Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


MacKayla Sullivan ~ boszorkány

Go down

MacKayla Sullivan ~ boszorkány

Témanyitás  Mackayla Sullivan on Vas. Nov. 25, 2012 1:48 pm

Név: MacKayla Sullivan
Születési hely, dátum: Írország, Dublin, 1986 - 06 - 06
Kor: 26
Kaszt: Boszorkány
Lakhely: Kis családi ház a kertvárosi, zöldövezetben
Foglalkozás: Csapos a Sakáltanya nevű bárban.
Fegyver, varázseszköz: Egy olyan gyűrű, amiben a benne foglalt kő színe elváltozik, ha ártó szándékkal közelítenek felé. Azt, hogy az illető egyszerű halandó, esetleg természetfeletti, a kő nem tudja jelezni a viselőjének. Ezen kívül a Sullivan család - az idők során - vaskos könyvvé vált Grimoire-ja van még a birtokában. A könyv különlegessége, hogy különleges bűbáj védelmezi. Akinek ereiben nem Sullivan vér csörgedez nem képes megérinteni, függetlenül attól, hogy melyik oldalon is áll.

Jellem
Mint láthatód, az a bizonyos, gyakran emlegetett három darab 6-os bent van a születési dátumomban. Szóval nem hiszem, hogy különösebben meg kellene indokolnom, hogy miért is nem a jók csapatába játszom. Persze nem vagyok teljesen gonosz, inkább csak úgy fogalmaznék, hogy igen-igen rossz kislány tudok lenni, ha elszalad velem az a bizonyos paci. És hát velem gyakran elszalad, ezt el kell ismerjem. Nem vagyok egy könnyű eset, de erre magad is rájöhetsz, ha egy kicsit több időt töltesz el velem. Könnyedén ki lehet hozni a sodromból, aztán megnézheti magát az illető, ha mind a hét kis testvérkémet rászabadítom. Ugye ismered őket jól? Hiszen mindenkiben ott élnek, csak rám ellentétben másokkal hallgatnak is. Tudok persze kedves és jó is lenni, csak másokkal játszani és gonoszkodni, valahogy viccesebb. Nem? Másként gondolod netán? Gyere ide, és adok egy kis ízelítőt a bűneidből tubicám!

Ha pontosan meg akarjuk határozni a személyiségemet és egy pszichomókust is bevonunk a játszadozásunkban ő ilyesféle szavakkal dobálózna, mint a SZOCIOPATA, MÁNIÁS DEPRESSZIÓ, BIPOLÁRIS JELLEM vagy a BORDERLINE SZEMÉLYISÉG. Persze a közember ettől egyből megijed és hátrahőköl. Azt mondják beteg vagyok, pedig én így érzem jól magam a bőrömben. Ezzel együtt élek teljes életet immáron 26 éve. Nem is értem, hogy miért nehéz elfogadniuk ennyire, hogy én más, több vagyok náluk? Igen, hangulatingadozós vagyok és manipulálok másokat, a környezetemet napi majd' 24 órában. És aztán? Más meg molesztálja a gyerekét, veri a feleségét. Kérdem én, akkor melyik a rosszabb? Na ugye! Én csak akkor vagyok antiszociális, ha kihozzák belőlem. Akkor pedig megérdemli az illető, hogy haragom lesújtson rá és a saját bűnei falják fel elevenen az elméjét.

Én csak megvédem magam, hogy ne árthasson senki nekem se fizikailag, se lelkileg. Ezzel szerintem semmi bajuk nem kéne, hogy legyen. Nekem ezt osztotta az élet, a Sors, a Jóisten vagy hívd ahogy akarod. Mindenki azzal próbál boldogulni, amivel tud, nem? Vagy te nem ugyanezt teszed, apró-cseprő bűnöket elkövetve nyamvadt kis életedben? Nos, én az átlag felett állok és jóval többre vagyok hivatott mint a közemberek. Ezt már régóta tudom, s ha egyesek olyan marhák, hogy hagyják elbűvölni magukat "két szép szőke szempártól", akkor sajnálom, de így jártak. Csak azért, mert naiv kislánynak tűnök, még nem jelenti azt, hogy az is vagyok minden áldott nap! Sajnálni pedig senkit sem fogok vagy egy csepp lelkiismeret furdalást érezni, ha megszabadítom őket a pénzüktől vagy csak megadom a méltó büntetést számukra.

