Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Központi Kórház

2 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Go down

Központi Kórház

Témanyitás  Vienne on Szomb. Okt. 31, 2009 10:59 pm

First topic message reminder :

San Francisco legfelszereltebb kórháza, szakképzett orvosokkal és nővérekkel, valamint mentőautó és mentőhelikopter állomással is felszerelve.

avatar
Vienne
Admin - Boszorka
Admin - Boszorka

Titulus : A Vadász
Kor : 35

Hozzászólások száma : 1781

http://viennemoore.tumblr.com/

Vissza az elejére Go down


Re: Központi Kórház

Témanyitás  Hayley on Csüt. Nov. 04, 2010 6:05 am

*Ahogy nyílik a kórterem ajtaja, odakapja a fejét. Szeme alatt csinos, lila kis monokli, homlokán két öltésnyi varrat, ajka széle felrepedve. Zavart, félénk mosoly ül ki képére a bátyja sietsége láttán.
Nem is felel elsőre a kérdésekre, csak rátekint bocsánatkérő tekintettel, mikor a nagytesó az ágya mellé gurul.*
- Szia Logan. *súgja halkan, szelíd mosollyal. Egész bájos a maga nemében.*
- Persze, jól vagyok... csak rossz emberbe kötöttem bele, ennyi az egész. *vigyorodik el önironikus kis mosollyal. Nem tud haragudni a bátyjára, de azt se tudja kimondani, amit ilyenkor kellene. Olyan sok mindent tudna és egyszerre nem lehet. Hogy Logannek igaza volt, hogy tényleg csak egy kis hülye, aki megy fejjel a falnak és bocsánatot kellene kérnie a viselkedéséért, meg hogy elment. De helyette csak némán nyújtja kezét a srác felé.*
avatar
Hayley
Halandó
Halandó

Titulus : Répácska, de nem eladó.
Kor : 31

Hozzászólások száma : 134

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Logan on Csüt. Nov. 04, 2010 6:20 am

*A lánynak nem is nagyon kell nyújtania a kezét mert már nyúl is érte és szorítja meg óvatosan.*
-Jajj úgy aggódtam érted!-* Simít ki egy tincset a lány arcából és jobban megnézi. Majd aggodalomból sajnálatba megy át tekintete.*
-Bocsáss meg, nem kellett volna úgy beszélnem veled. Kicsit túloztam is, bár ahogy látom az önfejűség az stimmelt.-*Mosolyodik el és nyom egy puszit a lány kezére.*
-Hülyegyerek, mihez kezdenék én nélküled?-*Kérdi kicsit morcul, de csak viccelődik arcára futó mosolya is mutatja.*
avatar
Logan
Halandó
Halandó

Kor : 35

Hozzászólások száma : 187

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Hayley on Csüt. Nov. 04, 2010 6:26 am

*Fura kis fintort vág a vizslató pillantás láttán. Logannek tuti megvan a véleménye a harci sérülésekről.*
- Semmit! *kuncog fel, majd egy félhangos sóhaj szakad fel tüdejéből.*
- Hiányoztál Logan... *Mosolya komolyságra vált, elpillant a másik mellett.*
- És valamit el kell mondanom. Már korábban el kellett volna.
avatar
Hayley
Halandó
Halandó

Titulus : Répácska, de nem eladó.
Kor : 31

Hozzászólások száma : 134

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Logan on Csüt. Nov. 04, 2010 6:33 am

-Te is hiányoztál!.....Ment a rádió folyton, hogy ne legyen olyan csönd!-*Poénkodja el, de hát baromira aggódott már a húgáért, és ezt Vienne is megmondhatja.*
-Micsodát?-*Kérdi kicsit értetlenül, mert fura neki, hogy Hayley tud valamit amit ő nem. A fordított helyzet a megszokott, szóval ez neki még újdonság.*
avatar
Logan
Halandó
Halandó

Kor : 35

Hozzászólások száma : 187

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Hayley on Csüt. Nov. 04, 2010 6:37 am

- De ígérd meg, hogy nem akadsz ki. *szusszan a másikra sandítva, majd maga elé pillant a hófehér takaróra.*
- Apa haláláról van szó. Nem véletlen volt. Mármint, oké, persze, a démon nem véletlen kereste fel. De nem is azért, mert apa rájuk vadászott. Hanem... miattam. *Nem tud a másikra nézni, nem képes a szemébe mondani, mert érzi, hogy egyszerűen égeti arcát a szégyenérzet.*
avatar
Hayley
Halandó
Halandó

Titulus : Répácska, de nem eladó.
Kor : 31

Hozzászólások száma : 134

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Logan on Csüt. Nov. 04, 2010 6:41 am

*Nem szólal meg csak képére egyre jobban kiül az értetlenség. Hiszen utánajárt az egésznek. Apjuk kereste a démonokat, és akkor jött egy démon elvitte és megölte. Ez egyértelmű eléggé, hogy a démon nem akarta, hogy megtalálják. Akkor mi az, hogy Hayley miatt volt? Nem érti.*
avatar
Logan
Halandó
Halandó

Kor : 35

Hozzászólások száma : 187

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Hayley on Csüt. Nov. 04, 2010 6:49 am

