaline felhagyott a seb közelebbi megismerésével, bizony máris összehasonlíthatatlanul jobb. Bár érzi még, de ez azért semmi ahhoz képest, amit eddig el kellett szenvednie.
Aztán a nővér újfent keresgél valamit, legalább nem néz rá, miközben válaszol, csak utána. Bár az a tekintet eléggé zavaró, meg se próbálja állni, ilyenkor sokkal érdekesebb a berendezés, meg mondjuk, hogy mit tart a kezében... tűt. Az üres, semmitmondó arckifejezést meg kifejezetten ilyen és ehhez hasonló helyzetekre tartogatja, bár nem biztos benne, hogy teljes mértékben sikerül ezt produkálnia. ~ Vajon ennyi elég is volt neki, hogy rájöjjön? Végül is találkozhatott bőven hasonlókkal... ~ De jobb nem tudni, hogy mit gondolhat, és egészen addig rá sem nézni, amíg újfent meg nem szólal.
- Ööö... rendben.
Bólint rá a tetanuszra. Ha jól emlékszik, gyerekkorában is volt egy-két eset, mikor ilyesmiben részesítették egy-egy nagyobb sérülés után. Ráadásul, hogy megússza ennyivel, remek. Csak egy kötés, akkor néhány nap, és jobb lesz, mint újkorában a karja.
- Tőlem kezdheti.
Először nem érti, mi ez a nagy rákészülés egy injekcióra, de aztán megkapja a magyarázatot. Vicces kis történet, el is vigyorodik rajta. Bizonyára Adaline akkor nem érezte annak, de hát így mesélve...
- Nem semmi, milyen emberekkel találkozhatott akkor eddig. Gondolom, nem könnyű itt dolgozni... de az eset után legalább egy jót pihenhetett, és benyugtatózva még csak mérges se lehetett nagyon a betegre.
Vele ebből a szempontból szerencséje van Adaline-nak, semmi baja nincs az injekciókkal, persze ő sem szereti, de hát van ennél sokkal rosszabb is.
avatar
Gareth
Boszorka
Boszorka

Titulus : A bosszúálló
Kor : 34

Hozzászólások száma : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Szomb. Nov. 19, 2011 3:43 am

Nagyokat bólogatok, amikor azt mondja, hogy van autója, de nem használja olyan sűrűn, mint a motorját. Érthető, hiszen ahogy ő is mondta, a motorral szinte lehetetlen dugóba kerülni és a száguldás is lényegesebben jobban, kényelmesebben élvezhető vele, mint egy fedett autóban, amit ezer meg egy dolog korlátol.
Mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen amikor a motoron ülsz, fesztelen vagy, száguldasz az úton, a hajad pedig szabadon lobog az arcodba csapó széltől. Azt hiszem, hogy a szabadság érzet is valami ahhoz hasonló lehet. Egyre jobban érdekelnek ezek a járgányok...
-Gondolom akkor dolgozni is motorral jár. - Vonom le az egyértelmű következtetést, bár azt nem tudom, hogy miből következtetek arra, hogy dolgozik is, bár a mai világban egy motor és autó eltartásához muszáj az embernek valahonnan pénzt szereznie, Gareth pedig nem néz ki úgy, mint egy munka nélküli, lezüllött narkós, aki a fekete munkájából és piszkos ügyeiből él. Elég sok ilyen beteget hoznak be ide. Élből felismerem az ilyen fajtákat.
Az injekció beadása előtt azért még szólok neki, hogy jelezze ha készen áll. Túl nagy a sürgés-forgás most az osztályon ahhoz, hogy egy injekció miatt megengedhessek magamnak akárcsak egy óra alvást is. Nem járhatok úgy, ahogy már számtalanszor máskor is!
-Egy picike szúrást fog most érezni... - Mintha legalábbis nem tudná , hogy mire számíthat. Istenem, tényleg hulla vagyok! Benyomom a vállába a tűt, befecskendezem az oltóanyagot, aztán finoman kihúzom a tűt és egy kis pamacsot nyomok rá a vállára.
-Ezt tartsa itt egy ideig. - Adom át neki a terepet, miközben újból a karján lévő sebé lesz a főszerep.
-Hát... nem könnyű meló, de ha fordítottam volna annak idején egy kis figyelmet a tanulásra, akkor most nem itt lennék. Maga mit dolgozik? - Pillantok fel az arcára, amolyan "beletörődöm" mosollyal.
-Hmm... mit is kéne csinálni ezzel a kis szépséggel? - Elgondolkodva tekintek vissza a karjára.
-Szerzett már bármilyen más sérülést motorozás közben? - Kérdezősködöm, közben elkezdem betadinoldattal kenni a sebének a szélét.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Gareth on Szomb. Nov. 19, 2011 5:52 am

- Igen, főleg azzal. Ez majdnem egy életforma... még ha nem is életbiztosítás, de ha egyszer rákapott az ízére, nem igen lehet leszokni róla.
Bólint is a megjegyzésre, aki egyszer motorra ül, utána nem szívesen cseréli le még ideiglenesen se négykerekűre. Az autót inkább csak szükség esetén használja.
Majd jön is végre a beígért injekció, nem kellemes, de inkább még ilyenből viselne el egy-kettőt, mint hogy a sebével kelljen még foglalkozni. Bár feltételezi, ez nem választás kérdése. A pamacsot engedelmesen vállához szorítja, ha eléri, inkább baljával.
- Annak idején? Nem tűnik olyan öregnek, hogy ne tudjam iskolapadban elképzelni. És hol lenne ehelyett?
Kíváncsiskodik akkor már ő is, mielőtt válaszolna egy mosoly kíséretében.
- Jelenleg elsősorban zeneszerzéssel foglalkozok.
Hát igen, jelenleg a zene világának csak ezen kis szegmensére koncentrál, de a többi része sincs túl messze tőle, nem csak megírni, de játszani is szereti. Talán első pillantásra nem tűnik annak a tipikus művész-alkatnak, de belül igen csak az.
A kedves kis megjegyzésre ő is ismét a karjára pillant. A szépségről neki valahogy más fogalmai vannak, de hát ő nem is az egészségügyben dolgozik. Legszívesebben meg azt mondaná, bármit, csak ne fájjon. De ilyen égő kijelentést azért mégse fog tenni, annál azért nagyképűbb, hát szó nélkül hagyja.
- Hát, volt már néhány... - kis szünetet tart, mert megint egy nem túl kellemes résznél tartanak. Oké, hogy nem a sebében tapicskol a nővér, de ez már túl közel van hozzá, hogy rezzenéstelen arccal tűrje. ~ Miért van az, hogy az esés fele ennyire se fájt? Francba, ha nem vérzik annyira, el se jöttem volna... ~
- De általában csak horzsolások, eddig mindig szerencsésen megúsztam...
Arról nem beszélve, hogy igaz azok is irdatlanul tudtak fájni, könnyen meg tudta oldani, hogy ez a fájdalom ne tartson túl sokáig. Talán most is megtehette volna, utólag ez lett volna az okosabb választás, csak mindig túl óvatos akar lenni.
avatar
Gareth
Boszorka
Boszorka

Titulus : A bosszúálló
Kor : 34

Hozzászólások száma : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Szomb. Nov. 19, 2011 1:02 pm