Megjelenés
Azt mondják, hogy minden jóban van valami rossz. Nos és e csodás tehetség mellé igen csak apró termettel születtem és megnőni is csak 158 centire sikerült, amivel egyéni rekordot döntöttem. Mindig is fiús alkat voltam, de a nagykorúságom táján azért szerencsére behoztam a lemaradást és B kosaras melltartókkal is bővíthettem immáron a meglévő ruhatáramat és felvehettem szexi meg csábító ruhákat. Szeretem a kihívó és ízléses ruhákat, amik a férfiakkal való játszadozásaimhoz tökéletesen megfelelnek. Általában persze a naiv kislányt látják többnyire bennem, hiszen arcom egy babáé is lehetne, s türkizzöld szemeimhez búza szőke haj társul, így még inkább egy Barbie hatását keltve az ellenkező nemben. Bár kinézetem mindig lehengerlő és többnyire a dekoltált felsőt, lakkcsizmát sem nélkülözöm, mégis képes vagyok egyszerű farmer-póló-tornacipő összeállításban is jól érezni magam. A hangsúly mindig a kényelmen és azon van, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Amikor otthon vagyok, inkább a sportos kinézetet helyezem előtérbe; míg ha dolgozni, bulizni megyek valahová vagy feszültséget levezetni, akkor már jöhetnek a nőiesebb darabok is. Nem ragaszkodom semmilyen márkához, nekem mindegy, hogy egy Gucci táskában feszítek vagy épp a sarki kínaiban vett kis táskámban. Sminkelni napi szinten szoktam, de mindig csak szolidan... szemeket kihangsúlyozni meg némi rúzst felvinni. Ha viszont csábító démon akarok lenni és bulizni indulok kihangsúlyozom a sminkkel arcom előnyös vonásait, de mégsem nézek ki úgy, mint akik az út mellett állva keresik a kenyerüket.

Előtörténet
Most tőlem is azt várjátok, hogy kezdjek mindent Ádám-Évánál? Rendben, megkapjátok! De ne higgyétek, hogy annyira jól jártatok! Néha van, amiről jobb nem tudni. Én már csak tudom. Nos, gondolom sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is nem apám nevét viselem. Ennek igen egyszerű oka van. Anyám sosem ment férjhez. A ködös Albionban, egészen pontosan Dublinban élt anyám, ahol is megismerkedett apámmal. Szerelem első látásra, szerelem gyerek, helye-huja, miegymás. Csakhogy a dolognak volt egy kis szépséghibája. Anyám boszorkány volt. Na nem az a seprűn lovagló, rusnya kinézetű vénlány, de mégis. Az egyik legősibb ír varázsfamília tagja volt. Mivel a boszorkányok születésüktől fogva rendelkeznek egyedi, különleges képességgel anyám tartott attól, hogy ez rajtam is kiütközik majd. Ezért apám elé állt és bevallott neki mindent. Elvégre szerette és azt hitte a másik is kitart majd mellette annak ellenére, hogy képes a mágiára.

Nos, nem így történt. Apám magára hagyta őt majd 6 hónapos terhesen és Amerikába költözött. Életében nem is látott még. A nagyi eleve ellenezte a kapcsolatukat, így sikeresen lebeszélte anyámat, hogy apám után menjen San Franciscoba ilyen állapotban. Így végül Írországban születtem meg. A Sullivan család nagyon örült a jövetelemnek, bár apámról azon kívül, hogy elhagyta anyámat nem esett szó. Tabu volt, senki se akart beszélni róla soha. Az anyakönyvi kivonatban ugyan szerepel a férfi, de a nevén kívül nem tudok róla semmit igazából, csak hogy Amerikában él. Mégis, mindezek ellenére anyu a tengerentúlra költözött velem s persze a nagyi is követett minket otthagyva Írországot, a birtokot és mindazt, ami addig a Sullivanak életét jelentette pedig biztos nem volt könnyű döntés ez számára. Így San Franciscoba jöttünk lakni, s én már amerikai kultúrában nőttem fel, nem az írek világában.

Az egyedi képességem körülbelül 3 éves koromban jött elő először. Előtte is csináltam már furcsaságokat, de az öntudatlan varázslás ezen formája meglepte a szüleimet is. Anya és a nagyi épp dühösen veszekedtek, amikor elcsitítottam a haragjukat. Nem értettem, hogy mi miatt veszekszenek, de nem akartam, hogy dühösek legyenek egymásra. Nem tudták, hogy egy idegen volt az, pontosabban én, aki megnyugtatta őket. Erre csak később jöttek rá. Amikor óvodába kerültem, persze ott is lépten-nyomon használtam a képességemet másokon. Volt aki torkos lett, mások meg dühösen verekedni kezdtek, mire a vágyott játékot, amin eddig veszekedtek így megszerezhettem magamnak. Élveztem, és tisztában voltam vele, hogy ezt én tudom előidézni. Láttam már, és tudtam, hogy a nagyi és anyu is rendelkezik különleges képességgel. Boszorkányként előttem sose titkolták, hogy micsodák. Sőt, kifejezetten büszkék voltak rá.