- Amikor volt a baleseted és kómában feküdtél... az orvosok azt mondták, talán sose ébredsz majd fel. *Sóhajt, szusszan nagyot, hogy nehogy itt eltörjön a mécses neki. Nem kislány már, még ha szeretne is az lenni olykor.*
- A fentiek... azt mondták, ők segítenek. Cserébe azt kérték, segítsek nekik, hogy az őket szorongató démon békén hagyja őket. Apa lelkét akarták, mert a démon szent életűek lelkét követelte tőlük. *ajkába harap, könnyes szemmel tekint a másikra.*
- Én én igent mondtam.
avatar
Hayley
Halandó
Halandó

Titulus : Répácska, de nem eladó.
Kor : 31

Hozzászólások száma : 134

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Logan on Csüt. Nov. 04, 2010 7:00 am

*A hallottak után se szól, de láthatóan totálisan elképedt. Bár a lányon van szeme tekintete mégis mintha ezer mérföld messzire nézne. Szája nyitva, mintha meg akarna szólalni, de erre nem tud mit mondani. Csak ül ott kábán, és egyszerűen azt se tudja eldönteni mit érezhetne. Persze hálás hogy megmentette a lány, de hát akármennyire is rossz volt apjuk elmélete a boszorkákról, azért átadni az égieknek. Csak ül és nem tud szólni, talán nem is kéne ehhez.*
avatar
Logan
Halandó
Halandó

Kor : 35

Hozzászólások száma : 187

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Hayley on Csüt. Nov. 04, 2010 7:02 am

*Az, hogy a másik nem szól semmit, ezerszer nagyobbat üt, mintha bármit is mondana. Nem csoda hát, hogy a beálló csendben kisvártatva sírós, fojtott hangon szólal meg:*
- Mondj már valamit... *De még mindig nem mer a másik veséig hatoló tekintetébe nézni.*
avatar
Hayley
Halandó
Halandó

Titulus : Répácska, de nem eladó.
Kor : 31

Hozzászólások száma : 134

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Logan on Csüt. Nov. 04, 2010 7:15 am

*Csak ül kukán aztán persze rá is szólnak akkor elkezd hebegni. Majd nagy levegőt vesz, összeszedi a gondolatait, és úgy áll neki.*
-Nem tudok mit...köszönjem meg hogy a halálba küldted apát miattam? Vagy haragudjak rád mert megmentetted az életemet? Mégis mit tudnék erre mondani Hayley?-*Kérdi vissza majdnem elcsukló hangon, majd lehunyja a szemét. Nagy levegőt vesz és újra kinyitja.*
-Figyelj, megtörtént...ez van nem tudunk már változtatni a dolgokon. Örülök, hogy bevallottad, nem haragszom rád...csak fura...Menjünk inkább haza, rendben?-*Mosolyodik el végül.*
avatar
Logan
Halandó
Halandó

Kor : 35

Hozzászólások száma : 187

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Hayley on Csüt. Nov. 04, 2010 7:18 am

- Sajnálom. *súgja.* Te mindig is jobban rajongtál apáért. Talán mert jobban megértett. *Közben persze, ahogy igyekszik terelgetni a témát, szemeit dörgöli a ráadott fehér hálóing ujjával. A kérdésre felkuncog sírósan.*
- De nincs rajtam rendes ruha. *Meg az infúziót se vinné haza, ha nem baj.*
avatar
Hayley
Halandó
Halandó

Titulus : Répácska, de nem eladó.
Kor : 31

Hozzászólások száma : 134

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Logan on Csüt. Nov. 04, 2010 7:21 am

-Megszerzem a ruháidat, addig maradj rendben? Semmi komoly bajod nincs ezek mellett ugye?-*Kérdi a lány látható sérüléseire mutatva.*
-Nem lenne egy álom, ha befutna a rendőrség. Tudod még mindig azt hiszik hogy mi voltunk annak a fazonnak a gyilkosai. Majd otthon bekötünk egy infúziót, okés?-*És ha minden okés akkor ő el is gurul elkérni a húga cuccait, csak úgy. Végül is az magántulajdon elkérheti. Aztán visszasiet a lányhoz.*
avatar
Logan
Halandó
Halandó

Kor : 35

Hozzászólások száma : 187

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Hayley on Csüt. Nov. 04, 2010 7:24 am

- Nincs. *mosolyodik el szelíden újra, a rendőrséget illetően pedig csibészes vigyora villan.*
- Arra nem lesz gond. A boszorkád megelőzte őket és levajazta a dolgot. Ja és azt üzeni, majd felhív valami Andy miatt. *von vállat, majd széles, kisbékás mosollyal várja, hogy a másik visszaérjen. Akkor felöltözik, a nővér kiveszi a kezéből a tűt és mehetnek is.*

avatar
Hayley
Halandó
Halandó

Titulus : Répácska, de nem eladó.
Kor : 31

Hozzászólások száma : 134

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Logan on Csüt. Nov. 04, 2010 7:30 am

*A lány szavaira csak vigyorogva visszavágja.*
-Most már nem is olyan ellenszenves, hogy megmentette a kis segged, nem?-*Azzal el is húz és ezen az Andy dolgon filózik. Egyszerűen nem ugrik be hirtelen neki kiről, miről lenne szó. Mindegy majd megkeresi őt Vienne. Azzal visszamegy viszi a cuccot és ha kész a lány kíváncsian várakozik, hogy indulhatnak e.*
avatar
Logan
Halandó
Halandó

