1854. - London

Csüt. Jan. 27, 2011 11:55 pm

Van egy lyuk a világon,
Egy fekete verem,

A világon mi féreg,
Mind benne terem,
[...]

Úgy hívják:
London

1854. - London Westminster

Pént. Jan. 28, 2011 12:08 am

*Mikor újfent láttok is valamit, nyüzsgő utcán találjátok magatokat. Ismerős lehet? Naná, hiszen valamennyien éltetek már ezekben az időkben. Azazhogy... Margaret kicsit később született, neki talán hozhat újat az 1850-es évek. Hogy egészen pontos legye, 1854.-ben járunk. Ruházatotok is a kornak megfelelően változott. Margaretre fűzős-fordros ruha került, kezébe legyező, fején csinos kis kalap, míg Rafael öltönye, kabátja hófehér, ápolt, akárcsak cilindere. Igazi nagy úr lehet. A legkevesebb változás Ingatiuson érezhető, de foltos-kopott ruhái neki is újfent tiszta fényben, újan leledzenek.
Valami főbb utcán lehettek, köröttetek úriemberek, hölgyek, árusok, rohangászó gyerekek, de akad itt koldus is, félszemű cigányasszony, az egyik kapualjból vörös ajkú hölgy kacsint Rafael felé, aki így nem veszi észre a lovaskocsit, mely épp pár centire vágtázik el mellette, sarat fröcskölve fel hófehér kabátjára.*

Vas. Jan. 30, 2011 6:01 am

*Az egyik pillanatban még a tája szemléli és fél szemmel Ignatius ügyeskedését, majd a következőben már jön az a furcsa érzés és teljesen máshol találja magát. Hirtelen levegőhöz sem jut, ugyebár a fűző miatt, így a kezébe akadó legyezővel rásegít a légzésre, kapkodja is a levegőt rendesen. Nem volt arra felkészülve, hogy összenyomják ilyen hirtelen a tüdejét. Amikor már valamelyest összekapja magát és hozzászokik az öltözethez, körbejáratja a tekintetét.*
- Ignatius, nagyon remélem, hogy nem a maga iránytűje miatt jöttünk vissza az időben, mert ha igen, akkor - bár ez igen távol áll tőlem -, de kitekerem a nyakát, amint visszatértünk. Ráadásul idejét sem tudom mikor volt rajtam utoljára fűző és életem legboldogabb napja volt, amikor kiment a divatból. *Hangjából némi ingerültség szűrhető ki, bár alapvetően nem kiabál vagy beszél hangosabban. Szavait természetesen a méreg-keverőhöz intézi. Most valóban nincs jó kedve... talán a fűző miatt.*

Szer. Feb. 02, 2011 11:00 pm

*Tekintete elkerekedve pillant körbe, kicsit talán szája is elnyílik bután a hirtelen környezetváltás végett. Ami sok, az sok, ő meg nincs hozzászokva, hogy a laborjából nagyon kimászkálna. Egy évre elegendőt szaladgál ma.
Margaret hangjára azért rendezi arcberendezését és a kettős felé pillant. Szemöldöke magasba szalad, ahogy végigméri a ruházatukat.*
- Én az ön helyében örülnék, ha csak az időben mentünk volna vissza, Margaret kedves. *Meri remélni, hogy így is van, de elméje már azon jár, hogyan is szerezhetnének erről tanúbizonyságot.*

Szer. Feb. 02, 2011 11:12 pm

*A hirtelen változásra először magán, majd a környezetén tekint végig. Ami azt illeti tényleg elég elegáns ebben a ruhában. A hölgyet észrevéve egy bájos mosolyt küld vissza melynek következtében lemarad a lovaskocsiról. Idegesen ordít utána.*
-Permettez-lui d'écouter déjà là!-*Szinte reflexből sikerül franciára, majd a többiekre tekint.*
-Ez idő tájt Franciaországban nyaraltam.-*Vonja meg a vállát. Majd körbepillant az utcán. Ebben a korban elég közkedvelt volt, hogy az ifjoncok újságot áruljanak az utcán.*
-Van valakinél egy kis apró?-*Int egy ilyen árus felé.*-A hírekből úgyis kiderül, hogy ugyanabban a világban vagyunk e korábban, vagy egy másikban esetleg.-