A tetanusz beadása gyorsan és zökkenőmentesen megtörténik. Szerencsére Garethnál nem kellett egy pillanatra sem azon aggodalmaskodnom, hogy hirtelen valamiféle rohamot kap, esetleg rájön arra, hogy ő retteg a tűtől és egyszerűen csak belém állítja azt a tűt.
-A gyerekosztályon azért, hogy ilyen hősiesen kibírják a gyerekek az injekciót, általában nyalókát vagy matricát kapnak. Én mivel kedveskedhetnék? - Furcsán hangzik, ám számomra semmiféle törvénybe ütközőt, esetleg helytelen dolgot nem érzek benne. Lehet, hogy az ő esetében is marad a matricás és nyalókás megoldás? Mindegy! Elvégre azokat is elég könnyedén be lehet szerezni innen onnan. Főleg ha az ember a gyermekrészlegre téved.
-Érettségi után már csak egy OKJ-s képzéshez volt agyam és energiám. - Vonom meg a vállam komoly arckifejezéssel, közben le sem vége a tekintetemet a karjáról, amit éppen ezekben a pillanatokban kenek át alaposan betadinnal.
-Amikor kicsi voltam mindig olyan elképzeléseim voltak, hogy fodrász, énekesnő, táncos, anyuka. Tudja, hogy milyenek a pöttöm kislányok... - Ahogy elmélázok az akkori terveimen, akaratlanul is egy nosztalgiázó mosoly ül ki az arcomra.
-Aztán később, mikor már az egészségügyben dolgoztam, rájöttem arra, hogy ez egyáltalán nem a megfelelő hely a számomra. Később fedeztem csak fel azt a csöppnyi kis kreativitást magamban, ami ösztönzött volna a rendezvényszervezői szakma irányába. - Sóhajtok fel kissé mélabúsan. Egy géz lapocskát rakok a sebre.
-Nem szeretném legközelebb ilyenek miatt itt látni. - Mondom egy cseppet dorgálóan, ám amikor felpillantok a szemeibe, láthatja ajkaim szélében a bujkáló mosolyt.
-Ha már itt tartunk... mit mondott? Mit dolgozik? Jaj, nem... már mondta, el nézést! - Kapok a fejemhez a hirtelen felismeréstől. Tényleg nem ártana, ha már leváltana lassan valaki.
-Milyen zenéket ír? Játszik hangszeren? Mindig is szerettem volna beszélgetni egy zenésszel. Annyi kérdést fel lehet tenni nekik. - Érdeklődöm, közben megkezdem a kötözést.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Gareth on Szomb. Nov. 19, 2011 11:44 pm

Nem tudja megállni vigyorgás nélkül ezt a megjegyzést, ami nála felér egy felhívással keringőre. Bár tényleg jófiúként viselkedett eddig, de hogy máris ennyit érdemelne érte? Mondjuk nem bánja.
- Nos, el kell ismernem, hogy a matrica és a nyalóka is nagyon csábítóan hangzik, nem is tudok dönteni a kettő között... de ebben segíthetne, mondjuk a közeljövőben, egy kávé mellett. Ehhez viszont elegendő lenne a telefonszámát megadni, és akkor még a gyerekosztályra sem kell átmennie.
Közben a vigyorgása afféle ellenállhatatlan-magabiztos mosolyra vált, hát igen, ez az amit nem hagyhatott ki, ha már megadta neki a lehetőséget Adaline. Ő meg él is vele, végül is Adaline igencsak kellemes látvány a szemnek, és amúgy sincs még túl sok ismerőse, főleg a csinosabbik féléből itt.
- Értem...
Azért ez a sebkezelés le tudja törölni az arcáról is a mosolyt, de ahogy Ada arca megváltozik a kis elmerengése közben, valahogy kimegy a fejéből, hogy éppen "kínozzák", és főleg az utolsó mondatra egészen ellágyul a tekintete. ~ Francba, mennyire hiányzik... de már csak egy-két hét, remélem. ~
- Hogyne tudnám...
Hát igen, egy aprócska hercegnő apukájaként tisztában van vele, hogy ebben a korban még semmi sem lehetetlen, a valóság még nem szab gátat a gyermeki fantáziának... na, éppenséggel ezt se gondolta volna, hogy pont itt jön elő a szentimentális énje, amin azért igyekszik hamar úrrá lenni, ebben lényegében segít Adaline további mondókája, na meg, hogy még nincs készen a dolgával.
- És nem gondolt még arra, hogy akkor itt hagyja ezt az egészet? Vagy még bírja így is?
Szerinte legalábbis ez az egyik olyan szakmák egyike, amit szívvel-lélekkel lehet csak csinálni, és kibírni is. Majd jön az a kedves-szidalmazás, amire csibészesen elmosolyodik.
- Igenis! Garantálom, hogy többet ilyesmi miatt nem fogom ide betenni a lábam.
Nem esik nehezére ezt ígérni, végül is már korábban eldöntötte, hogy ilyen ballépést nem fog többet elkövetni. Bár el kell ismernie, hogy ebben a rosszban azért van valami jó is, mert az ilyen ellátásért szinte már megéri az a temérdek összeg, amit a biztosításáért fizet. Még ha Adaline most arról is tanúbizonyságot tett, hogy szétszórt is tud lenni. De addig, amíg ez csak a szavakban nyilvánul meg, inkább csak a lány bájához tesz hozzá.
- Semmi gond. Gondolom, elég hosszú lehetett eddig is a napja.
Nem lőhet ezzel nagyon mellé, már ha csak arra gondol vissza, hogy mennyien vártak odakint. Van egy olyan megérzése, hogy az a rengeteg ember nem az ő érkezése előtt öt perccel gyűlt fel.
- Többfélét... bár utóbbi időben főleg klasszikusra és rock-ra korlátozódik a tevékenységem, de azt hiszem, nincs olyan műfaj, amit visszautasítanék, ha van hozzá ihletem. És igen, a zeneszerzéshez meglehetősen hasznos, ha játszik az ember valamin... én elsősorban zongorán és szintetizátoron, de a gitárhoz is értek valamennyire. Bár egy időben az ének volt az első számú.
Válaszol ezúttal elég bő szavúan, van, amiről ő is tudna órákat beszélni, főleg hogy most már látja a dolgok végét, minek után Adaline nekiállt a kötözésnek.
- Na, nem is tudtam, hogy ilyen érdekes fajba tartozok. De szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, igaz, talán ennél kellemesebb körülmények között jobb lenne, és olyankor, amikor nem rabolom az idejét a dumámmal. Mondjuk egy előbb említett kávé mellett valamikor?
avatar
Gareth
Boszorka
Boszorka

Titulus : A bosszúálló
Kor : 34

Hozzászólások száma : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Júlia on Hétf. Nov. 21, 2011 6:11 am

Jess

Igen, megígértem magamnak is, meg másnak is, hogy eljövök ma erre a megbeszélésre. Ha szerencsém van, lesz fix munkám, de lehet, hogy mégsem. Az öltözékem a szokásos, hozzám illő, összevisszaság, persze ízlésesen összeválogatva, egy olyan külsőre, ami tuti biztosra megnevetteti a gyerekeket. De hát ez a foglalkozásom is, nemde?
Most éppen valamilyen Jessicát kell keresnem, legalábbis ezt tudtam meg a recepciónál, ahol a hölgy kedvesen útbaigazított. Már csoszogok is felfelé, bár megmondom, hogy ki nem állhatom a kötelező magassarkút, amit most hordanom kell, szóval legszívesebben az ablakon repülne ki, és cserélném le valami sokkal kényelmesebbre, de nem lehet. Sétálok, sétálok, na meg egy kis dombra lecsücsülök... Jajj dehogyis, nem kell ám ezt elhinni, szóval sétálok, és talán túl hamar, de elérem azt az ajtót, amit keresek. Jessica Wilson, ha jól olvasom. Két koppanás, aztán pedig a részemről várakozás...
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Kedd Nov. 22, 2011 6:44 am