Kor : 35

Hozzászólások száma : 187

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Hayley on Csüt. Nov. 04, 2010 7:33 am

- Eddig se volt. *húzza fel az orrát játékosan.* Csak tesztelgettem. *És persze ezt már kifelé menet mondja, de el is neveti a végét. Az autóhoz érve behuppan az anyósülésre, miután a bátyjának segített beszállni. Felé pillant.*
- Örülök, hogy te vagy a bátyám, Logan. *Mosolyodik el, és most már tényleg hazamennek. Együtt.*

//Köszi. =) //
avatar
Hayley
Halandó
Halandó

Titulus : Répácska, de nem eladó.
Kor : 31

Hozzászólások száma : 134

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Szomb. Márc. 26, 2011 8:55 am

*Magas vékony fiatalember sétál a kórház sötét és kihalt hátsó parkolójában. A legtöbben az egyetemisták közül, ilyenkor buliznak, alszanak, vagy másnapi órákra készülnek, de ő még csak éppen most végzett a munkában. Beletúr, dús fekete hajába majd megigazítja magán a koptatott farmerből varrott kabátot és nadrágot, visel. Ez utóbit eredeti bőr öv tartja a helyén. Ma sem vitte túlzásba az öltözködést a lábán is csak egy kopottas tornacipő látható és pólója is minta nélküli fekete. A hátán kis úti táska látható, amelybe gondosan belehajtva ott van az újdonsült kórházi egyenruhája. *
~ Na, az érdekes nap volt. Pár hónap és lediplomázom, de most már tudom, hogy mit kezdjek magammal. Már csak pár vizsga és meg van a főiskolai diplomám ősztől pedig biztosítva van az orvosi egyetemem. Sajnos azonban ez azzal is jár, hogy új állást kellett találnom, mert még sem poshadhatok az egyeteme örökre. Melegített hely ide vagy oda, de ez rendszer gazdai állás nagyon jól fizet. Ezek után bele se merek gondolni, hogy mennyit, kereshet az orvos. Már most úgy érzem, hogy jól döntöttem. Minden esélyem meg van a teljes térítésre, is az egyetemen, de ha nem csökken az ösztöndíjam, akkor az se baj, ha feles térítésen hagynak. Ennyi munkáért ennyit sehol se kapnék, és még erre a félévre ott van demonstrátori állás meg az iskola újság is. ~
* Gondolkodik magában miközben a kocsijához lép, hogy végre elindulhasson haza fele, a lakásába ahol végre megpihenhet egy fárasztó nap után. *

avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Vas. Márc. 27, 2011 3:38 am

Az élet egy röpke pillanatra sem áll meg, az emberek tömegével nyüzsögnek a kórházban. Akkor szokott többnyire ekkora tömeg lenni, amikor látogatók ezrei lézengenek bent és azt se tudják, hogy mit kezdjenek magukkal. Este 10 és itt mégis annyi nővér és orvos kóricál, mintha a sürgősségi osztályon lennénk. Mindenki most szünetel? Nem is nagyon ragoznám tovább a kórház életét és az emberek itt végzett munkáját, beosztását. Én mindenesetre, történjen bármi, tőlem még a világ vége is jöhet, de muszáj, leszek elmenni egy kávéra és, ha időmbe belefér, akkor cigire is, ha a főnököm hajnali 3-ig, legalább talpon akar látni engem. A recepcióval egy szinten van a kávéautomata. A kantin ilyenkor már nem igen van nyitva. Az apró már itt csörög a zsebembe, amint megközelítem a szabad, kávéautomatát. Beledobálom a kért összeget, és már készül is a kávém. Erre várva, hogy elüssem az időt, megszámolgatom, hogy hány szálam is maradt még. Kell-e, majd rövid időn belül újabb dobozzal venni, vagy nem. Nem vagyok passzív dohányosnak mondható, főleg, hogy büdös, mint a görény és ne mondható túl egészségesnek, de, ha ilyen stresszes munkád van, akkor nem árt, ha néha van nálad belőle. Még a végén egy szegény betegen fogod kitölteni az eddig lenyelt mérgedet. A műanyagpohárba töltött kávéval osonok ki a hátsókijáraton, ami pont a parkolóra nyílik. Kiérve, megállok a kis teraszon. A korláton elhelyezem a kávét, a nővérköpenyt szorosabbra húzom magamon, és egy kattanással rágyújtok a cigire is. Egy korty kávé, és egy szívás a cigiből. Szemeim közbe szinte gyanakvóan a parkolót pásztázzák, mintha arra várnék, hogy valami ellenség bukkanjon fel valahol, akit rendesen helybenhagyhatok, bár elég nagy az esélye annak, hogy engem raknának helybe. A parkoló pásztázása közben, mozgásra leszek figyelmes. Valaki az autójához tart. De ki az? Ilyenkor még senkinek nem jár le a műszakja, azok közül, legalábbis, akiket én ismerek. Kifújom a füstöt és elnyomom a csikket, majd útközben a kukába dobom. Lecsoszogok a lépcsőkön a klumpámban, és megközelítem a férfit.
-Jó estét! Ömm… már lejárt rég a látogatási idő. – Gondolom látogatóban volt itt. Megszólítása közben, ha netalántán nem hallana meg, kezemmel éppen csak egy pillanatra megérintem a karját.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Vas. Márc. 27, 2011 5:16 am