Szomb. Feb. 05, 2011 12:37 am

*Úgy tűnik, Ignatius kimondatlan kérdéseire Rafael nem csak elméleti síkon keresi a választ. Ha átkutatjátok zsebeiteket - illetve Margaret azt a kis táskát, ami nála van - akkor különféle dolgokat lelhettek.
Margaret a táskában legyezőt, pár akkori fizetőeszközt, nem túl tetemes értékben, hisz nyilván ezekben az időkben sok volt a tolvaj, nem volt érdemes nagy vagyonnal mászkálni egy nőnek. Valamint lel még egy csinos kis női revolvert.
Rafael egy régimódi zsebórát, két színházjegyet, és szintén pénzt, barna bőr tárcában. A tárcában található egyébként egy fénykép is, egy csinos fiatal nőről. Lehet, vagy tizennyolc éves. Valamint egy aprócska fiolát, benne vörös, iszamos állagú anyaggal.
Ignatius meglelheti az iránytűjét, mely meglepően északnak mutat kivételesen, illetve pár cetli feljegyzést, kisebb fiolákat. Készpénzt nem, helyette viszont felfedezhet egy tetoválás-szerű jelet a csuklója belső felén.*

Kedd Feb. 08, 2011 4:33 am

- Ezt hogy érti? *Az átmeneti ingerültséget a meglepettség veszi át, ahogy Ignatiusra tekint. Meg van róla győződve, hogy visszajöttek az időben, hiszen minden jel erre mutat. Rafael francia nyelvtudására nem igazán reagál, felőle, akár héberül is beszélhet a démon. Viszont az apró kérésére, bólint.*
- Megnézem, ez nem egy rossz ötlet. *Hatalmas elismerés, úgy hogy rá se néz a férfira és semmi elismerő nincs a hangjában. Mindenesetre kinyitja a kis táskát. A legyezőt odébb túrja... a revolvert is, bár megnyugvással tölti el, hogy meg tudja védeni magát és végül akkori aprópénzt kotor elő. Ilyet is jó rég látott. Két ujjával összecsippentve az aprót, nyújtja Rafael felé, igazi úrinő képzetét keltve, bár ez speciel ösztönösen jön. Ha valaki ezt a pillanatot megfestené, akkor az lenne a kép címe: "A nagylelkű dáma, pénzt adományoz a sáros utca emberének"... vagy valami ilyesmi.*

Szer. Feb. 09, 2011 9:26 am

*Igazából nagyon jól elvan önmaga feltérképezésével ~~(átok arra, aki félreérti xP)~~ , a zsebeit letapogatva, a jegyzetekbe beleolvasgatva felel Margaret kérdésére.*
- Nemcsak a múlt nézett ki így... hanem az akkoriban írt könyvek jelene is. *Pillant fel komoly-komor tekintettel, mely most tőle is meglepőn zordnak hat.

Szer. Feb. 09, 2011 9:39 am

*Átkutatva a zsebeit először a folyadékot leli meg, amit átnyújt Ignatiusnak.*
-Ez a te szakterületed. Talán tudod, mi ez, vagy mire használhatnánk.-*Majd kezébe akad a fénykép, amin elmosolyodik.*~Milyen kis bájos, bárcsak ő lenne itt Margaret helyett.~*Nem kifejezetten utálja a nőt, csak baromi bosszantó számára. Sajna megölni se lehet, mert kitudja, Ignatius bepöccenne és itt ragadna valahol.*
-Van még nálam két színházjegy ha itt ragadnánk.-*Vonja meg a vállát kicsit szórakozottan, majd az újságárús fiú felé tekint.*
-Esetleg az újság tud valamit. Ha egy könyvben vagyunk, lehet, hogy nem éppen olyan mint amilyennek lennie kéne.-*Majd ha nem állítják meg el is sétál egyért, és azzal tér vissza.*

Vas. Feb. 13, 2011 5:00 am

*A kissrác hálás képpel veszi át az aprót Rafaeltől és nyújtja át az újságot.*
- Parancsoljon Mr. Huntigon. *vigyorog a foghíjas, koszos kis kölyök a férfira.
Ahogy Rafael visszatér a kettőshöz és belelapoztok az újságba, két cikken akadhat meg a tekintetetek. Az egyik egy textilgyár bezárásáról, rengeteg ember elbocsátásáról szól. A cikk végén kivehető, hogy "A gyár tulajdonosa, M. Grace Almer nem kívánt riporterünknek nyilatkozni." - Margaret pedig biztos lehet benne, hogy sose volt gyártulajdonos, tekintve, hogy ebben az évben nem is élt még. Sőt, a Grace-t se sűrűn használhatta... A másik cikk elenyésző, apró kis hasáb Rafael Huntigon képviselő eljegyzéséről egy bizonyos Elizabeth Beckwood-dal.
De végére se értek a cikknek, egy rendfenntartónak festő férfi kiállt felétek.*
- Hé maga! *igen, Ignatiusra mutat, kétségtelenül és nem valami barátságosan.
A férfinak ismerős lehet a jelenet, és mintha a fejetekben megszólalna egy narrátor szerű hang: "Szinte egyszerre kezdtek el vívódni azon, hogy hová menekülhetnének a kormány hű szolgája elől."*