Viszont mivel a képességem kész káoszt okozott az óvodában, kivettek. Így egészen az iskolás koromig otthon voltam. Ha játszani mentem más gyerekekkel az utcában valaki mindig figyelte, hogy mit rosszalkodom. Ugyanis számomra a képességem használata éppen olyan természetes volt mindig is, mint a lélegzetvétel. Persze mivel nem volt látványos a képességem, a szüleimen kívül nem tudta senki, hogy én okozom azt, hogy emberek kerülnek a 7 főbűn uralma alá. Legfeljebb akkor jöhetett volna rá, ha boszorkány vagy valamilyen varázsvilághoz tartozó lény és hosszabb ideig megfigyel minket. Jobban mondva csak engem. De tudtommal ilyesmi nem történt, sosem kellett úgy élnem az életemet, hogy valami les vagy vadászik rám. Mindig is boldog, gondtalan gyerekkorom volt. Anyu és a nagyi próbálták apu hiányát pótolni és mindent megadni, amit csak tudnak számomra és az anyagi körülményeik lehetővé teszik.

Ám hiába a gondtalan, boldog gyerekkor... már az iskolában kezdődtek velem a gondok. Ugyanis mindenkinek minden rendezvényen ott voltak a szülei, míg nekem csak anyukám jött mindig vagy a nagyi. Hiába kérdezgettem folyton apuról, mereven elzárkóztak mindketten a dologtól. Még azt sem árulták el nekem, hogy a városban van. Ezt csak később egy vita lakalmával vágták a helyemhez, ami rosszul esett. Hiszen én nem vagyok olyan, mint ő. A többi gyerek persze piszkált apám hiányával, ami kiakasztott. Meg is büntettem őket a magam sajátos módján. Otthon persze szobafogságot kaptam mindezért utólag, de megérte. Ahogy kamaszodtam és anyu, meg a nagyi tanítani kezdtek a boszorkányság alapjaira egyre világosabbá vált számomra, hogy a generációink közti különbség mennyire szétválaszt minket. Én minden megtapasztalni akartam, bájitalokat kotyvasztani, bűvös versikéket fabrikálni; míg ők az elméletet akarták inkább belém verni.

Hogy melyik növénynek mi latin vagy épp boszikörökben ismert neve és mire jó. Vagy melyik követ mire lehet használni és az általánosságban gyakrabban előforduló démonokat hogy tehetem el láb alól. Persze ezek nem kötöttek le, így csak immel-ámmal tanultam meg őket. Leginkább azt, amit hasznosnak gondoltam. A rituálék viszont kedvemre valók voltak, akárcsak a versikékkel való varázslás. De egyedül nem nagyon hagytak semmit se csinálni, felügyelettel meg unalmas volt. Sokat veszekedtünk, aminek a vége általában az lett, hogy inkább csavarogtam, a városi könyvtárban lógtam többnyire, remélve, hogy az okkultista kötetek közt találok valami használhatót majd. Aznap is így történt. Csúnyán összevesztünk és a könyvtárba mentem gyalog. A nagymamám és anyám is épp értem indult, hogy hazahozzanak onnan, amikor frontálisan ütközött egy kamionnal a kocsi, amiben ültek.

Azonnal szörnyethaltak mindketten. Mint kiderült utóbb a fék sem működött a kocsinkban és nem is bírtak volna megállni akkor sem, ha akarnak. Ám a kamionsofőr nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miért tette, amit tett. Ugyanis egyszerűen eltűnt a helyszínről. Mintha ott se lett volna előtte. A mai napig nem tudni ki tette. Én hazamentem, amikor zárták a könyvtárat és készültem a hosszas újabb szobafogságra, meg a letolásra mindkettejüktől. De a ház előtt a rendőrök fogadtak. Bevittek az őrsre, nem is alhattam otthon. Sokkot kaptam, amikor közölték a hírt és láttam a holtesteket. Nekem kellett azonosítani őket. Mivel Írországban nem volt élő hozzátartozóm már, így állami gondozásba kerültem 16 évesen. Nem lakhattam a házunkban, viszont azt meg nem hagytam, hogy eladják. Vagy, hogy bárki is betegye oda a lábát és kutakodni kezdjen. Túl sok olyan dolgot rejtett pincénk és a padlásunk, amit mások nem érthetnének meg.