* Milo már éppen szállna be a kocsijába, amikor egyszer csak erős dohány szag csapja meg az ilyesmire különösen érzékeny orrát. Természeténél fogva nincsenek káros szenvedélyei, nem iszik, a dohányzást és a drogozást pedig kifejezetten megveti. Persze, pipázni néha szokott, amibe olykor van egy-két speciális fű, de csak szertartások vagy a meditáció alatt. Az hogy kórház területén még akár zárt hátsó parkolóban is rágyújtson az számára teljesen felfoghatatlan, és iszonyatos hanyagságnak véli. Bár a lakáságba se biztos, hogy beengedne egy bagóst, hiszen ott mindennek meg van a helye és a szerepe. Se piszokból se rendből nem szabad túl soknak lennie, sőt még a szakokra és az illatokra is precízen ügyel. Ha nem rendelkezne ezzel a tulajdonsággal, akkor orvosként, könyvtárosként és informatikusként nem lenne képes megállni a helyét. Végül pedig meg is szólítják, amit végleg nem tud mire vélni, senkinek semmi köze hozzá hogy mit csinál. Amúgy is ez egy személyzeti parkoló, aminek külön őrzött kapuja van, ide csak biztonsági őr engedhet be bárkit is. Kicsit lassabban reagál és fordul meg már a kelleténél, a reflexei tompák éjszaka, ezért a lány megérinti, amely miatt egy pillanatra összerázkódik. Egy éles villanás az ismeretlen múltjának egy hírtelen felvillanó darabja és egy pici alig érezhető szívó érzés, amelyet észre sem vesz, pedig az elszívó képessége lépett, működésbe. *
- Üdvözlöm! Nem kérem, én az új rendszergazda vagyok. -
* Mondja fáradt nyúzott arccal, látszik hogy jóval több mindenen túl van ma mint Adeline, és hogy egyáltalán nincsen kedve a másikkal beszélgetni. Viselkedése hűvös és udvarias, amely nagyon bántó lehet a másiknak, hiszen a fiú külseje alapján még akár fiatalabb is lehet, mint az ápolónő. Ezen felül be sem mutatkozik, bár ez utóbbit a nő is elmulasztotta. *

avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Vas. Márc. 27, 2011 7:07 am

És mire észbe kapok, hogy mit is teszek, mondhatni szinte már azt is, hogy, nos… igen, késő. Nem szoktam csak úgy idegen embereket megközelíteni, mindenféle komolyabb ok nélkül. Általában már csak a legvégsőbb esetekben támaszkodom rájuk, ha segítségre van szükségem, hiszen egy családtagom, ismerősöm sem él itt a környéken, hogy tőlük kérjek segítséget, ha baj van. És én most egyenesen, könnyed léptekkel mindenféle kételyek nélkül idesétálgattam ehhez a férfihoz,- minta nem lenne jobb dolgom-, és szinte, mondhatni képes lennék arra, hogy elküldjem. Óriási nagy lelkiismeret-furdalás kerít hirtelen a hatalmába és, amikor a mogorva hangnemet is meghallom velem szemben, elszégyellem magam. Mi közöm van egyáltalán hozzá? Ezt még megmagyarázni se lehet. „ Ja, bocsi, csak valami furcsa kötődéshez hasonló erő azt mondatta velem, hogy szólítsalak le, tök mindegy, hogy milyen módon csak tegyem meg!”. Szerintem meg sem állna velem egyenesen a pszichiátriáig, ha egy ilyet benyögnék neki, igaz ez a veszély nem fenyeget. Én? Ilyet mondani? Képtelenség! Még egy normális köszöntést sem tudok dadogás nélkül kiejteni a számon.
-Sajnálom! Ne haragudjon! Nem tudom, hogy mi volt ez… nem fog ilyen többet előfordulni. Istenem, olyan hülye vagyok! – Persze ilyenkor már mentegetőzöm, és kis híján lábat csókolok neki, esdekelve a bocsánatáért. Lassan tolatni kezdek. Arcom zavartságot és egyben kimerültséget is tükröz, azonban kék szemeim fölött, továbbra is uralkodom, és nem hagyom nekik, hogy bármilyen érzelmet is kivetítsenek a környezetükre. A mondatomnak az érthetetlen elhadarása közben néhány szónál,- már csak a megszokás hatalma-, a süket-némák által használt jelbeszédet is használom. Most látszik csak meg talán az, hogy mennyire védtelen is vagyok az életben. Egy… védtelen, gyenge kis…kis… senki, annak ellenére, hogy az erőmmel könnyedén meg tudnám védeni magam, ha lenne bennem annyi „mersz”, hogy használjam is.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Vas. Márc. 27, 2011 8:37 am