Kedd Feb. 15, 2011 8:11 pm

*Ignatius válaszára kissé elkerekedő tekintettel néz a férfira, látszik rajta, hogy nem tudja, mondjon-e valamit, avagy jobb lenne ha egyelőre nem firtatnák ezt. Végül utóbbinál dönt és terelésre remek Raf megszólalása.*
- Nálam egy pisztoly. *Szinte már bájos mosollyal tekint a férfira. Hasonló jó szolgálatokat tehet, mint a színházhegy, főleg, ha itt ragadnak és nem bírja a férfit már. Bár az ő kezéhez közvetlenül tényleg nem sok vér tapad, csak jól esett közölni.
Amikor a démon visszatér az újsággal odalép mellé és beleolvas. Persze, hogy a saját nevén azonnal megakad a tekintete.*
- Hmm... nem nyilatkoztam? Látszik, hogy semmi érzéke az itteni énemnek az üzlethez, így csak a dögkeselyűknek lettem szabad préda. *Tekint végül fel. Most már egészen biztos benne, hogy megint Ignatiusnak volt igaza, csak félő, ha hosszasabban ecsetelné mi is a véleménye a szituációról, nem lenne túl kellemes társaság. Ezért inkább emésztgeti és úgy tesz, mintha természetes lenne.
Viszont, amint a rend őre megindul feléjük, az alakra pillant és nem is nagyon kell gondolkodnia, lévén valaki megteszi helyette... a fejében. Na, ez viszont már több a soknál. Megindul hát Ignatius mellett ellépve a rendőr irányába.*
- Elnézést uram, valami probléma van? *Kérdi meglepetten - amit nem is kell annyira játszani - és felettébb bájosan, gyanútlanul. Az ilyen ügyeket szereti elsikálni, és egyébként sem az a típus, aki csak úgy ül a babérjain. Ha cselekedni kell, ő megy.*

Csüt. Feb. 17, 2011 6:33 pm

*Biccent egyet a nőnek a pillantása láttán. Tekintete komoly, van benne némi bocsánatkérő is, meg annak az érzete is, hogy: "Én megmondtam, hogy ne nyissa ki az iránytűt!"*
- Nálam... csak a szokásos. *Motyog-morog bele a maga faramuci halkságával és beszélgetésbe. A helyzet valahogy jobban frusztrálja, mint az, hogy kinél mi van. Főleg, hogy egy rendőr le is szólítja, már ha lehet ily módon kifejezni, hogy már messziről rákiált. Ő pedig ezzel együtt lépne is le, hisz ha emlékezete nem csalja meg, nem volt szívesen látott vendég errefelé.*
- Margaret! *szól halkan, ingerülten a mellette ellépő nőre, hogy talán nem most kellene falkavezérségre hajtania. Kezével a nő karja után kap, mintegy igyekezvén megállítani őt.*

Szer. Feb. 23, 2011 8:44 am

*A rendőr felé fordulva már ő is mozdulna meg, de Margaret megelőzi. Hasonlóan akar próbálkozni, végül is ő valami képviselő vagy mifene. Csak lehet valami szava is, ha az újságban még az esküvőjét is megírják.*

Csüt. Feb. 24, 2011 8:29 pm

- Persze, hogy probléma van asszonyom. Ez az úr itt közveszélyes bűnöző! Remélem nem vásárolt tőle semmit. *Tekint komolyan Margaretre a rendőr és szavainak végén hátulról két magasnövésű csendőr kap Ignatius karjai, válla után. Nyilván, már egy ideje készenlétben lehetnek, így most a méregkeverő lelépési tervei merőben meghiúsultak. Vagy legalábbis megnehezedtek.
A rendőrünk elégedetten elmosolyodik és Rafael felé tekint.*
- Ismételten köszönjük a segítő közreműködését képviselő úr. A héten ez már a harmadik. Így nem is lesz olyan nehéz meggyőzni a miniszter urat, hogy... *ám itt észreveheti magát, hisz elhallgat, rájőve, hogy Margaret is a társaságukban tartózkodik. Hát torok-köszörül és int a csendőröknek, hogy vigyék a hadakozó pasast innét oda, ahova való.*

