Iroda - 10 év múlva

*Egy teljesen átlagos irodaház, melyben sorakoznak a boxok végeláthatatlanul. Igazán semmi különös nincs benne, mintha nem is teltek volna el évek. Emberek nyüzsögnek, telefonokat kapkodnak fel, papírokat pakolnak egymás asztalára és vesznek el. Mindenki rendkívül békés és... gépiesen végzi a munkáját. Ijesztő, de végül is biztos bele lehet fásulni az irodai munkába.
Egyébként a hely San Francisco belvárosának egyik nagy felhőkarcolójának nyolcadik emeletén van.*

*Iroda, emberek számítógép rehabilitáció szinte emberi létezés. Ez így még az ő higgadtságának is sok hirtelen. Becsukja szemét sóhajt párat és utána kinyitva újra szemeit sorra veszi a változásokat. Egy irodában ül, képességét erejét akárhogy keresi nem találja, és az az idegesítő Rehabilitáció szó is. Sokat nem mondd neki, ezért úgy dönt egy kis információt próbál vadászni. Először az egyszerűbb dolgokkal elkezdi átkutatni asztalát esetleg ha van fiók kihúzza. És ha semmi érdekest nem lelne akkor áll csak neki a fránya számítógépnek hátha talál valami adatot arról hol van, vagy mi ez a hely. Az ilyen nagy irodákban valahova mindig ki van szúrva a cég logója, talán azzal már tud valamit kezdeni. Közben pedig rápillant a számítógép órájára, hogy mennyi ideje is van még eddig a "Rehabilitáció"ig.*

*Ahogy hozzá szólnak nem ijed meg se meglepődést nem mutat.*
-Hát persze máris!-*Mosolyog vissza az emberre, elvegyülve közöttük kis színjátékkal talán könnyebben keveredik vezető pozícióba. Feláll és megfogja a stóc papírt, nehogy már most lebukjon, és nekiindul az folyosóknak. Persze amint senki nem látja, kidobja a kukába a papírokat, mert nem találja érdekesnek. Csak elindul valami liftszerű után kutatva. Fogalma sincs merre is kéne mennie.*

*Belép és biccent a hölgynek, és már nyúlna a földszint gombjáért, mikor megszólítják. Nem kell sok, hogy észrevegye a hölgy mondhatni, epedezését iránta.*
-Oh hát persze, oda indultam!-*Feleli gyorsan elmosolyodva és hátrébb lép, hogy a nő talán majd odavezeti. Kíváncsi, hogy ugyan miféle rehabilitáción vehet ő részt, ebben a fura jövőben.*

*Bólint, és egy kedves mosolyt is küld bizalomgerjesztésképpen, de nem tudja meg, hol is lesz a rehabilitáció. Így mielőtt csukódna a liftajtó, megállítja kezével.*
-Várj egy kicsit! Elég hosszú napom volt, és már keverem a dolgokat. Hol is lesz ma a rehabilitáció?-*Kérdi színészi tehetséggel, eljátssza a kicsit összekuszált mosolygós pasast. Meg kell tudnia hol is van ez a dolog, hátha talál valami iratot, valami irodában. Vagy, hogy egyáltalán mi az a függőség vagy dolog amiből ki kell gyógyulnia.*

-Jajj persze tényleg!-*Teszi még a jófiút de már nyomja a liftgombot, hogy záródjon az ajtó. Amint becsukódott az ajtó már nyomja is földszint gombot. Minél előbb szeretne kijutni az épületből. Közben elkezdi a zsebeit átkutatni, hogy ugyan ha már ilyen emberi akkor talán van pénze egy taxira is. Egyedül biztosan nem találná meg a pszichiátriát, túlzottan is elvonult életet élt az alvilágban. A további emberi kontaktokat pedig mellőzné inkább.*

*A liftből kiszállva egy tökéletesen normális ember képét mutatja. Aki ezerrel nyomkodja a telefont. Persze ő nem éppen üzleti hívásokat akar lebonyolítani. Nem, csak elkezdte átnézni a telefonkönyvet és a híváslistáját, hátha talál valakit aki ismerős lehet neki. Így indul el kifelé, és ha nem találna senki érdekeset, csak akkor próbál leinteni egy taxit.*

*Miután átnézte a telefonkönyvet, és csak Raoul nevét találta meg, úgy dönt fel is hívja az illetőt. Valamennyire tisztában van azzal, hogy talán nem az lesz aki neki kell, hanem az alternatív Raoul, így már előre megválogatja a szavait.*