* A lány úgy látszik csak kedveskedni akart neki vagy szimplán barátkozni szeretet volna, mert nagyon megijedt az elutasítástól. Mi tagadás hősünk sem volt éppen egy úri ember, de legalább egy bemutatkozást igazán megejthetett volna. Kezét előre nyújtja a pánikozó lány felé miközben a lelke és azzal együtt a gondolatai vadul kavarogni kezdenek. Az egyetlen egy vágya hogy megismerje ezt az ismeretlen zavaros viselkedésű nőt, aki felé most a lelkének minden egyes apró szála fonódni kezd. Ekkor megtörténik, a csoda az egész teste megremeg és érezni kezdi hogy az egész test felületén szivárogni kezd a mágikus energia. Ez az energia hamarosan, formát kezd el ölteni és az ő tökéletes másává válik előtte. A másik Milo pedig legnagyobb megdöbbenésére előre lép és megöleli a barna hajú szépséget, minden teketóriázás nélkül. Ez azonban nem szimplaölelés, a Miranda-tól kapott pszichometria erejét használva megjelenik előtte a lány múltja és lehetséges jövője. Ez persze nem egy perces folyamat, de ha a döbbenet okozta bénultság mind a kettejüknél kitart, akkor rengeteg információt, megszerezhet a másikról. Sajnos a fiúnak nincs gyakorlata az erejének a használatában így a klón hamar szétoszlik felruházva őt minden addigi tudásával. Tudja a nevét, látja a születését, életének legfontosabb pillanatait olyan tisztán, ahogy talán még arra Adeline e lenne képes és tisztában vagy a lehetséges jövőjükkel is. *
~ Nem ez nem lehet igaz. Én Vanesszát szeretem! Jó persze már gyakorlatilag nem vagyunk együtt, hiszen a múltkor faképnél hagyott. Na, meg mi tagadás alapból éreztem, hogy nem ő a nekem való nő, de akkor sem! Ezek az érzések, ezek a vágyak és láttam életének minden fontosabb állomását egészen addig, amíg mi ketten… ~
* Áll csak áll megijedve döbbenten nézve a barna hajú szépségre, aztán hírtelen ő maga is előre lendül, és oda ugrik Adeline-hoz. A kezeivel gyengéden megragadja a másik kezeit, majd ha a másik nem lépett meg akkor szólásra nyitja száját. *
- Semmi baj! Bocsánat hogy ilyen bunkó voltam a nevem Milo Battaglia. Ne félj én is boszorkány vagyok a képességem, hogy elszívom mások erejét. A te képességedből is elvetem egy keveset és így a klónom pedig használta rajtad a pszichometria-t. Amely azt jelenti, hogy ismerem az életednek a vázlatát. Tudom a nevedet, a születésed körülményeit és hogy süket vagy és hogy csak bevándoroltál. -
* Suttogja, miközben úgy fordul, hogy a lányka jól lássa a száját és tudjon róla olvasni, így alig ha derülnek ki a titkaik. Itt most amúgy sincsen senki, és nem kell tartani attól, hogy kifigyelik őket. Hősünk kezei szinte ösztönszerűen kezdik el simogatni a másik csuklóját, amelyet nyugtatónak szán, az arcuk pedig bőven közelebb van ahhoz, ami személyes teret jelenti. *

avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Hétf. Márc. 28, 2011 7:02 am

Na, most ezt az egészet nagyon gyorsan elfelejtjük, én visszavonulót fújok, és folytatom a műszakomat, amennyi még hátra van belőle, és biztos vagyok benne, hogy holnapra már azt sem fogjuk tudni egymásról, hogy egyáltalán létezünk. A további kínos helyzetek elkerülése végett ez lenne a legjobb! Odamentem egy idegen emberhez, úgy, hogy abszolút semmi közöm nincs ahhoz, hogy a személyzeti parkolóban mikor, hol, és mit csinál. Nem vagyok biztonsági őr, én csak is kizárólag a betegekért felelek. Nem kell külön figyelnem még azt is, hogy ki, mikor jár a parkolóban. De itt igazából nem is ezen van hangsúly, hanem kizárólagosan azon, hogy megszólítottam egy vadidegent. Arcomon csupán csak két érzelem látszik kiülni. A nyers rettegés és a megilletődés is, amit persze csak a ma esti reakcióm és különös viselkedésem miatt ölt szerepet arcomon. Vissza a munkába! Ezt az elhatározásomat, azonban egy könnyedén nem tudom teljesíteni. Zaklatott tolatásom, után hátat fordítok a férfinak, és nagy léptekben indulok meg, remegő térdekkel egyetemben a bejárat felé, ekkor azonban megérint. Sőt… mondhatni lehetne talán azt is, hogy egy finomabb mozdulattal, majdhogynem visszaránt maradásra késztetve, amitől csak még jobban úrrá lesz rajtam a félelem. Olyan félelem, amilyet még eddigi életemben egyszer sem éltem át. Testemen bizsergő érzés lesz úrrá és egy pillanatra olyat érzek, amit már… 16 éves korom óta nem tapasztaltam. Mintha kiszakítanának valamit a testemből. Ne! Ne, csak azt ne! Elveszítve utolsó kis megmaradt hidegvéremet, akaratlanul is kinyitom a számat, hogy egy hatalmasat, és kétségbeesettet visítsak, ebben a pillanatban, azonban már védelmező karok azok, amik puhán átölelnek. Ez nem lehet igaz! Kezeimmel, ahogy csak tudok, tiltakozok az érintéssel szemben, és kétségbeesetten igyekszem eltolni magamtól a férfi testét, akiből… kettőt látok. El fogok ájulni. Igen, ez biztosan az ájulás közeli állapotnak a jele. És… fáradt is vagyok. Ez a mai este már nem is lehetne „jobb” ennél! Pár perc és az ölelő karok egyszeriben megszűnnek létezni. Mintha csak könnyed mozdulattal elsöpörték volna a férfit a föld színéről. Émelyegve botladozok hátra, belekapaszkodva egy autó visszapillantó tükrébe. Szerencse, hogy nem kapcsolt be a riasztó! Látásomat próbálom kiélesíteni, és, amint ez sikerül, eltűnök innen, amilyen gyorsan csak lehet. – Hagyjon békén! Félek… magától… én… én… rosszul leszek. – Utolsó elhaló félben lévő mondatomat csak képletesen értem. A puszta félelem az, ami beszél belőlem csak. Legszívesebben kikapcsolnám a hallókészülékemet, hogy ne legyen esélyem hallani a férfi mentegetőzéseit és nyugtatgató szavait, azonban mondata végeztével furcsa, reményteli fény csillan meg kék szemeimben. Azt mondta volna, hogy… boszorkány?
-Nem... ez nem lehet igaz! Képzelődöm, túl sokat voltam ma már talpon. Maga, pedig... meg akar téveszteni. Igen, ez az! - Bizonygatom magamnak, össze-vissza, értelmetlenül motyogva az orrom alatt, aztán megigazítom kócos hajamat és a nővér köppenyt is, majd, mint valami részeg, egyáltalán nem stabil lábakon, lassan a bejárat felé kezdek el botorkálni, ám messzire nem jutok. Térdeim úgy remegnek, mint a zselatin. A testem szinte ellenemfordult.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Hétf. Márc. 28, 2011 8:15 am