Gareth

Kezének szorgalmas és alapos kötözgetése közben néha-néha felsandítok rá és mikor látom kiszélesedő vigyorát, nem tehetek róla, én is elmosolyodom.
Néha tényleg hihetetlen emberekkel terel egy vágányra a sors. Már lassan döntésképtelen vagyok abban, hogy ez mégis a hasznomra válik-e, avagy sem. Eddig általában soha nem okoztak csalódást. Szerintem most sem kell fölöslegesen rettegnem.
Egy kósza, a hajgumi alól kiszabadult hajtincset néha a fülem mögé gyűrök, hogy ne zavarjon a munkámban. A kávé meghívásra azonban pillanatok alatt felkapom a fejem és hirtelen félbeszakítom azt, amit eddig is csináltam.
-Kávé meghívás, telefonszám csere. Ha naiv és hiú lennék, most azt hinném, hogy jobban meg akar ismerni és nem csak úgy akar a későbbiekben emlékezni rám, mint egy táskás szemű, fáradt nővérre a balesetiről, aki elég amatőren látta el a sérülését. – Emelem fel a fejem és pillantok rá kérdő arckifejezéssel, félig felvont szemöldökkel, majd egy mosoly és visszatérek előző tetteimhez és tovább tekerem az anyagot a karján.
-Ha szabad ilyen személyeset is kérdeznem… van gyereke? – Teszem fel végül a kíváncsiskodó, mégis visszafogott hangnemben megejtett kérdést. Nem akarok tolakodónak és a magánéletében áskálódónak tűnni. Tényleg csak a kíváncsiság az, ami hajt előre a válasz érdekében. Nekem is lett volna lehetőségem arra, hogy dajkáljak egy csöpp kis babát és szerető anyaként neveljem fel, de elszúrtam. Nem voltam elég óvatos és elővigyázatos, ezért pedig megfizettem.
Egy pillanatra magukkal ragadnak ezek a kíméletlen gondolatok, amik csak újabb és újabb bűntudatot ébresztenek bennem. Gondterhelten felsóhajtok, majd végig simítom a karján a kézfejétől könyökéig végig futó kötést végezetül rövidebb keresgélés után egy kis orvosi kapcsot is találok, amivel rögzítem a kötést és megakadályozom a lecsavarodástól.
-Igazából, már túlságosan is hozzászoktam a bejáráshoz, a nyüzsgéshez. Ha most itt hagynám ezt a helyet tuti, hogy borzasztó nehéz lenne hamar új állást találni. – Vonom meg a vállam.
-Egyedül élek. Még magamat is nehéz ennyi fizetésből eltartani. Mi lenne akkor, ha még ez az állás se lenne? – Mosolyodom el, amiből csak egy fintort sikerül kreálnom, de legalább a szándék megvolt.
-Inkább csak pörgős. Nem tudom, hogy mi van ma az emberekkel, de össze-vissza kell kapkodnunk. Azt sem tudjuk, hogy hol áll a fejünk. Másnap reggel hatig bent vagyok. Ügyeletes leszek. – Mondom könnyedén. Nincs ebben semmi új. Már a szervezetem is tökéletesen hozzászokott és szinte teljesen átprogramozódott. Ezért is nehéz, ha kapok egy-két nap szabit és nem tudom, hogy mikor lenne a legideálisabb aludni egyet.
-Akkor gondolom, saját szerzeményei is vannak. Szokott velük fellépni valahol, vagy csak úgy magának írogat és játszik? – Kérdezem, mert érdekel és, mert nem akarom, hogy hosszabb ideig lógjunk az én munkámon. Kínos azt a témát vesézgetni, nem is szeretem.
-Oké, kávé és süti. – Mosolyom huncut, mégis a maga módján visszafogott.
-Azt hiszem, hogy meg is volnánk. Nem szoros? – Érdeklődöm ezennel „orvosi” szemmel, miközben a nővércsipogóm is megszólal a köpenyem zsebében.
-Riasztás van a sürgősségiről. – Biggyesztem félre a számat. Még szerencse, hogy időben végeztem. Arra viszont még szorítok magamnak egy kis időt, hogy az egyik fiókból előkapjak egy papírt és tollat és felírjam neki a számom.
-Hívjon, ha ráér. – Ezt még a lelkére kötöm, a következő pillanatban pedig futólépésben tűnők el az ajtó mögött.

//Köszöntem! ^^ a kávét pedig várom a sütivel együtt Wink Very Happy //
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Gareth on Szer. Nov. 23, 2011 10:53 am

Adaline

Elsőre úgy tűnik, sikerül meglepnie a nővérkét, de azért meg nem döbben. A reakciója meg kifejezetten aranyos, főleg hogy a végén még mosolyog is.
- A naivitás kifejezetten jól állna önnek. És szerintem cseppet sem amatőr, abban én most nagyobb szakértő vagyok. Bátran ki merem jelenteni, hogy nekem, mint hivatásos amatőrnek, fele ilyen jól se menne.
Elég kézenfekvőek a válaszai, de hát tulajdonképpen ezt tartja az igazságnak.És hátha javít az esélyein. Igaz, nincs összehasonlítási alapja, hogy vajon milyen lehet az ennél profibb ellátás, de amíg ez is tökéletesen elég, nem is kíváncsi rá.
Tényleg kicsit személyes a kérdés, de a megnyilvánulása után nem csoda, hogy felmerült Adaline-ban. Alapvetően a lányáról is ódákat tudna zengeni, és most is szinte már veszi a mély levegőt, mielőtt belekezdene,de ekkor jön az a gondterhelt sóhaj.
- Van, egy lassan hat éves kislány.
Mondja végül röviden, nem tudja mi okozhatta az a pillanatnyi, átfutó árnyat Adaline arcán, csak hogy gyermekkel kapcsolatos ez a valami. De rákérdezni nem fog, mert az lenne igazán az áskálódás.
Jó néhány dolgot megtudhatott Ada-ról ebből a pár mondatból. Kicsit úgy hangzik, mint aki feladta az álmait, vágyait, és beletörődött a sorsába. De hát ez a lány dolga, nem az övé, így csak bólint az elhangzottakra, még ha nem is ért velük teljesen egyet.
- Reggel hatig? Nem semmi, ebben a zűrzavarban...
Hát igen, az egy dolog, hogy éjszaka alvás nélkül, de hogy közben egy percre se fog unatkozni, az már kihívás. Ráadásul végig észnél kell lenni eközben. Még ha Ada-nak ez rutin is, akkor is elismerendő teljesítmény.
- Van egy jó pár. Egy időben csak magamnak, azaz a bandámnak írogattam, és másoknak játszottam. Mostanság főleg másoknak írogatok, és ők játsszák azt.
Válaszol hasonló stílusban, mint amilyen a kérdés is volt, nem azért, hogy kifigurázza a lányt, hanem mert jópofának tartja, hogy így sikerült kérdeznie, kicsit érdekesen.
Aztán végül Adaline beadja a derekát, az első kitérés után már azt hitte, annyiban is marad, de mégse. És az a kísérő mosoly...
- Jól van, sütit is garantálom.
Szélesedik a vigyora, közben meg szemügyre veszi akkor már azt a kötést. Nem, mintha szemmértékkel akarná megállapítani a szorosságát, ahhoz inkább egy kicsit megmozgatja, és elégedetten konstatálja, hogy nem az.
- Nem, pont tökéletes.
Éppen csak kimondja, mikor megszólal a csipogó Adaline zsebében, hívják... milyen kár. De szerencsére nem felejti el a számát, mielőtt még kiviharzana, a kezébe nyomja papíron.
- Fogom. És köszönöm.
Aztán a nővér már el is tűnt, ez nem az a hely, ahol ráérnek csevegni. A papír a nadrágzsebébe kerül, dzsekijét inkább nem veszi fel, most amúgy se menne egykönnyen, meg hogy nézne ki már a szakadt ujjával, inkább csak a bal vállára veti, úgy indul ő is kifelé, bár szerencsésebb, mert ő haza mehet.