Fel se tudnák fogni ép ésszel, még én se nagyon tudom, pedig ebben nőttem fel. Így nevelő szülőkhöz kerültem, de mivel mindegyiket halálra szekáltam a képességemmel folyton új és új helyre voltam kénytelen költözni. Igazából nem bánom, mert élveztem rettenetesen másokat büntetni. A világon akartam elégtételt venni amiatt, hogy a szeretteimet levette tőlem. Mert bármennyire is veszekedtem velük sokszor, én nagyon nagyon szerettem őket. Úgy gondoltam a képességem tökéletes lesz mindehhez. Akkortájt szoktam rá arra, hogy többek között elcsábítsam a fiúkat Bujaság segítségével. Általában feltüzeltem a vágyukat, a légyottok után meg jó néhány bankótól megszabadítottam őket, miután kiütődve aludtak és leléptem. Sose fogtak gyanút, nekem viszont lett pénzem és amikor az utcán csöveztem nem voltam egy garas nélkül. Az iskolát is csak azért fejeztem be, mert tanköteles voltam 18 éves koromig.

Nagykorúságommal egy időben a házunk tulajdonjoga is rám szállt, mivel végrendelet híján mint egyetlen örökös az enyém lett minden. A család vaskos Árnyak könyve is többek között a sok kereső kristály, meg boszorkánykonyha alapanyagai és kellékei. Mindent megtartottam, amikor hazaköltöztem. Ott álltam épp, hogy felnőttként és nem tudtam mit kezdjek magammal. Egyetemre nem volt pénzem, egy érettségi viszont sok mindenre nem volt elég. Választhattam, hogy a Mekiben, a Wall Marktban vagy más helyen akarok a pénztárgép fölött görnyedve eladó kisasszonyt játszani. Ám nekem volt egy sokkal jobb ötletem. Előnyös alkatomat és a képességemet felhasználva a Sakáltanya nevű bárban szereztem pultos állást. Ha rémlik az azonos című film, tutira tudod, hogy mire gondolok. A helyi tulajdonostól megtudtam, hogy egy licencet vett meg és a filmben lévő bár pontos mását készítette el.

Interneten utána néztem a dolognak, tényleg számos városban van hasonló kinézetű hely Las Vegastól egészen Moszkváig. Egyenlőre csak a pultnál dolgozom, az asztalon nem kell táncolnom. Arra vannak nálam szebb lányok. Szóval most éjszakánként 5 napot a hétből a pult mögött töltve dolgozok minden héten. De a maradék 2 napon bizony kirúgok magam is a hámból. Persze nem keresek rosszul a jattok miatt, de a kis játszadozásaimról a férfiakkal nem tudtam lemondani. Meg amúgy is úgy érzem néha, hogy a képességem is igényli, hogy használjam. Kicsit olybá tűnik nekem, mintha élne is önálló gondolatai volnának meg minden. Ugyanis, ha nem "elégítem ki" őket, ellenem fordulnak. Olyankor én leszek falánk vagy irigy másokra, esetleg rémesen könnyedén gerjedek rá az ellenkező nemre. És az sosem szerencsés dolog, ha az embert uralja a képessége. Ezt már nem egyszer megtapasztaltam a saját bőrömön.

Meg amúgy is, én tényleg élvezem használni mindazt az erőt, ami megadatott nekem. Azt ugyan sajnálom, hogy épp csak elkezdtek anyuék tanítani a bosziságra, de remélem találok még olyanokat a városban, mint mi és elleshetek tőlük ezt-azt. Mert szeretném megtanulni a dolgot, hogy aztán azt is a magam hasznára fordíthassam. Újabban sok időmet töltöm azzal, hogy anyámék gyilkosa után nyomozok saját szakállra. Mivel a féket elvágták, egyértelműen azt akarták, hogy meghalljanak. Az, hogy nem démoni erő végzett velük, még nem jelenti azt, hogy nem egy démon vezette a kamiont, ami beléjük rohant. Nem tudok túl sokat róluk, de azt igen, hogy képesek eltűnni. És a mai napig nincs meg a tettes, az ujjlenyomatokkal sem tudtak mit kezdeni a zsaruk. Az aktát kikértem, mondván magánnyomozóval akarom az ügyet továbbvinni, mivel elévült már a tettest pedig nem találták meg és fogták el a mai napig.