Hétf. Márc. 07, 2011 3:54 am

*Nem igazán veszi észre Ignatius halk megszólítását és annál ugyancsak fürgébben lép elő, mint sem a férfi el tudja kapni a karját. De a dolgok a beavatkozásával is ugyanúgy mennek tovább, hát ő maga is játssza a szerepet.*
- Bűnöző? Nem is gondoltam volna. Mit követett el? *Néz csodálkozva a rend éber őrére, hátha kicsit sikerül húzni az időt, egyébként meg néha oldalra sandít Ignatius meg a csendőrök után. A befejezetlen mondat meg a tekintet pedig feltűnik neki, még ha nem is hozzá intézik, hiszen úgy fest neki is köze van hozzá. Bár fogalma sincs miről lehet szó, de bepróbálkozik egy blöffel, hátha kiszed valamit az úrból.*
- Ne zavartassa magát. Tudok róla. *Néz bájos kígyómosolyával az egyenruhásra. Most vagy beletalált és tényleg róla volt szó, vagy hülyének nézik… nagy kaland. Éljenek a női megérzések. Mindenesetre egy szemernyi bizonytalanság sem látszik rajta.*

Kedd Márc. 08, 2011 8:44 am

*Épp tenné szóvá Margaretnek, hogy nem feltétlen jó ötlet a kis ellenhadjárat, amibe kezdett. Hiába... ő démon létére bizony mentené a bőrét első körben.
Csakhogy nem tudja, ugyanis hátulról a fakabátok megragadják. A lehető legnagyobb nyugodtsággal sandít oldalt, a vállát markoló kézre.*
- Már megbocsásson... *cseng lesújtón hangja, látszik, semmibe veszi a halandó ficsúrt. Még csak kezet se merjen emelni rá... egy határozott rántással kísérli meg kiszabadítani magát fogva tartói keze közül..*

Kedd Márc. 08, 2011 9:04 am

*Hátrapillant Ignatiusra, majd a befejezetlen mondatnál gyorsan improvizál. Visszafordulásnál idegesen pillant körbe.*
-Csendesen maga idióta!-*Sziszegi, és úgy tesz mintha leskelődne, nehogy más is meghallja.*
-Lehet, hogy tud pár dolgot, de úgy tűnik nem avatták be magukat eléggé.-*Lép kicsit közelebb, hogy bizalmas hangon tudjon még határozottabbnak tűnni.*
-A hölgy és az úr a segítségemre vannak. A segítségük nélkül nem tudtuk volna elkapni az előző kettőt se. A miniszter úr tökéletesen tisztában van ezeknek az embereknek a kilétével, és ő maga hagyta jóvá a dolgot. Ha lecsukatja azt a fickót, akkor elköszönhet a többitől.-*Majd újra körbe pislog, és halkabban szól, hogy a másik két csendőr ne hallja.*
-Figyeljen ide, engedjék el a férfit, és a következő eseteknél magának szólok. Így magának is be fog játszani egy előléptetés, és én is meggyőzöm a minisztert!-*Pillant kérdően a férfira. *

Hétf. Márc. 14, 2011 4:41 am

*A rendfenntartók gyöngye már épp válaszolna Margaret kérdésére a bűnözővel kapcsolatban, mikor jön Rafael közbeszólása.*
- De képviselő úr, délelőtt még azt mondta... *Látszik, hogy totálisan zavarban van, olybá érzi magát, mint akiből hülyét csináltak. A démon utolsó szavai pedig mindennél meggyőzőbbek egy olyan ember számára, aki hatalomra, vagyonra vágyik. Nagyot nyel, tekintete Margaretre siklik, majd ellép mellette és int a másik kettőnek.*
- Eresszétek el! *Ha ez megtörténik, meghajol a "képviselő" és a hölgy felé.*
- Elnézést az atrocitásért. További kellemes napot a hölgynek és önnek is képviselő úr. *azzal le is lépnek, Ignatiust figyelemre se méltatva, titeket magatokra hagyva az utca zajában, forgatagában.*

Hétf. Márc. 14, 2011 7:18 am

*Végül csak kihagyják a beszélgetésből, de annyi esze azért van, hogy akkor ne szóljon bele, amikor sínen vannak a dolgok. Így csak felszegett állal vár, amíg Raf elsimítja a dolgot, biccent aprót méltóságteljesen az elköszönésre, majd amikor a rendőrök távoztak hátra pillant Ignatiusra.*
- Rossz fát tett a tűzre Ignatius? *Hangja kissé számonkérő, természetesen magyarázatra vár, de aztán eszébe jut, hogy Rafael húzta ki őket a bajból, így gyorsan felé fordítja a fejét.*
- Egész jól csinálta. *És ezzel befejezettnek is tekinti a magasztalást. Csak akkor szokott hízelegni, ha akar valamit, most meg a férfitól aztán semmit, így már ez is hatalmas dícséret.*