* A lány érthető módon megijedt a történtektől szinte fel sem fogja, a szavait őt ez azonban egyáltalán nem ijeszti meg. Egyik kezével elengedi a barna hajú szépség kezét, még a másikkal óvatosan húzza közelebb magához, hogy egy pillanatra személyesen is megölelhesse. A mozdulatai a lehető leggyengédebbek és finomabbak belőle pedig csak úgy süt a végtelen nyugalom. Valahogy most nem tud ideges lenni és nem szabadul el az ereje sem csupán a repedezett beton között előbukkanó néhány fűszál kezd el növekedni alig észrevehető módon. *
- Ez nem álom ne félj! Én a valóság vagyok, nem kell félned tőlem én a barátod, vagyok, és nem akarlak sem bántani sem megijeszteni. Kérlek, támaszkodj rám egy kicsit, mert nem szeretném, ha valami bajod esne. Most… most hogy megtaláltalak. Ölelj át és én majd megpróbállak tartani. -
* Mondja, miközben szelíd erőszakkal próbálja rávenni a remegő testű Adeline-t hogy használja, őt támasznak mielőtt még a kemény aszfaltra ájul. Tényleg érezhető hogy nagyon félti a másikat pedig Milo nem igen szokott ilyen hamar a bizalmába fogadni senkit sem. Ahogyan az ilyen szoros testi kontaktust se nagyon szokta díjazni még Vanesszától vagy a korábbi mennyasszonyától se mindig tűrte el, de most legyőzi a mozgáskorlátozásból eredő szorongását a másik érdekében. *
~ Na, ezt most jól összehoztuk. Sikerült halálra rémítenem egy nőt, akit már is úgy ölelgetek, mint ha ezer éve ismerném. Persze, ha igaz Miranda ereje, akkor hamarosan a legfontosabb nő lesz az életemben, de valahogy ez a fajta gyorsasság számomra nagyon idegen. Vanessza más, őt vad lángok égtek, amelyek azonban hamar ki is aludtak. Ez a kis remegő testű nő annyira hasonló hozzám még is annyira más vele egészen biztosan lehet komoly kapcsolatom, hiszen láttam az életének a fontosabb állomásait. Azonban nem ugorhatok úgy a kútba, hogy még az előző esést se hevertem ki. Egyáltalán nincsenek tisztázva a szőkeséggel az ügyek, és hogy randizhatnék rögtön mással? Ez nem természetes, nem hagyhatom megint, hogy az érzéseim és a vágyaim vezessenek egyszer elég volt. Viszont a sorssal sem szállhatok szembe, büntetlenül. Egy próbát azért megér a dolog hát, ha szerencsém lesz. ~
* Gondolkodik, miközben tovább simogatja a másik hátát és kezét remélve, hogy végre megnyugszik egy kicsit. Tekintete pedig aggódva járja a végig a környéket, hogy vajon nem-e leskelődnek vagy éppen nem-e hiányolják a nővérek nyájának farkashoz tévedt báránykáját.*

avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Kedd Márc. 29, 2011 7:39 am