//Viszont én is. És nem fog egyik sem elmaradni Very Happy //
avatar
Gareth
Boszorka
Boszorka

Titulus : A bosszúálló
Kor : 34

Hozzászólások száma : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Jessica Wilson on Szomb. Dec. 03, 2011 12:13 am

[J&J]

*Ki se látok a munkából, s máskor ezen morognék, de ma valahogy nem. Szinte sugárzok, legalábbis a portás ezt jegyezte meg. Az asszisztensem pedig pironkodva köszönt reggel, én meg hasonlóan fülig vörösödhettem. Nyilván kissé... hangosak voltunk Dantéval tegnap este, mikor bejött értem és kissé elszabadultak az indulatok. Soha többet itt, ígérem, de egyszer mindent ki kell próbálni, nem igaz?
A kopogás ébreszt fel visszarévedő gondolataim közül. Egyébként csinos szoknyát, blúzt és harisnyát viselek, felette pedig orvosi köpenyt, nem összegombolva. Hajam fiatalos kontyba fogva, hangom üde, ahogy kiszólok:*
- Tessék! *és ha nyílik az ajtó, látom, hogy ismeretlen az illető. Olyat pedig csak egyet vártam mára:*
- Mrs. Brightmoore? Igazán örvendek! *mosolyodom el és megkerülve az asztalt lépek felé üdvözlőn.*
avatar
Jessica Wilson
Boszorka
Boszorka

Titulus : Fényhozó
Kor : 33

Hozzászólások száma : 71

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Júlia on Vas. Dec. 04, 2011 3:08 am

Jessica

*Hát igen, nem mondhatom, hogy orvosi öltözékem van, de azért normálisan vagyok felöltözve. Fekete-fehér, néhány színes folttal, legyűrögetni meg lusta vagyok, amikor engedélyt kapok a behívásra. Belépek, arcomon vidámság, a szokásos, és még két puszit is nyomnék Jessica arcára, de azért ezt nem teszem, lévén mégiscsak egy munka múlik ezen. Szemüvegem félrecsúszottan, így sétálok oda az asztalhoz, és nyújtom a kezem az üdvözlésére.*
- Igen, Ön pedig, ha nem tévedek, akkor Ms. Wilson, nemdebár?
*Na ez az értelmiségi dolog ám, hogy ki van írva az ajtóra, hogy kit találok odabent, de nekem vissza kell kérdezni. Viszont nem kertelek, hanem máris a tárgyra térek, ahogy szokásom.*
- Az állás miatt jöttem, ahogy azt megbeszéltük telefonon, szóval, ha nem bánja, beszélhetünk rögtön erről?
*A hangom kicsit bocsánatkérő, de mégis udvarias, és nyomulós, ahogy mondani szokták, de nem követelőző, csak olyan én stílusban tárgyaló. Ha munkáról van szó, akkor nem igazán ismerek humort, csak ha a gyerekek felvidításáról kell gondoskodni. Az mindig ment. Egy eperszínű tincs, vagy egy zöld, ez összenéző szempár, egy lüke fej, bármi. Nemesen egyszerű felvidítani a piciket. De most nem ezért vagyok itt. Vagyis igen, de most nem ez a feladat, hanem az, hogy sikerrel járjak, és lehetőleg el tudjak helyezkedni.*
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Anne on Kedd Dec. 20, 2011 2:03 am

Milo írta :
A San Franciscoi kórházba általában több száz beteg is megfordulhat naponta és ezek csak azok akik képesek saját lábukon is távozni. Ezen a napon azonban a forgalom szokatlanul élénknek bizonyult mint ha a hallotta napja környékén sokkal gyakoribbak lennének, a kisebb -nagyobb balesetek és katasztrófák. Ilyenkor eltolódnak és összemosódnak a műszakok, mivel még karbantartókra is sokkal több munka hárul. Milo szerencsére mára már végzett és csak szolidaritásból maradt bent egy-két órácskával tovább hogy ne nézzék ki maguk közül annyira a többiek. Rendszer gazdaként ugyan is lényegesen többet keresett mint a legtöbb ápoló vagy karbantartó és ezt tetőzte a ténylegesen nyolcórás munkaidő. Hiába próbált barátkozni az orvosokkal is, az ő részükről még nagyobb lenézést tapasztalt Pedig első éves orvostan hallgató, aki egy napon ha minden jól megy maga is közéjük fog tartozni. *
~ Végre, vége ennek a napnak is és mehetek haza.. Nem mint ha otthon sokkal jobb lenne, hiszen senki se vár oda haza, de csak jobban érzem ott magamat. Amúgy se érzem úgy hogy ez a rendszer gazdaság nekem való lenne. Egyébb dolgom nincsen ugyan mint hogy az orvosok, meg asszisztensek garázdálkodása után gépeket kicsit rendbe szedjem, de nekem éppen ez a nyomasztó tétlenség nem tetszik. A könyvtárba még jó volt ott elüldögéltem a könyvek felett reggeltől akár estig is, de ez itt egészen más. A pénz persze kell hiába lettem teljes tandíjmentes, a lakásomon ott van a hitel, nem terhelhettem a szüleimre az egészet. Az ösztöndíjam szép összeg két félévre több mint a fizetésem egy egész évbe, de arra se lehet apellálni. Kell valami takarékba is meg a kocsi javításra is. Ha visszamennék a könyvtárba nem lenne ilyen lét biztonságom és most nem tudnék se tanítani, se fotózni pedig ezek is hiányoznak. Fura hogy ezt gondolom, de jó volna Mirellával találkozni, mellette legalább érzem hogy van egy kis izgalom az életembe. ~
* Gondolkodik el hosszasan, miközben nagy lépésekben szeli át a kórház folyosóit. Bár a nem rég vett egyénileg szabott öltöny, igen csak jól áll rajta, egyáltalán nem az nők kedvence típus. A magassága ugyan valamivel nagyobb mint az átlag, de szinte természet ellenesen vékony és alig van rajta valamennyi izom. Az arca is átlagos és durva vonású amelyen apó sebhelyek formájában végig lehet követni az utóbbi évek küzdelmeit. Éppen kerülő úton igyekszik a parkoló felé, át az égési osztályon amikor meghallja hogy egy nő magából kikelve ordítozik. Gyorsan arra felé veszi az irányt, és mivel se rendész se ápoló nem volt a környéken aki az ügyeletes orvos válláról a terhet leveheti maga lép közbe. *
- Elnézést hölgyem, megértem hogy kellemetlenül érzi magát de kérem várja ki a sorát. Ellenkező esetben kénytelen leszek rendészt hívni. -
* Mondja hátározottan és saját magát is meglepő magabiztossággal hangjában. Látszik rajta hogy komolyan gondolta amit mondott és véghez is fogja vinni, ha törik ha szakad. *