Hétf. Márc. 14, 2011 9:02 am

- Nem nagyon voltak vevők a tudományra ezekben a babonás időkben. *Jegyzi meg vállvonogatva Margaret kérdésére.
Majd nemes egyszerűséggel, ellépve Margaret mellett, megindul az utcán, szórakozottan nézelődve, keresve valami ismerős nyomot, amin elindulhat. Jól emlékszik még vajon az utcára, a házra?
Rafaelnek azért kijár egy vállveregetés.*
- Jah, jól csinálta. *Csak én érzek belőle némi féltékeny iróniát?*

Hétf. Márc. 14, 2011 9:19 am

-Csak improvizáltam. De lehetőleg próbáljunk kicsit lapulni. Kétlem, hogy minden zsaru ilyen könnyen megvesztegethető lenne egy kis hatalom felé.-*Válaszolja egykedvűen aztán követi Ignatiust. Igazán szeretne már hazakerülni, és a saját dolgaival foglalkozni, ahelyett, hogy a méregkeverő múltjával vagy miével kéne ügyködnie.*

Kedd Márc. 15, 2011 7:53 am

*Ha megindultok, furán ismerős lehet mindhármótoknak a környék, holott Ignatiuson kívül mindenki meg merne rá esküdni, sose járt itt.
Egyre szűkebb, földes-saras utcácskák közt, dülöngélő házak közt vezet utatok. Tudjátok, hogy ez a nyomornegyed része a városnak, ahova élő ember nem szívesen teszi be a lábát, főleg, ha tehetősebb...
Rafael gondolata egyébként alig hangzik el elméjében, máris megszólal újfent mindhármatok fejében a "Narrátor" hangja:*
"A képviselő urat igencsak bosszantotta, hogy nem jutott egyről a kettőre a méregkeverő titkának felderítésében. Szíve szerint imádott menyasszonyának társaságát élvezte volna, az óvárosi utca bűze helyett. De követte Ignatiust, hisz vágyta, akarta a titok nyitját."

Kedd Márc. 15, 2011 8:50 pm

- A boszorkányságra sem. *Mosolyodik el, hiszen nem csak a férfi volt, akit kergettek ezekben az időkben. Viszont most azért továbbgondolva a boszorkányságot, beugrik, hogy még meg se nézte, megvan-e a képessége. Kezét ökölbe szorítva igyekszik valami kis jeget, vagy hideget kicsikarni, bár nem lepődne meg, ha nem működne a képessége. Egyébként természetesen megy a két férfival, figyeli a terepet. Furcsán ismerős...*
- Ignatius, miért érzem azt, hogy már láttam ezt a helyet? *Tekint oldalt a méreg-keverőre. Tőle kérdez, hiszen ő van itthon. Erre meg a narrátor megint megszólal. Marge pedig csak lemondóan sóhajt, elég bosszantó, hogy minden lépésüket kommentálja.*
- Milyen drámai... *Csak halkan jegyzi meg leginkább magának. De még közel sem vesztette el a türelmét.*

Csüt. Márc. 17, 2011 10:20 pm

*Már épp felelne, mikor megszólal a hang, mire csak hümment egyet. Fene tudja, rosszallón, vagy kevésbé rosszallón, de tekintete Rafaelre szalad. Majd csak kap választ Margaret is.*
- Nyilvánvalóan azért, mert a könyv történetének részévé váltunk, kedves. Itt más szabályok érvényesek, melyeket teremtőm határozott meg. *Ó igen, nem mondta volna még, hogy valaha csak tinta és papír volt? Nem reklámozza, nem menő kétdimenziósan kezdeni a pályafutást.*

Vas. Márc. 20, 2011 6:04 am

-Ohh milyen kínos!-*Mondja gúnyos mosoly mellett, bár szívesen meglesné a kis menyasszonyát.*
-És mennyire vagy tisztában a saját történeteddel Ignatius?-*Kérdez rá, ha már bebizonyosodott hogy abban a bizonyos könyvben vannak.*
-Ismerős a terep, de te talán tudod is hogy hol vagyunk? Vagy hogy hova tartunk?

1854. - London

1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London

Re: 1854. - London