Azonban nem ez az egyetlen dolog, ami után kutatok. Szeretném megtalálni és megismerni az apámat, tudni hogy él-e egyáltalán. Biztos vagyok benne, hogy időközben megkomolyodott és új családja lett. De ő az egyetlen élő hozzátartozóm. Ha vannak esetleg féltestvéreim, akkor nem, de előbb meg kellene találnom őt. Senki másom sincsen rajta kívül - leszámítva a macskánkat, de az meg ősöreg. És úgy érzem szükségem van rá, még akkor is, ha semmit se tud a varázsvilágról vagy a boszorkákról. Egyenlőre a telefonkönyvben lévő hasonló neveket kutattam fel, de felhívni egyiket se volt még merszem. Persze gondolatban sokkal könnyebb eltervezi mindazt, amit szeretnénk; de valahogy félek megtenni az első lépést. Mert mi van, ha elutasít engem is; ahogy anyut? Vagy nem fog szeretni, mert olyan nagyon hasonlítok rá és ezzel arra emlékeztetem, hogy egyszer régen hibázott. Vajon mit fog gondolni? Hogy fog fogadni? Félek ezektől a válaszoktól.

Képesség

Alapképesség
Bűvige (gyenge)
Rituálé (gyenge)

Egyedi
7 főbűn projekció: Képes az emberekben felerősíteni vagy elnyomni a 7 főbűnt. Így bárkiből csinálhat falánk vagy lusta embert, gyújthat vágyat maga irányába bármelyik nőben vagy férfiban; de még az is előfordulhat hogy miatta lesz valaki gőgös vagy épp haragban másokkal. Esetleg iriggyé vagy zsugorivá is tehet másokat. Vagy épp ellenkezőleg és a legnagyobb nőcsábász is semmi perc alatt mulya kisfiúvá válik a közelében! Elérheti, hogy a fukar gazdag szomszéd adakozzon, a falán ne harácsoljon vagy, hogy a gőgös szerénnyé váljon! Mindez csak attól függ, hogy melyik irányba használja a képességét: felerősíteni akarja a bűnöket vagy elnyomni.
Nem pusztán csak az emberekre vagy boszorkákra hat ezzel, a démonok és árnyőrök épp úgy elszenvedhetik mindezt, mint a fényőrök vagy bármelyik varázslény is. Állatokon ugyan még nem próbálta soha, de mondhatjuk azt, hogy valamennyi élőlényre képes hatni e képességgel.
A képessége kezdetben csak egyetlen erő felerősítésében vagy elnyomásában mutatkozik meg, egyetlen személyen. Később, ha már fejlődött és eleget használta több személyen is képes egy képességet erősíteni vagy elnyomni, illetve több képességet is tud használni egy vagy több személyen. Akár egyszerre mind a hetet.
avatar
Mackayla Sullivan

Titulus : sochiopathic rainbow girl
Kor : 32

Hozzászólások száma : 34

Vissza az elejére Go down

Re: MacKayla Sullivan ~ boszorkány

Témanyitás  Vienne on Kedd Nov. 27, 2012 10:49 pm

Gyönyörű katasztrófa!

Igen, ezzel tudlak leginkább jellemezni, bár azt a "két szép szőke szempárt" javítanám a helyedben. Az előtörténet tökéletes, remekül megalkotott és van benne bőven potenciál, ami kifejezetten tetszik számomra.
Nem kérdés, hogy ELFOGADLAK!

Foglalj avatart és irány a 'játszótér'!

_________________
* Karakterlap * Kontakt *
avatar
Vienne
Admin - Boszorka
Admin - Boszorka

Titulus : A Vadász
Kor : 35

Hozzászólások száma : 1781

http://viennemoore.tumblr.com/

Vissza az elejére Go down

Re: MacKayla Sullivan ~ boszorkány

Témanyitás  Mackayla Sullivan on Kedd Nov. 27, 2012 11:11 pm

Köszönöm az elfogadást.

A "két szép szőke szempár" pedig nem véletlenül van idézőjelek között. Disney Hercules című rajzfilmében a kecske Phill mondta ezt a főhősnek, amikor teljesen elbájolódott Megarától. Engedelmeddel bent hagynám továbbra is változatlan formában. Wink
avatar
Mackayla Sullivan

Titulus : sochiopathic rainbow girl
Kor : 32

Hozzászólások száma : 34

Vissza az elejére Go down

Re: MacKayla Sullivan ~ boszorkány

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.