[ Ezer bocsi a késlekedésért, de esküszöm nyomos érve van, hogy miért nem írtam egészen idáig Rolling Eyes ]

* Már éppen a következő hangsúlyos mondatot szántam az orvosnak, amikor egy jó kivágású, öltönyös fazon lép felém és próbál nyugtatgatni. Első gondolatmenetem az volt, hogy majd őt is jól ledorgálom, de az utolsó szava egy pillanatra meghökkentett. Ekkor más tervvel álltam elő, amivel még ki is húzhatom magam a csávából.*
~ Talán pont jókor jött ez a pasas. Talán ő lenne az őrangyalom? Nem az lehetetlen ! Jason egy hölgyet említett. Kár ! Pedig nem lenne rossz préda. ~
* Futnak át a gondolatok az agyamon egy kacér mosoly kíséretében. Ártatlan képet vágva lépek közelebb az ismeretlen férfihez, majd a fülébe suttogom a következőket. *
- Kérem ne ! Csak szeretném, ha valaki megvizsgálna. Elhiheti nem véletlenül jöttem ide. Ha nem fájna ennyire már réges rég a pihe puha ágyamban lennék. Talán nem is egyedül. -
* Suttogom az utolsó mondatot a megfelelő hangsúllyal. Hiába valamihez én is értek. Remélhetőleg a megfelelő hatást értem el.*
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Kedd Dec. 20, 2011 5:28 am

* Az előbb meg elkényeztetett libaként nyavalygó lány, Milo feltűnésére meghunyászkodik kissé és taktikát változtat. Hiába veti be azonban szépségét, lesz kedves vagy próbál meg közeledni hozzá ezzel nem ér el semmit, hősünkről mindez teljes lepereg. Először is amikor megpróbál bekerülni a személyes terébe, egy lépéssel hátra lép majd a szavaira se hajlandó többet reagálni, mint egy rosszalló szemöldök felvonást. *
- Nézze, semmi közöm hozzá hogy kivel fekszik ágyba és mikor. Őszintén megmondom nem is érdekel. Arra visszont újfent megkérném hogy várja ki a sorát, és hagyja a kórházi személyzetet dolgozni. Itt mindenkinek fájdalmai vannak, előbb utóbb maga is ellesz látva, nem kivételezhetünk csak legsürgősebb esetekkel. -
* Válaszolja kérlelhetetlenül, még a karját is összefonja előtte hogy kizárjon minden további próbálkozást. A hangja udvarias marad ugyan, de érződik benne egy csöppnyi megvetés is. Hiába más társadalmi környezetből jöttek. Az hogy erről nem tudnak egy más kérdés, ez a fajta ellenségeskedés otthonról hozzák magukkal és többnyire még generációk óta tart. Ráadásnak most Milonak teljesen igaza van, senkinek se lenne szabad így viselkednie. *
~ Tudom hogy jól áll az öltöny, de azért túlzás megpróbálni rám mászni. Esetleg, így próbálna meg előrébb furakodni a sorba? Mit képzel magáról, ez a ... ez a... nőszemély! Az öltözéke, alapján biztosan gazdag, vagy legalábbis jól keres. Ez azonban még nem jogosítja fel arra hogy bárki elé is oda furakodjon. Mindenki más csöndben várja a sorát, ő meg itt akadályozza az orvost a munka végzésben... meg áll az eszem. Persze, az is lehet hogy fájdalom beszél belőle, de más akkor se reklamál. ~
* Gondolkodik, miközben mint valami oszlop áll és várja hogy Anne végre abba hagyja hisztit és leüljön kivárni a sorát. *
avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Anne on Szer. Dec. 21, 2011 10:46 pm

* Enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy ez a férfi megalázott mindenki előtt. Láttam azt a megvető pillantást és a többiek arcán az elégedett mosolyt, hogy végre valaki meg mondta ennek a buta libának. De nem ! Ezt nem hagyom annyiban. Nem tehetem. Ez a férfi nem elég ahhoz, hogy én visszafogjam magam és úgy mint a többiek kivárjam a soromat. Két lehetőség merült fel bennem. Az egyik, hogy szép csendesen távozom és, majd valamit kitalálok a fájdalmam ellen. A másik, hogy még kötekedek egy kicsit és megszerzem, amit akarok. Mert mindig megszerzem. Ez sem lehet most kivétel. Vagy mégis? Kifog ellenem egy öltönyös, beképzelt fickó, akinek még a nevét sem tudom? *
- Akkor mi legyen? -
* Nézek rá kérdőn, az ajkaimat összeharapva. *
- Kell a telefonszámom vagy sem? -
* Mosolyodom el a lehető legvészjóslóbban. Látom, amint a többiek erre a kérdésemre csak elképedve bámulnak rám. Na és persze még mindig az a megvető nézés, amit úgy gyűlölök. Hátat fordítva a még mindig ismeretlen férfinak teszem fel a következő kérdést a többieknek. *
- Most mi van? Nem hisztizzek, nem zavarom már magukat. Várják csak a sorukat. -
* Kacsintok rájuk, majd ismét a férfivel szemben találom magam. *
- Elég gondolkodási időt kapott úgy gondolom. -
* Jelentem ki a leghatározottabban. Nem csodálnám, ha most megint elküldene egy melegebb éghajlatra, de most úgy őszintén kit érdekel? Ez is csak egy játék a sok közül. Egy beteges játékom. *
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Szomb. Dec. 24, 2011 12:13 am