Olyan görcsösen markolom ennek az autónak a visszapillantó tükrét, hogy az ujjaim, a bennük megfeszült ízületektől, már kifehéredtek, és azon csodálkozom tulajdonképpen, hogy, hogy a fenébe is fordulhatott elő az, hogy eddig még nem törtem le a helyéről? Pár perces szünetekkel, a hirtelen ért sokk hatására, olyan rosszullét hullámok törnek rám, hogy, ha lenne barátom, vagy élettársam, és aktív nemi életet élnék, biztosan megfordulna az a gondolat a fejemben, hogy teherbe estem, de mivel a két lehetőség közül egyik sincs jelen, így, hát megnyugodhatok, hogy nem hordanom senkinek sem a gyerekét a szívem alatt. Visszatérve ide…
A férfin… hogy is hívják? Milo… igen, Milo, minden jel szerint közeledni próbál hozzám. Egyszerűen, mintha csak ismerkedni akarna. De ezek után a megmagyarázhatatlan, szinte… lehetetlen történések után mégis mit vár egy idegen nőtől? Nem leszek rögtön a kebelbarátja, mint, ahogy senki más idegennek sem… legalábbis egykönnyen biztosan nem. Főleg, ha az az idegen egy férfi és úgy… úgy… közeledik felém, és olyan ölelésekkel halmoz el, amilyeneket még a legjobb barátomtól sem várnék el, és még attól is megtagadnék talán. Bágyadt tekintettel rendelkező fejemet lehajtom, és szabad kezemmel megmasszírozom orrnyergemet, szememet a művelet közben, mindvégig csukva tartom. Amikor újra felnézek, megint csak ugyanazzal az arccal találom szembe magam, és ekkor már a kezeim körül érzem, amint hosszú ujjait a csuklóim köré zárja. Egyik kezemet egy rántással kiszabadítom a fogásából, a másikról, pedig a már kiszabadított kezemmel kezdem el lefejtegetni az ujjait, hogy az a kezem is szabaddá váljon. Ha ezt sikeresen végrehajtom újabb hátrálásba kezdek, egészen addig, ameddig egy kültéri lámpaoszlopba nem ütközöm. Csapdába estem!
-Mi? Hogy a… hogy a micsodám? Barátom? Már mégis, hogy a… menykőbe,- mert, hát nem káromkodunk, erre tanítottak-, lehetnél, te a barátaim közé sorolható, amikor azt sem tudom eldönteni, hogy sikítsak, vagy sírva fakadjak?! – Török ki egy pár másodperces, hisztérikus nevetésben. Hangom néhány szónál el is halt, mintha azok már csak az utolsók akartak volna lenni. Az ajánlatára, miszerint támaszkodjak rá, kis híján rábólintok. Annyira szükségem lenne most valakire, aki segít, de semmiképp nem rá! De az utolsó pillanatokban megmakacsolom magam és ellenállok, ami egy pillanat erejéig csak az arcmimikámból is látható.
-Ne… simogasson engem, különben kénytelen leszek… - Használni az erőmet, ami lassan már azt sem tudom, hogy, hogy működik? Önmagam védelmére kelve, még akár ezt is képes lennék megtenni?
-Segítségért kiabálni. – Így zárom le végül az, egy ideig a levegőben „függő” mondatomat, közben kezeimet, védekezően, és tiltakozásról árulkodóan nyújtom ki magam elé. Szemeimben ekkor már néhol, felcsillan a harciasság egy-egy apró szikrája, amikor megkockáztatom azt, hogy a férfi szemeibe nézzek.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Milo on Kedd Márc. 29, 2011 8:25 am

*A lány lassan kezd észhez térni és minden létező módon próbálja elhárítani a kissé túlzottan vehemensre sikerült közeledését. Ez nagyjából sikerül is neki hiszen, valamivel talán jobb kondícióba van, és mi tagadás elég hírtelen is érte a fiút a reakció. Nem erre számított, hiszen még mindig valamennyire a látomás hatása alatt áll, a jelek pedig arra utalnak, hogy ezek a fajta érintések a jövőben teljesen természetesnek fognak számítani kettejük között. Minden esetre nem tiltakozik, minden erőszak nélkül elengedi a fiatal a lányt, és hagyja eltávolodni magától. Lassan zubogó vére is lenyugszik kissé, ahogyan szépen lassan visszatér a jelenbe és kezdi felfogni, hogy mit is művelt ő valójában. *
- Nézd… izé… nézze… Nagyon sajnálom nem akartam sem bántani sem megijeszteni. Én csak elvesztettem a fejem és az uralmam a képességeim felett. Meg értem azt is, hogy most minden féle rosszat feltételez rólam, de nem lehetne valahogy elintézni ezt a dolgot? Először te sem voltál nekem szimpatikus, a kevés, amit a képességemmel, pontosabban a Miranda-tól kölcsön vett képességemmel láttam az alapján szívesen megismernélek. bár neked nincs meg hozzá az erőd, hogy megláss egy kis részt belőlem, de azért adhatnál egy esélyt, hogy jóvátegyük, a most vétet hibákat és tiszta lappal újra kezdjük az ismerkedést. -
* Mondja kissé zavartan miközben ő is hátra lép a lép egy kicsit. Hírtelen nem is tudja, hogy tegezze, vagy magázza-e a barna hajú szépséget, mert ahogyan nő beszélgető partnere magabiztossága az övé azzal arányosan csökken. *
- Amúgy hol laksz? Mikor van vége a műszakodnak? Ha gondolod, haza vihetlek vagy meghívhatlak az éjjel nappaliba egy kései vacsorára és egy kávéra. Persze, a haza fuvarozást akkor is vállalom, nekem úgy is van még itt dolgom és sokat kell autóznom még a külvárosba, érek. -
* Próbálkozik egy randit kicsikarni, ha már végképp semmi nem jött össze. Ahhoz képest, hogy kezdetben fölényesen meg akart szabadulni a másiktól most fordult a kocka ő szeretne valamit, amit a másik minden további nélkül megtagadhat tőle. *

avatar
Milo
Boszorka
Boszorka

Titulus : Képesség rabló
Kor : 29

Hozzászólások száma : 148

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Adaline on Szer. Márc. 30, 2011 4:19 am