* Milo és Anne szinte teljesen szöges ellentétei egymásnak, és bár azt szokták mondani hogy ellentétek vonzák egymást ők rácáfolnak a fizika törvényeire. Meglehet nem is különböznek egymástól annyira mint első látásra tűnik hiszen, bár más-más társadalmi osztály gyermekei de viselkedésük egyformán arogáns. *
~ Na, ezt jól kifogtam.... még mindig nem fogja fel hogy nem érdekel a telefonszáma. Nem, mondom csinos darab, de szépsége mögött valószínűleg valószínűleg kevésbé szép belső lapul. Amúg, meg mit kezdenék én egy elkényeztetett gazdag libával? Hogy lehetne őt mondjuk Madisonnal összehasonlítani? Nem is hiszem hogy egy súlycsoporba lennénk, csak éppen sikeresen megtévesztettem az öltönyömmel Ha még is valami érdekes, és értékes dolgot találok benne akkor se tudnám neki megadni mindent. Jártam már itt a közeljövőben. ~
* Fut át az agyán a gondolat miközben kikerekedik a szeme, a lány égbe kiáltó viselkedésén. Bő egy percig nem is bír megszólalni, amelyet Anne akár kedvező jelnek is tekinthet. Ennyivel, azonban nem fogja megnyerni csatát, sőt ha így folytatta a csatából könnyedén háború lehet.*
- Nos, ha telefonszámot szeretne velem cserélni, azt egy kávé mellett megteheti. Ez itt egy váró terem, tehát ismételten kérem üljön le és viselkedjen nagy lány módjára. Mindjárt jön a doktor bácsi és megvizsgálja. -
* Hallatszanak a kissé sértőnek ható gúnyos szavak, amelyeken nem hogy enyhítene de még ront tárgyilagos hüvös hangnem. Férfi továbbra sem érdeklődik a nő szépsége iránt, puszta szavakkal és bájjal nem lehet nála célt érni. Amit ő a nőkbe keres az valami érdekes, különleges és egyedi. Ilyenekből pedig tucat szám szaladgálnak a plázákba, vagy menő klubokba. *
~ Visszont mi van ha gőgös magatartást csak az elkeseredés hozza ki belőle és fájdalom? Mi van ha amúgy nem is ilyen? Tényleg ilyen ostobán ítélem meg őt vagy helyes az első megérzésem? Egyáltalán számít ez valamit? Mind orvosként, mind sámánként segítenem kell az embereket nem számít hogy milyen jellemhibáik vannak. ~
*Folytatja az előbbi gondolat menetet miközben továbbra is szúrós szemeket mereszt jelenlegi ellenfelére. *
avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Anne on Szomb. Dec. 24, 2011 2:58 am

*Arra, hogy nem szól semmit és csak egy helyben áll kikerekedett szemekkel a legtöbb nő jó jelnek venné. Én se jónak se rossznak nem veszem. Elvégre jó esetben elgondolkodott azon, hogy most esélye lehet egy kapcsolatra egy lánnyal, de rossz esetben csak a megfelelő szavakra vár, amikkel megalázhat ismét. Én inkább a másodikra szavaznék, de mint mondtam nem gondolok inkább semmire. Csak állok vele szemben és várok a válaszára. Már előre fel vagyok készülve, hisz nem hinném, hogy olyat tudna mondani amivel a földbe döngölhetne vagy akár a lelki világomat tönkretehetné. Mikor végre megszólalt elmosolyodom, mert a szavai másnak sértőek lettek volna, de én megtaláltam benne azt a csavart, amivel jól kijöhetek a dolgokból. Legalábbis egy időre. *
- Tehát, ha jól szűrtem le a dolgokat csak az a gondja, hogy ez a munkahelye és magának ez szent. De tudja ez csak egy telefonszám, nem tiltja a törvény és gondolom a házirend se. -
* Mosolyodom el, bár az összes megszólalásom közül ez volt a leghatározottabb és talán a legkomolyabban hangzó is. *
- Mint mondtam nem vagyok hajlandó kivárni a sorom és mindez nem azért van, mert megtehetem. Higgye el, ha nem fájna ennyire nem lennék itt és megoldottam volna magam is a problémát. -
* Jelentem ki őszintén. Derítsük ki mennyire tudom összezavarni és hatással lenni rá. Vagy sikerrel járok vagy nem. *
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Szomb. Dec. 24, 2011 4:26 am

*Milo már kezdet reménykedni abban hogy félre ismerte a fiatal szépségét és az végre hajlandó nyugodtan helyet foglalni. Azonban ezek csak hiú ábrándok maradtak, Anne nem adja meg magát neki. Nem hogy viselkedni nem hajlandó, de még azt se hajlandó felfogni hogy hősünket mint nő nem igazán érdekli. *
- Kérem, üljön le és ne csináljon magából nagyobb bolondot mint amilyennek most kinéz. Nincs rá mód hogy sorba előrébb kerüljön, itt a többség jóval súlyosabb sebesült fogja már fel. Azonban, ha annyira fáj magának akkor itt maradhatok önnel és megvárhatjuk még sorra kerül. Közbe ha már ennyire akarja megadhatja a számát és még kávézni is elviszem csak fejezze már be ezt a hisztériázást. -
* Mondja továbbra is mély határozott hangon, egyáltalán nem látszik hogy zavarba lenne vagy össze lenne zavarodva. Most már nincsenek benne még saját maga által gerjesztett kétségek se. Anne bebizonyította neki hogy helyes amit tesz, és végig neki volt igaza. Ha nem engedelmeskednek neki, akkor egy pillanatra aktiválja hipersebbeséget és egy gyors mozdulattal megragadja a lány egészséges kezét. Ezt követően leül és egy hasonló mozdulattal rántja maga mellé a fiatal szépséget nem törődve az esetleges következményekkel. *
~ Nem, igaz hogy nem fogta fel.... Hányszor mondjam el neki hogy nem kell a telefonszáma. Annyiszor koptattak már le, nem igaz hogy nem tudom hogy mit kell csinálni. Remélem, ezzel a kávé szöveggel le tudom fegyverezni egy darabig. A kávézás során pedig már bekötözött karral meglátom milyen lesz. Bár csodát nem várok, ez a nőszemély annyira idegesítő és arrogáns hogy alig ha lesz közös témánk. Mindenesetre nézzük a jó oldalát a dolognak, találtam valakit aki idegesítőbb mint Mirella és még mindig jobb ha Desirével találkoztam volna. ~
* Gondolkodik el, és ekkor kezdi el észrevenni hogy valami nincsen rendben. A pulzusa hirtelen szaporábban kezdet el emelkedni és furcsa vibráló melegség árad szét a testén. A látása és az érzékei pedig mint ha egy idegen síkra nyíltak volna meg. *
~ Na, ne.... egy boszorkány vagy egy démon akit az idegesítésemre rendeltek ki! Ezt megint kifogtam..... ~
* Fut át az agyán az újabb gondolat majd gyorsan elengedi Anne kezét, ne hogy még több kárt okozzon benne. Nem véletlen nem szokott embereket megérinteni, de egyáltalán nem tudhatta hogy egy boszorkányba futott vele. *
avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Anne on Hétf. Dec. 26, 2011 12:57 am

~ Nem, tényleg nem adom meg magam. Makacs és önfejű vagyok, mint mindig és most még egy kicsit a kelleténél is hisztisebb. De tudtam, hogy igazam van és, ha nem is így lenne akkor is megpróbálnám meggyőzni a másikat, hogy így van. De ez a férfi nehéz esett, mert egyszerűen nem érti meg, hogy nem fogom kivárni a soromat. Még mindig buta, hogy azt hiszi leülök és szép csendben várok. Várjunk csak ! Annyira nem is buta, hiszen most felajánlja, hogy itt marad velem és miután végeztem még a kávézást is megejtjük. Érzem, hogy ez egy csapda, de belemegyek, mert tudom, hogy saját maga ellen tudom fordítani majd. És amúgy is legalább lenne társaságom még ha egy kicsit idegesítő is. Ez a férfi komolyan veszi a dolgait és a munkahelye is fontos neki. Talán rám is jó hatást gyakorol, bár ezt erősen kétlem.~
*Gondolom végig a dolgokat, de ekkor a kezemen érzem a kezét és a következő pillanatban már a széken ülök mellette. Van benne erő, ezt a szorításán is érzem. *
- Váratlan állást állított fel ugye tudja? Lassan már nem tudom, hogy én állok nyerésre vagy maga. -
*Mosolyodom el, de ő még mindig csak szorít és elmélkedik. Már épp megakartam lökni vagy hasonló, de ekkor egy hirtelen mozdulattal elkapja a kezét a kezemről.. És igen most van az a pont, hogy megint sikeresen összezavart. Most aztán végképp nem értem mi történt, történik. Mintha egy kicsit szédülnék, de ezt rá fogom a vér látványára vagy bármi másra nem is különösebben foglalkozom vele. Csak nézek magam elé és ennyit kérdezek. *
- Ez meg mi volt?-

avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Hétf. Dec. 26, 2011 10:25 am

* Bár Anne számára a férfi női kapcsolat csak egy hatalmi játék, de Milo egészen más hogy fogja fel ezt. Ő nem egy egy éjszakás kalandra vágyik egy bomba nővel, ha nem valódi tartalmas kapcsolatra, egy komoly izgalmas nővel. A fiatal szépséget pedig egyszerűen nem tudja komolyan venni annyira idióta módon viselkedik. Az hogy megjátssza magát valójában mellékes, hiszen aki hülyébbnek tettei magát mint ami, eleve nem érdemes arra hogy foglalkoznak vele. A lány tehát hiába ringatja magát abba a hitbe hogy a fiúnál bármilyen eredményt is fog elérni, erre egyenlőre semmi esélye nincsen. Lehet hogy egy éjszakai klubban, vagy az utca sarkon ő ragadózónak számít, de ebbe a játékban legfeljebb az apró hal szerepét töltheti be. *
~ Jó, azt hiszem legközelebb nem fogok beleavatkozni a más dolgába. Itt egyenlőre nem múlnak közvetlen életek, csak egy hisztis picsát óvok meg hogy elviszik rendészek. Bár lehet az orvosba nincs annyi önfegyelem mint bennem és még képes előre engedni. Szörnyű hogy aki szép és sok pénze van mindent elér. Én és hozzám hasonlók meg keményen dolgoznak hogy egy kicsit jobb sorsuk legyen mint a szüleinek. Emellett a munkámmal és tetteimmel rengeteg embernek segítek, többek között megvédem hozzá hasonlókat. Most egészen mellékesnek tűnik, hogy ő boszorkány mert nem hiszem hogy hajlandó lenne jóra használni az erejét. Vajon, milyen képességet szerezhettem tőle? ~
* Gondolkodik el ismét, amely miatt Anne-k megint sokat kell várnia a válaszra. Közben, Milo felé se fordul és egyáltalán nem mutat felé semmilyen érdeklődést, ugyan olyan hűvösen viselkedik mint ahogyan eddig is tette. Egyetlen egy apró változás, hogy amikor beszél hozzá akkor egészen közel hajol, de ezt is csak azért hogy más ne hallja meg. *
- Semmi különös csak elvettem valamennyit az erejéből. Kérem, maradjon nyugodt én is boszorkány vagyok akár csak maga. Ha nem lesz körülöttünk ennyi ember, akkor majd szépen nyugodtan megbeszéljünk. Nem szeretnék nagyobb feltűnést kelteni mint amekkorát eddig okoztunk. A kilétünket nem volna jó felfedni. -
* Mondja, higgadtan mint ha teljesen természetes lenne számára. A szavaira senki se figyel fel, mindenki saját maga gondjával van elfoglalva, és betegek száma is jelentősen csökkent az elmúlt percekbe. Ha ilyen ütembe halad a rendelés, Anne nem sokára sorra kerülhet. *
avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Anne on Hétf. Dec. 26, 2011 11:14 am

* Emlékeztek még mit kérdeztem Milotól? Ha nem fel frissítem az emlékezeteteket: Idézem: Ez meg mi volt? - Szerintem ez egy egyszerű kérdés, amire könnyedén lehet válaszolni, de ha esetleg nem akar, akkor csak kérdezzen vissza, hogy nem mindegy? Talán meg is elégednék vele, hiszen mégis csak több, mint amit Milo produkált jelen pillanatban. Csak nézek magam elé és várok, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékára. A különbség az, hogy én nem vagyok kisgyerek és utálok várni. Hangsúlyozom: Utálok ! Arcomat a kezeim közé borítom ezzel is jelezve, hogy mondja már, de még mindig semmi. Ekkor felegyenesedek és már épp belé akarok kötni, de ő pont ebben a pillanatban dönt úgy, hogy közel hajol hozzám és mondja amit. Először azt hittem elértem nála valami hatást és kezd vonzalmat érezni, de amikor meghallom a szavait fel kell eszmélnem, hogy teljesen másról van szó. Meghökkenek és a köpnyi-nyelni szituáció lép fel nálam. Testem felforrósodik és egyszerre kap el a félelem és az idegesség érzése. Ezt leplezve Milo felé fordulok, majd még közelebb hajolva hozzá elkapom az állát. Nem erősen csak annyira, hogy felvegye a csücsörítő ábrázatot. Próbálkozhat ellenkezni, de akkor erősebben szorítom. Tudni kell rólam, hogy apám minden harci technikát kitanított és ez az idő alatt megerősödtem. Persze érhetnek még meglepetések és lehet, hogy Milonak sikerül kiszorulnia a fogásomból. Mindenesetre, ha nem így történik akkor a következőket mondom neki.*
- Semmi különös? Most úgy őszintén miért van az, hogy bárkivel akivel összefutok és boszorkány vagy más lény felismeri, de én nem? Semmit nem érzek ! Nem érzem, hogy te istenverte boszorkány lennél. -
* Suttogom és várom a reakcióját a történtekre. *
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Hétf. Dec. 26, 2011 1:36 pm

* Anne korántsem viseli olyan higgadtan a történteket mint Milo, sőt ami azt illeti kifejezetten közel áll a kiboruláshoz. Ezt, persze nem lehet szemére vetni hiszen nem elég hogy kizökkent a megszokott szerepköréből, de még szembesülnie kellett azzal a ténnyel is hogy újdonsült ismerőse egy erőszívó boszorkány. Viszont a sokk hatásnak annak jó oldalai is, a lány végre kijózanodik, és úgy viselkedik ahogyan azt logikusan elvárható lett volna eddig is. Hősünk ugyan nem képzett harcos, nem kiemelkedően erős fizikailag, de a képességeiből kifolyólag hatalmas fölényben van vele szemben. Alig érnek arcához a puha kezek, rögtön mozgásba lendül azzal a hihetetlen sebességgel amelyet már korábban is tapasztalhatott tőle. *
- Soha ne érj hozzám az engedélyem nélkül! Nem, érezted meg saját bőrödön hogy mire vagyok képes? Akár teljes erődet elvesztheted, és energia elszívásnak pedig nagyon súlyos mellékhatásai lehetnek. Ne játssz velem! Én nem csak megégetlek mint a tűz, ha nem elnyellek mint mély víz az óvatlan embereket. -
* Mondja dühösen miközben a lány kezét szorosan székhez szögezi., Persze, inkább meglepetés és személyes ereje tartvaa ott ha Anne akar könnyedén kiszabadulhat. Az elszívó erő azonban rögtön működésbe lép mihelyst vége szupersebbeségnek, a fiatal szépség ismét veszít valamennyit az erejéből. Ez talán elég súlyt ad a szavaknak, ahhoz hogy beszélgető partnere, ne próbálkozzon meg még egyszer ilyen óvatlan trükkel és komolyan vegye azokat. *
- Amúgy a varászlények közül csak fényőröknek és az árnyőröknek van elég ereje hozzá hogy érzékeljék a mágiát, illetve mágia érzékelő démonoknak vagy boszorkányoknak. Persze, ezek eltérő szintűek hiszen egy fényőr vagy árnyőr csak mágia pozitív vagy negatív voltát tudja érzékelni. A boszorkányok és démonok esetében pedig igen nagy eltérések lehetnek az egyes személyek között. Én is csak azért fedeztem fel hogy mi vagy, mert a düh amit irántad érzek előhozta a képességemet. Nyisd ki otthon anyuci varászkönyvét, vagy kérdezd meg fényőrződet hogy megy ez. Ennyit azért illene tudni még akkor is ha nem érdekel különösebben a dolog. Hogyan védhetnéd a jót ha nem vagy megfelelően felkészülve? -
* Vág le egy kisebb monológot. Most az eddig megszokott fojtott, halk hangot használja bár még mindig bujkál benne valamennyi düh is. Természetesen a lány kezét elengedi, hiszen nem szándékozik több erőt lecsapolni a kelleténél. Az emberek már így is megint kezdenek rájuk figyelni, de legalább az idő eltelt. Anne egyszer csak azon kaphatja magát hogy beszélgetésüket az ismerős orvos zavarja meg. Most már ő következik, a fiú pedig ígéretéhez híven vele tart hogy fogja kezét a néhol bizony fájdalmas kötözés alatt. *
avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Anne on Hétf. Dec. 26, 2011 11:43 pm