Amikor rádöbbenek arra, hogy a férfi, már veszi a jelzéseimet, és sikerül az adást is fognia, kezd csillapodni az eddig, zaklatott légzésem, a kis ketyegőm, azonban még most is úgy zakatol odabent, hogy attól félek, mikor áll le, és kell készíteni elő a defibrillátort, hogy újraélesszenek, a másik lehetőség, pedig csak az maradhat, hogy hatalmas erővel „átküzdi” magát a bordáim között és az aszfaltra esik. Végülis, teljesen mindegy, hogy melyik, esetleges lehetőség az, amelyik bekövetkezik, ind a kettőnek a hatására ugyanaz történne. Meghalnék, nem élnék… egyszerűen csak… megszűnnék létezni, és a lelkem, már csak valahol, messze az éterben lebegne, egyedül, magányosan, amilyen most is vagyok, az életben. Talán csak anyám az, akinek hiányoznék, és, akinek ezzel egyetemben feltűnne az, hogy már halott vagyok.
Gyanakodva, összehúzott szemekkel, méregetem a kezeit, amint azok maguktól visszahúzódnak, és nem „erőszakoskodnak” tovább velem. Ennek hatására, talán már abban is biztos lehetek, hogy nem fog leállni egyik pillanatról a másikra a szívem, mivel hamarosan az is,- akárcsak a légzésem-, a normál tempójára vált át. Rezzenéstelenül méregetem tovább a két erős kart. Egészen addig teszem ezt, ameddig a Milo nevű férfi, sürgetően, és, legalább olyan zavarodottan,- mint amilyen én is vagyok-, magyarázkodásba nem kezd. A hirtelen, engem ért búgó hangra, és hadaró szavakra, összerezzenek, akárcsak egy védtelen kisállat, akire ebben a pillanatban veti rá a vadásza magát. Ennek a mozdulatnak hála, még jobban hozzápréselődöm a lámpaoszlophoz.
Tartózkodóan hallgatom a szóáradatát. Amikor azonban már össze-vissza tegez és magáz is egyszerre, csak értetlenkedve oldalra döntöm a fejem, és félig felont szemöldökkel, tudatlan tekintettel kezdem el méregetni, mire végül be is fejezi a kis „mondókáját”.
-Nos… én a… - Kezdek bele, a tőlem már igen csak jól megszokott dadogásomba, amikor valamire nem tudok rögvest magyarázattal szolgálni, vagy egyszerűen csak értelmesen reagálni. Először csak megköszörülöm a torkom. Amikor azonban ez sem segít, a számra szorítom a kezem, azonban torkomból, olyan hisztérikus nevetés törik fel hirtelenjében, hogy még én is megijedek magamtól. Nem, félreértés ne essék. Nem azért nevetek, mert ez egy olyan, „haj, de vicces helyzet”, és nem is a férfi magyarázkodása, és néhol értelmet vesztő szavai, azok, amik ezt a reakciót kiváltják belőlem. Ez csak, amolyan kínomban röhögés már, és, ha van annyira jó emberismerő, akkor talán észre is fogja venni, hogy nem szórakozásból röhögök éppenséggel. Elmorzsolok kék szemeim alatt egy könnycseppet, ami a nevetéstől alakult ki, végül legyintek egyet.
-Ez annyira… annyira… nem is találok rá szavakat, hogy milyen. Nem mondom, azt, hogy vicces, mert… - Ekkor egy újabb nevetés tör fel belőlem. – Szóval… nem mondom azt, hogy vicces, inkább… cinikus. Remekül színészkedik. Nem jár esetleg valami színjátszó körbe? Tudja előbb, kis híján az őrületbe kergetett ezzel a… nos… megmagyarázhatatlan, leteperő viselkedésével, most, pedig… randira hív, megkérdezi, hogy hol lakom és… azt sem tudja, hogy tegezzen vagy magázzon. – Ekkora már csillapodik kínos nevetésem, és csak üres, tekintettel, kifejezéstelen arccal méregetem.
-Szerintem… jobb, ha békén hagyjuk egymást. Én már holnapra,semmire nem fogok emlékezni. – Jelentem ki semmitmondóan. Soha nem tudtam jól hazudni, még magamnak sem. Most azonban úgy érzem,hogy mégis ezt kell tennem. Elfogom ezt felejteni? Ameddig élek, biztosan nem! Behúzva a hasamat, kicsusszanok közötte és a lámpaoszlop között, majd sápadt arccal, botorkálva megindulok a bejárat felé. Muszáj lesz tovább dolgoznom!
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Központi Kórház

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.