* Mint említettem a csücsörítő ábrázatot akartam elérni Milonál, azonban még mielőtt összeszoríthattam volna az ajkát ő már lépett is. Keze hirtelen mozdulattal kapta el az enyémet, ami álláspontot változtatott. Ő volt fölényben és megint oktatott, ami a mai napon már nem meglepő. Meglepettségem kirajzolódott az arcomra és a levegőt is egyre szaporábban vettem. Éreztem a komolyságot a szavaiban és azt is, hogy nem viccel. Kezemet próbálja a székhez szögezni, de ezt már én sem tűröm és kikapom kezei közül, majd az ölembe helyezem. Most már rá se nézve mondom a következőket.*
- Ha akarod elveheted, ugyanis nem sok alkalmam volt, hogy bármi hasznát vegyem. -
* Mondom ezt már rendes hangon, majd gondolatban hozzáteszem.*
~ Nem mintha tudnám kezelni vagy hasonló. És nem mintha próbálkoztam volna vele. ~
* Igen ez így igaz. Sose törődtem azzal, hogy boszorkány vagyok, sőt ami ezt illeti el is akartam feledni. Egész jól ment a kicsapongós időszakomban, de mostanában mindig kifogom a szerencsecsomagokat. Akár legyen démon, árnyőr vagy boszorkány, mint én. Mindegyik felismer és természetesen ezt közli is velem. Kit érdekel? Nem tudja magában tartani? Ezt a sebet is egy r*hadt démon, vagy árnyőr okozta, most meg itt vagyok egy magamfajtával, aki már megint oktat. Az utolsó mondatai felbosszantanak és már épp visszaszólnék, de ekkor meghallom a nevemet, hogy én következek a soron. Még mielőtt bemennék odafordulok Milohóz és farkasszemet nézve vele mondom: *
- Tudod az anyucimat már kiskorom óta elvitte valami dög és lehet, hogy már nem is él. -
* A tekintetem már szinte égető volt és a hanglejtésemen is érződött a megvetés. Felpattanva a székről indulok meg az orvosi rendelő felé, ahova Milo is követ. *
avatar
Anne
Boszorka
Boszorka

Titulus : Revolution.
Hozzászólások száma : 97

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Csüt. Dec. 29, 2011 3:41 am

* A délután eseményei egyre gyorsabb iramba haladnak előre, de hőseink még mindig nem találta meg az igazi összhangot. Ez nem is annyira meglepő, hiszen még azt se tudják hogy pontosan mit is akarnak a másiktól. Milora se a lány megvető magatartása, se az előtte felsejlő szomorú történet nem gyakorol semmilyen hatást, ennek ellenére mellette marad és lelkesen fogja a kezét még az orvos bekötözi a fájó kezét. Anne pedig minden ellenszenvét félre téve hagyja hogy kövesse és meg se próbálja elzavarni őt. *
~ Szóval meghalt az anyja. Most szomorúnak kéne lennem, talán megértőbbnek és azt kéne mondanom hogy megértem a fájdalmát, azonban egyiknek se lenne semmi értelme. Egy felől soha se kelett szembe néznem egyik szülőm halálával se, egy felől pedig mert tudom hogy a túlvilágon úgy is találkozunk. A nagyapám halála se viselt meg annnyira mint elvárható lett volna, és ő is természetes úton veszítette az életét. Ellenben az ő anyukája tudta mit vállal ha boszorkányként gyereke lesz, és sokkal jobban keltet volna vigyáznia magára. Hm, vajon milyen letehet? Talán hősként küzdött a gyereke, családja, vagy világ védelmében? Talán önhibáján kívül vagy egy apró figyelmetlenség miatt végzet vele egy démon? Mit kellett volna tennie? Elkerülhette- volna egyáltalán a gyerekéért harcot? Mi lesz ha nekem gyerekem lesz? Sőt, egyáltalán lehet nekem gyerekem, hiszen magamra már most se tudok vigyázni és az életemmel egy védtelen apró lénynek felelni egyszerűen nem tudnék......~
*Gondolkodik el hosszasan miközben az orvos megvizsgálja a lány kezét, majd lefertőtleníti és bekötözi. Szólni nem szól hozzá, csak vállára teszi a kezét úgy hogy ne érhessen hozzá közvetlen. Remélhetőleg a lány felfogja a gesztus a jelentőségét és nyugtatóan fog hatni rá Milo magabiztossága és közelsége. *
- Nem fogom elvenni az erődet és nem igazán érdekel mi történt az anyukáddal. Ez a te személyes tragédiád, amelyet neked kell feldolgozni én nem tudhatom hogy mit érzel pontosan. Most tudtommal nincs olyan képességem amely betekintést enged a gondolataidba, vagy az érzelmeidben. Viszont ha szeretnéd hogy ne juss hasonlóra sorsra, vagy hogy ne uralkodhass az örökölt hatalom felett akkor szívesen segítek. Az örökség a véredbe van, ha tetszik ha nem és ezzel meg kell próbálnod együtt élned. Ha az után se bírod hogy megpróbáltad a saját kezedbe venni sorsod akkor majd megkötöm az erődet vagy végleg elveszem. Bár ez utóbbira alig ha vagyok hosszútávon képes. -
* Mondja, miután elhagyták rendelőt. A váróterem ekkor már szinte üres, csak egy öregasszony üldögél még az egyik széken. *
- Akkor, meghívhatlak egy kávéra? Tudom, hogy a pokolba kívánsz de ettől nincs miért félned, én is hasonlóan érzek irántad. Azonban, az ígéreteimet megszoktam tartani és talán ha végre emberként beszélgetünk a másikkal, akkor megtudjuk oldani a közöttünk lévő konfliktust is. -
* Hallatszik, a második szokatlanul hosszú monológja. Most már tegezi a lányt, amely nála meglepő módon a tisztelet jele, hiszen az emberek többségét mindig magázni szokta. *
avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

6 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.